Advent első hétfőjén, a XVI-XVII. századi mintára épülő úrvacsorás, hétkezdő istentiszteleten helyet kapott a liturgiában az antifónás zsoltározás is.

Az ünnep fényét az újjáalakult iskolai énekkar emelte háromszólamú kórusművekkel és a gyülekezeti énekek határozott vezetésével. A vezénylő kántorok pedig, akik az iskola énektanáraiként állnak helyt a hétköznapokban, Johann Sebastian Bach orgonaműveit szólaltatták meg a hangsúlyos helyeken. A liturgia fontos része volt az igehirdetést követő csendesség, amelynek kiemelt szerepe kell hogy legyen az adventi készülődésünkben.

Az ünnepi istentiszteleten dr. Zalatnay István, az Erdélyi Gyülekezet lelkipásztora hirdette a karácsony örökérvényű üzenetét: Immánuel (Velünk az Isten)! A nagytiszteletű úrnak szívügye a reformáció hagyományainak ápolása, így ő vezette az istentiszteleti rend összeállítását is.

A lónyaysok számára már nem volt teljesen ismeretlen az óprotestáns hagyományokra épülő liturgia. A reformáció 500. évfordulója alakalmából október végén egy prima (reggeli imaóra) keretében találkozhatott a diákság első ízben reformátor őseink gyakorlatával, leegyszerűsített formában. Az imaóra formája összességében rendkívül pozitív visszahangra talált a tizenévesek körében, ami azt igazolja, hogy érdemes visszanyúlnunk a gyökerekhez.

Az óprotestáns hagyományokra épülő liturgia rendkívüli gazdagságával amellett, hogy gyakran bevonja a gyülekezetet, a mai kor emberét is megállásra, elcsendesedésre készteti, hogy eljuthasson hozzánk adventben az evangélium örök üzenete: Jézus Krisztus bizonyosan eljön!

Budapest, 2017. december 4.

Farkas Alíz orgonaművész, kántor és Porcsalmy Balázs ének-zene szakos középiskolai tanár, kántor