KÉRJETEK ESŐT AZ ÚRTÓL A TAVASZI ESŐ IDEJÉN! AZ ÚR ALKOT VIHARFELHŐKET, Ő AD ZÁPORESŐT ÉS MEZEI NÖVÉNYEKET MINDENKINEK. DE A HÁZIBÁLVÁNYOK HAZUG KIJELENTÉST ADNAK, A VARÁZSLÓK MEGCSALNAK LÁTOMÁSAIKKAL, HASZONTALAN ÁLMOKAT BESZÉLNEK EL, ÉS AMIVEL VIGASZTALNAK, MIT SEM ÉR. EZÉRT SZÉLEDT EL NÉPEM, MINT EGY NYÁJ, NYOMORÚSÁGRA JUTOTT, MERT NEM VOLT PÁSZTORA. FELLÁNGOLT HARAGOM A PÁSZTOROK ELLEN, MEGBÜNTETEM A NYÁJ ÉLÉN JÁRÓKAT. GONDJA LESZ A SEREGEK URÁNAK NYÁJÁRA, JÚDA HÁZÁRA, FÖLÉKESÍTI ŐKET, MINT A HARCI PARIPÁT. KÖZÜLÜK VALÓ A SAROKKŐ, KÖZÜLÜK A SÁTORKÖVEK, KÖZÜLÜK VALÓ A HARCI ÍJ, KÖZÜLÜK KERÜL KI MINDEN ELÖLJÁRÓ IS. OLYANOK LESZNEK, MINT A HŐSÖK, AZ UTCA SARÁBA TAPOSSÁK AZ ELLENSÉGET A HARCBAN. HARCOLNAK, MERT VELÜK VAN AZ ÚR, MÉG A LOVASOKAT IS MEGSZÉGYENÍTIK. HATALMASSÁ TESZEM JÚDA HÁZÁT, ÉS JÓZSEF HÁZÁT MEGSEGÍTEM. HAZAHOZOM ŐKET, IRGALMAS LESZEK HOZZÁJUK, ÉS OLYANOK LESZNEK, MINTHA NEM IS VETETTEM VOLNA EL ŐKET. OLYAN LESZ EFRAIM, MINT A HŐS, SZÍVE VIDÁM LESZ, MINT AKI BORT IVOTT. LÁTJÁK EZT FIAI ÉS ÖRÜLNEK, VÍGAD SZÍVÜK AZ ÚRBAN. IDEHÍVOM, ÖSSZEGYŰJTÖM ŐKET, MERT MEGVÁLTOTTAM ŐKET, ÉS ANNYIAN LESZNEK, MINT RÉGEN. BÁR SZÉTSZÓRTAM ŐKET A NÉPEK KÖZÉ, ŐK A TÁVOLBAN IS GONDOLNAK RÁM, ÉLETBEN MARADNAK ÉS VISSZATÉRNEK FIAIKKAL EGYÜTT. HAZAHOZOM ŐKET EGYIPTOMBÓL, AZ ASSZIRIÁBAN LEVŐKET IS EGYBEGYŰJTÖM, ELVISZEM ŐKET GILEÁD ÉS LIBÁNON FÖLDJÉRE IS, DE MÉG EZ SEM LESZ NEKIK ELÉG. AGGÓDVA KELNEK ÁT A TENGEREN, DE AZ ÚR MEGVERI A TENGER HULLÁMAIT, EGÉSZEN KISZÁRAD A NÍLUS MÉLY VIZE. LETŰNIK ASSZIRIA GŐGÖS URALMA, VÉGE LESZ EGYIPTOM HATALMÁNAK. HATALMASSÁ LESZNEK AZ ÚR ÁLTAL, ÉS AZ Ő NEVÉBEN BÍZVA ÉLNEK - ÍGY SZÓL AZ ÚR.

