KÉRDEZTE A FŐPAP: CSAKUGYAN ÍGY VAN EZ? Ő PEDIG EZT MONDTA: FÉRFIAK, ATYÁK ÉS TESTVÉREK, HALLGASSATOK MEG! A DICSŐSÉG ISTENE MEGJELENT A MI ATYÁNKNAK, ÁBRAHÁMNAK MÉG MEZOPOTÁMIÁBAN, MIELŐTT ÁTTELEPEDETT VOLNA HÁRÁNBA, ÉS ÍGY SZÓLT NEKI: MENJ KI A TE FÖLDEDRŐL ÉS A TE NEMZETSÉGED KÖZÜL, ÉS JÖJJ ARRA A FÖLDRE, AMELYET MUTATOK NEKED. AKKOR KIMENT A KÁLDEUSOK FÖLDJÉRŐL, ÁTTELEPEDETT HÁRÁNBA; ÉS ONNÉT ATYJA HALÁLA UTÁN, ISTEN KIHOZTA ŐT ERRE A FÖLDRE, AMELYEN TI MOST LAKTOK. DE NEM ADOTT NEKI ABBAN EGY TALPALATNYI ÖRÖKSÉGET SEM; ÁM AZT ÍGÉRTE, HOGY NEKI ADJA BIRTOKUL ÉS Ő UTÁNA AZ Ő MAGVÁNAK, HOLOTT NEM IS VOLT GYEREKE. AZT IS MONDTA NEKI AZ ISTEN, HOGY AZ Ő MAGJA JÖVEVÉNY LESZ IDEGEN FÖLDÖN; SZOLGÁLAT ALÁ VETIK, ÉS NYOMORGATJÁK NÉGYSZÁZ ESZTENDEIG. DE AZT A NÉPET, AMELYET SZOLGÁLNAK, ÉN MEGÍTÉLEM – MONDTA AZ ISTEN – ÉS EZTUTÁN KIJÖNNEK, ÉS NEKEM SZOLGÁLNAK EZEN A HELYEN. ÉS ADTA NEKI A KÖRÜLMETÉLÉS SZÖVETSÉGÉT. ÍGY NEM ZETTE AZ Ő FIÁT IZSÁKOT, AKIT KÖRÜLMETÉLT NYOLCADNAPRA; VALAMINT IZSÁK A FIÁT JÁKÓBOT, ÉS JÁKÓB A TIZENKÉT PÁTRIÁRKÁT. A PÁTRIÁRKÁK PEDIG IRIGYSÉGBŐL ELADTÁK JÓZSEFET EGYIPTOMBA, DE AZ ISTEN VELE VOLT, ÉS MEGSZABADÍTOTTA ŐT MINDEN NYOMORÚSÁGÁBÓL, ÉS ADOTT NEKI KEDVESSÉGET ÉS BÖLCSESSÉGET EGYIPTOM KIRÁLYA, A FÁRAÓ ELŐTT, AKI KORMÁNYZÓUL RENDELTE ŐT EGYIPTOM, ÉS AZ Ő EGÉSZ HÁZA FÖLÉ. AZUTÁN ÉHÍNSÉG KÖVETKEZETT EGYIPTOMRA ÉS KÁNAÁN EGÉSZ FÖLDJÉRE ÉS NAGY NYOMORÚSÁG, ÚGY, HOGY A MI ATYÁINK NEM TALÁLTAK ELEDELT. AMIKOR PEDIG MEGHALLOTTA JÁKÓB, HOGY EGYIPTOMBAN VAN ÉLELEM, ELKÜLDTE ELŐSZÖR A MI ATYÁINKAT. A MÁSODIK ALKALOMMAL MEGISMERTETTE MAGÁT JÓZSEF AZ Ő TESTVÉREIVEL ÉS ÍGY ISMERETESSÉ LETT JÓZSEF SZÁRMAZÁSA A FÁRAÓ ELŐTT IS. ÉS JÓZSEF KÜLDÖTTJEI ÁLTAL MAGÁHOZ HIVATTA ATYJÁT, JÁKÓBOT ÉS HETVENÖT LÉLEKBŐL ÁLLÓ EGÉSZ NEMZETSÉGÉT. ÍGY MENT LE JÁKÓB EGYIPTOMBA; OTT IS HALT MEG, VALAMINT A MI ATYÁINK IS. ONNAN SIKEMBE VITTÉK ÉS ITT HELYEZTÉK EL ABBA A SÍRBA, AMELYET ÁBRAHÁM VÁSÁROLT EZÜST PÉNZEN A SIKEMI EMMOR FIÁTÓL.
_______________________________________________________________________