                                                                                                                       

Kedden, az irodalmi körben, egy szerzőtárs kötetéről beszélgettünk. Abban mindenki egyetértett, megrázó életút alapján írt történet. Valaki azt fűzte hozzá, csak azt nem érti, hogy lehet ilyen divatjamúlt naivul, tizenhatodik századi módon hinni az Istenben. Hisz a tudomány ezt rég túlhaladta, s már amikor ő volt gyerek, sem ezt tanították, maibb módon beszéltek az Isten-ember kapcsolatról a papok... Tájékozatlanság, tudatlanság, ha valaki ma Istentől kér esőt, avagy neki köszöni meg, hogy meghallgatta, hisz tanultuk, az eső, a felhők, az időjárás ismérveit...Próbáltam érvelni, de ő fensőbbsége tudatában, tudományos szemlélete alapján meggyőzhetetlen maradt, észérvekkel állt velem szemközt... Végül feladtam. Ráébredtem, ha az esze a hitének mércéje, mit tudhat, miféle tapasztalása lehet a hitről? Tertulliánusz híres mondata épp ez: Hiszem, mert lehetetlen...Mi köze ennek a tudományhoz, az észhez?

"Elvesztem a bölcsek bölcsességét, és az értelmesek értelmét elvetem...Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol-e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét?... Mivel tehát a világ saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent... tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket..."

I. Korintus 1:19-21.

Amihez nem ész kell, azt hiába akarom ésszel felérni, elérni. Nem megy. Tarthatom persze magam eszesnek, s másokat ostobának, de ez nem kell Istennek, neki nincs szüksége az eszemre, az ismereteimre, a tájékozottságomra, ahhoz, hogy hittel ajándékozhasson meg.
Az erre való rögtöni ráfelelés, a szó szerinti egyezés tényétől meghökkenve (hiszem, mert mi az, hogy így, hogy ennyire pontosan...) olvastam el a ma következő igerész első mondatát:

KÉRJETEK ESŐT AZ ÚRTÓL A TAVASZI ESŐ IDEJÉN! AZ ÚR ALKOT VIHARFELHŐKET, Ő AD ZÁPORESŐT ÉS MEZEI NÖVÉNYEKET MINDENKINEK...

Felszólítja népét arra, hogy az Úrtól kérjék az esőt. Ez akkor is abszurdum (lehetetlen) volt, és ma is az. Minél nyilvánvalóbb valaminek a lehetetlensége, annál nagyobb a megélt csoda.
Miért így kezdi? Mert minden ellene szól? Lehetetlennek látszik? Mert addig hiába kérték?
Amikor Isten közel jön, lehetséges lesz az, ami addig nem, avagy sohasem volt lehetséges. Hiszem a Teremtő Istent? Vagy csak tudom róla, hogy az. Mit láttathat, mit tehet velem ma?

"Vajon csakugyan lezárult, ami egyszer elmúlt, megtörtént? A múlt megváltozhatatlan birodalmába csakugyan nincs semmiféle bejáratunk? Semmiféle cselekvő, kreatív lehetőségünk azzal szemben ami lezárult? A múlt tényein valóban nem tudunk változtatni, egyedül emlékezetünk bolyonghatja be újra és újra idő és tér e végképp megmerevedett kontinensének zugait, tájait. Ha azonban nem magukat a tényeket kívánjuk átrendezni, hanem azok minőségét? Igen, akkor kitűnik, hogy a múlt a "minőségi cselekvés" tulajdonképpeni hazája.
Anélkül, hogy a tényeken bármit változtatna, javarész itt, a múlt küzdőterén zajlik le minden ember drámája azzal a rosszal szemben, amit - a puszta tények szintjén - elkövetett... Mivel ott, ahol a tények és a látszatok végképp lezárultak, veheti igazában kezdetét az a dráma, ami sorsunkat valóságosan eldönti... múltunk a mi legfőbb reményünk. Mivel paradox módon igazában csak az megváltható, ami megváltoztathatatlan..."

Pilinszky - Múltunk reménysége

Megváltható vagyok már? Vagy még mindig én próbálok magamon, másokon, a dolgokon, történteken változtatni, magam elrendezni... ami elromlott, ami nem jól történt?

A HÁZIBÁLVÁNYOK HAZUG KIJELENTÉST ADNAK, A VARÁZSLÓK MEGCSALNAK LÁTOMÁSAIKKAL, HASZONTALAN ÁLMOKAT BESZÉLNEK EL, ÉS AMIVEL VIGASZTALNAK, MIT SEM ÉR...

Hogyan lettek mások szolgáivá? Hogy arra vitte őket a lábuk.. A kívánságaik, az akarásaik, a vágyaik, s egyszer csak nem volt hely... csak tudták azt, amit élni kéne. Hogy Atya az Isten.

"Azt gondoltam, hogy Atyádnak hívsz engem, és nem fordulsz el tőlem! De ahogyan egy asszony hűtlenül elhagyja házastársát, úgy hagytatok el hűtlenül engem..."Jeremiás 3:19-20.
"Ezt mondják a fának, Te vagy az apám! A kőnek pedig, te szültél engem! A hátukat fordítják felém, nem az arcukat..." Jeremiás 2:27.

Simone de Beauvoir, kislányként karmelita szerzetes szeretne lenni...de valamire később nyilvánvalóan ráébred, de ő nem igazolja, még önmaga előtt sem: "Nem lehetett csalni... megértettem, semmi nem bírhat rá a földi örömökről való lemondásra. Már nem hiszek Istenben - gondoltam nagyobb megdöbbenés nélkül. Az ég, hirtelen üres lett..."

Simone de Beauvoir legalább őszinte. Valamit, valamiért ad oda. Nem áltatja magát, nem hazudja tovább se maga előtt, se mások előtt, azt, ami elveszett. Egyáltalán észrevesszük a HAZUG, hamis KIJELENTÉSEKET, HASZONTALAN ÁLMOKAT, melyek MIT SEM ÉRNEK?

"A világirodalom alakjai nincsenek. A nemlétező alak, a bálvány. Az irodalom monumentális reakció az élet irrealitására... A bálványimádás, mint sznobizmus, nem létező alakok imádása. Mi az, aminek szempontjából csak gyógyszernek tekintjük a művészetet...Hogyan vagyok szereplő a létezés drámájában?"

Szabó Lajos - Tény és titok

Van közünk a bálványokhoz? Ahogy Isten népének volt? Mi az alapbűn? Az elfordult állapot. Nem Benne keresem, nem Benne látom, nem tőle kérem, kapom... Mit? Mondjuk az esőt...
Aki megelégszik a tudományos magyarázattal, mármint hogy a felhő, meg az eső úgy keletkezik... az a felhők urát kihagyta abból, ami történhet. Ha az a hitem szűrője, mi tűnik ostobaságnak, akkor van hitem? Miféle? Mibe vetett a hitem? Ember tudományába, annak megállapításába, aki csupán feltérképezni képes azt, amit Isten teremtett? Lehet bálványom?

Szikszai Béni bácsi úgy fordítja a bálványimádók szó tartalmát, hogy ők azok, akik versenyt futnak, de sosem érkeznek meg. Gyűjtik a vagyont, amiből sosem lesz elég (s itt kell hagyni) gyűjtik a tudományt, de sosem fejtenek meg mindent... Végigloholják ezért-azért az életüket és nem érnek, nem hogy Istenhez, álmaik végére sem. Amiért futnak az a bálvány...

ADY ENDRE

                 BÚCSÚ

Emlékednek végső foszlányát,
Ledöntött bálvány, eldobom,
Egy sóhaj és Isten hozzátok
Szerelmes, lázas, balga álmok,
Lelkem továbbszáll szabadon....
Lelkem szabad. Fakó világban
Repülhet, szállhat szabadon.
Nem kötik már a régi vágyak,
Romjain egy letűnt világnak
Elzengtem utolsó dalom.
Lelkem szabad. Feloldva minden,
Mi szárnyait leszegezé.
Repülhet már a magas égig
Vagy egy kopár temetőn végig -
Most ásott, néma sír felé...
Emlékednek végső foszlányát,
Ledöntött bálvány, eldobom,
Egy sóhaj... óh, bár véle szállna
Egy üres élet végső lángja,
Míg elcseng utolsó dalom!...

EZÉRT SZÉLEDT EL NÉPEM, MINT EGY NYÁJ, NYOMORÚSÁGRA JUTOTT, MERT NEM VOLT PÁSZTORA. FELLÁNGOLT HARAGOM A PÁSZTOROK ELLEN, MEGBÜNTETEM A NYÁJ ÉLÉN JÁRÓKAT.

Hol voltak a népért, lelkekért felelősök, a PÁSZTOROK, és A NYÁJ ÉLÉN JÁRÓK? - (a régi fordítás szerint a BAKOK, a szépen járó hím állatok.) A választott felelősök, akik többet kaptak, akik megbízást kaptak, akik vállalták a vezető szerepet és feladatot, mégsem éltek a népért, a nyájért. Ellenük lángol Isten haragja.

Beszélgettem valakivel a héten. Elmondta, hogyan ütközött ő és a férje, a gyülekezet felelőseivel. Mert nem pásztorok, hanem önmagukért való módon élnek abból, amit e címen nyerhetnek. Persze, az a kíméletlen, rosszindulatú, kritikus... aki ezt ki meri mondani...
De Isten előtt egyszer meg kell állnunk. Akkor fehér lesz a fehér, és igen az igen...

"...aki a tükörbe néz, mindig azt fogja látni, amit lát. Ez a világrendben levő irtózatos irónia: hagyja, hogy a dolgok és az emberek azok legyenek, amik, és mindenki azt a sorsot élje, amit választ. Nem figyelmeztet és nem javít. Súlyosabbat tesz: meghagy mindenkit abban a helyzetben, amelyben nem veszi észre, mikor tűnik el lába alól a talaj. Pl. Az ember nem a hiúságban bukik meg, hanem a maga iránt elfoglalt álláspont valódiságában. Nem abban, amire vonatkozik, hanem eggyel mélyebben: nem abban válik hamissá, amit szemtől szembe lát és látni vél, hanem abban, hogy minek tartja azt, amit lát. Ezért arra, hogy az ember hiú, sohasem fog rájönni hiúságból. Aki azt mondja, nem vagyok hiú, saját hiúságát nem is érintette, csak letakarta, vagyis hazudott. És ez az ember nem hiúságában lepleződik le és inog meg, mert a világ hagyja, hogy tovább is a tükörbe nézzen annyit és úgy, ahogy akar, és hogy hazudjon. A világ a maszkot az emberről sohasem szedi le. A maszkkal együtt kell összetörnie, a maszkban és a maszkon kell megsemmisülnie. Az összetörés nem a maszkot éri, hanem ami a maszk mögött van: az igazat. Mert az igaz választotta a hazugságot. Nem az válik semmivé, ami az arcot eltakarta, hanem az arc, ami el van takarva. S ez újra a maszk igazsága: a maszk igaz marad; tovább hazudik. Még akkor is, ha mögötte már nincsen semmi..." Hamvas Béla Karnevál
Hadd térjek vissza az előző példámra. Akinek tükröt mutattak, zokogva ment haza. A fájdalma valóságos volt. De nem amiatt tört össze, amit hallott, hanem amit erről ő maga lát! Nem saját hiúsága, birtoklásvágya fáj, nem, nem, nem. Neki a másik látása fáj, azért kesereg, mert nem azt látja, amit ő lát, és nem vágyik azt látni, amitől őt meg kéne szabadítani..

GONDJA LESZ A SEREGEK URÁNAK NYÁJÁRA, JÚDA HÁZÁRA, FÖLÉKESÍTI ŐKET, MINT A HARCI PARIPÁT. KÖZÜLÜK VALÓ A SAROKKŐ, KÖZÜLÜK A SÁTORKÖVEK, KÖZÜLÜK VALÓ A HARCI ÍJ, KÖZÜLÜK KERÜL KI MINDEN ELÖLJÁRÓ IS. OLYANOK LESZNEK, MINT A HŐSÖK, AZ UTCA SARÁBA TAPOSSÁK AZ ELLENSÉGET A HARCBAN. HARCOLNAK, MERT VELÜK VAN AZ ÚR, MÉG A LOVASOKAT IS MEGSZÉGYENÍTIK. HATALMASSÁ TESZEM JÚDA HÁZÁT, ÉS JÓZSEF HÁZÁT MEGSEGÍTEM.

Olyanná kész tenni népét, mint a sarokkő, mely tartja az egész épületet. Hősökké teheti őket, megszégyeníhetik a hatalmasokat... Ezt ígéri. Mit hisznek el belőle? Hogy megteheti? Vagy az lesz fontos, amit megtehet, s azért kezdenek futni, újra meg újra...Ilyen az ember.

HAZAHOZOM ŐKET, IRGALMAS LESZEK HOZZÁJUK, ÉS OLYANOK LESZNEK, MINTHA NEM IS VETETTEM VOLNA EL ŐKET. OLYAN LESZ EFRAIM MINT A HŐS, SZÍVE VIDÁM LESZ, MINT AKI BORT IVOTT. LÁTJÁK EZT FIAI ÉS ÖRÜLNEK, VÍGAD SZÍVÜK AZ ÚRBAN. IDEHÍVOM, ÖSSZEGYŰJTÖM ŐKET, MERT MEGVÁLTOTTAM ŐKET, ÉS ANNYIAN LESZNEK, MINT RÉGEN...

A lehetőséget kínálja. A nép, az ember választ. Amikor van lehetőség. És lehetőségem van nem élni a lehetőséggel. Valaki szembesülhetett volna önmagával egy múltbéli eseményre nézve, de ő csupán a másik ellen szólónak akarja látni... Lehet értünk, az értünk ígért?

Vajon ki csípi nyakon az ígéretet? Mitől miénk? Hogyan teljesül? Mi a baj velünk, ha nem lesz miénk, ha nem teljesedik, ami teljesedne? Mitől vagyunk vakok? Szabad észrevennünk.
Valaki régóta küszködik a helyzettel, amibe belekényszerült. Szüntelen megoldást kért Istentől. Min múlik, hogy látja a teljesülést, vagy nem? Hogy nincs tele reménységgel és hálával? Mikor szeme láttára, füle hallatára történik érte valami. Mert előző ezt kérdezte tőlem, hihetem-e, hogy ez most Istentől van? Hát tőle kérte? Miért nem tud Tőle kapni? Mi akadályozza? Aztán kiderül, ő maga mondja, fél, hogy ott majd, ahol lehetőséget kap, meg tud-e felelni? Mi a baj? Hogy a megfeleléstől függ, miközben nem tud megfelelni. Hogy Szikszai Béni bácsi szerint mondjam: úgy gyűjti a megfelelést, hogy nem érkezik meg... Látja?

BÁR SZÉTSZÓRTAM ŐKET A NÉPEK KÖZÉ, ŐK A TÁVOLBAN IS GONDOLNAK RÁM, ÉLETBEN MARADNAK ÉS VISSZATÉRNEK FIAIKKAL EGYÜTT. HAZAHOZOM ŐKET EGYIPTOMBÓL, AZ ASSZIRIÁBAN LEVŐKET IS EGYBEGYŰJTÖM, ELVISZEM ŐKET GILEÁD ÉS LIBÁNON FÖLDJÉRE IS, DE MÉG EZ SEM LESZ NEKIK ELÉG. AGGÓDVA KELNEK ÁT A TENGEREN, DE AZ ÚR MEGVERI A TENGER HULLÁMAIT, EGÉSZEN KISZÁRAD A NÍLUS MÉLY VIZE. LETŰNIK ASSZIRIA GŐGÖS URALMA, VÉGE LESZ EGYIPTOM HATALMÁNAK. HATALMASSÁ LESZNEK AZ ÚR ÁLTAL, ÉS AZ Ő NEVÉBEN BÍZVA ÉLNEK - ÍGY SZÓL AZ ÚR.

Mi az irgalom forrása? Nem több, mint hogy Isten felé fordulnak. TÁVOLBAN IS GONDOLNAK RÁM... Ez adja a lehetőséget akkor, mikor az Úr újra akar az övéivel, népével valamit. Ne emberekben bízzak, ne hatalmasokban, ne vagyonosokban, mert vége szakad uralmuknak, hatalmuknak, mindenük elvész, nem tartja meg sem őket, sem téged, amijük van.

AZ ÚR ÁLTAL LESZNEK HATALMASOK - nem ők érik el, nem ők biztosítják, istenheztartozásuk, feléfordulásuk adja a lehetőséget. Miféle hatalom, uralom ez, amihez szorosan hozzátartozik, hogy AZ Ő NEVÉBEN BÍZVA ÉLNEK? Nem a miénk, hanem az Ő hatalma.

ÖSSZEGYŰJTÖM ŐKET, MERT MEGVÁLTOTTAM ŐKET... Ez a lehetőségeink forrása...