Amikor elolvastam István védőbeszédét, mellyel a rágalmazókra, és a hamis tanúk vádjaira felel, zavart ez az igen hosszadalmas, több mint 50 versből álló ószövetségi történetekre és szereplőkre való visszaemlékezés. Miért így felel? Láthatja, kikkel áll szemközt, előbb ítéltek, mint hogy meghallgatnák! Isten indítja erre? Magáért, vagy értük beszél?

Mándy Stefánia írta Szabó Lajosra emlékezve, miféle kérdésekkel való szembesülés volt az előfeltétele annak, hogy valaki vele párbeszédet folytasson: „Ki kérdezett? (Ki vagy te?) Mit akarsz? Mire vállalkozol? Mire vagy képes? Miről vagy hajlandó lemondani azért, hogy megismerhesd az igazságot, amennyire szabadságodban áll?” (Szemináriumi előadások)

Vajon hogyan vagyunk jelen, abban, amiben jelen vagyunk? Mi akartuk, vagy belesodortak, netán beleöleltek minket mások? Kell, hogy tudjuk miért kerültünk bele? Meghatározhatja ennek oka, hogy mire akarunk, mire tudunk, mire merünk vállalkozni? Mit merünk tudni?

KÉRDEZTE A FŐPAP: CSAKUGYAN ÍGY VAN EZ?
István nehéz helyzetbe kerül. Megvádolják, mégpedig azok, akiknél különb, éppen azután, mikor kiderült, többet ért, többet lát mint ők. Ezért fordulnak ellene. Szembesül azzal, hogy lelkének Istentől kapott tüze, világossága, szívének odaadása, elkötelezettsége hogyan és miképp hat azokra, akik erre vágynak, de nem övék. Kiderül, hogy az ellenségei? Nyíltan fordulnak ellene, persze nem azzal vádolják, ami miatt utálják. És ezt bizonyára jól tudják a tanács tagjai is, akik előtt vádolják őt. Miből derül ki, hogy ellenében cinkosságot vállalnak?

Mit kérdez Évától az Édenkertben a Sátán? „Csakugyan azt mondta az Isten, hogy kert egyik fájáról sem ehettek…” (I.Mózes 3:1) A hamis állítás elé teszi a kérdést. Mintha az lenne az alap, az lenne a történések kiindulópontja. Hogy Isten azért tilt meg mindent, mert félti tőlük hatalmát, elzárja előlük a tudás lehetőségét, nehogy olyanok legyenek, mint ő… Azt hiszem, azért csaphatja be őket, mert kérdésével kívánságukat, többre vágyásukat ébresztette, ne lássanak, ne vegyék észre, mi miből következik! Ő a nagy Vádló, és vádakkal manipuláló…

Mi elé teszi kérdését a főpap? CSAKUGYAN ÍGY VAN EZ? (Régi fordítás szerint: Vajon így vannak-é ezek?) Mivel vádolják Istvánt? Nem szűnik meg káromolni Istent, a szent helyet és a törvényt… (Ap.csel.6:13-15.) Igaz? Nem, szemenszedett hazugság. Miért merték Istvánt megtámadni? Miféle érzéssel nézhették az arcát, mely olyan, mint az angyaloké! Talán azt hitték, elég lesz hamis vádjaikkal szembesíteni, megijed a vádaktól és következményeitől, s szó nélkül eltehetik az útból? Ám Isten szolgája ő, ki azt teszi, azt mondja, ami rá van bízva..

Ő PEDIG EZT MONDTA: FÉRFIAK, ATYÁK ÉS TESTVÉREK, HALLGASSATOK MEG!

Mit tudunk kezdeni az ellenünk szólókkal és vádjaikkal? Tudjuk, mi történik lelkünkben akkor, ha nem akarunk valamivel szembesülni? Mi a vádaskodók célja? Megfélemlítés, befeketítés. Megoldásnak látszik a kitérés, ám egy idő után észre kell vennünk, mi következik belőle.

Ismerek valakit, aki folyamatosan szembetalálja magát azokkal, akik nem szeretik, útjukban van, ezért szüntelenül találnak viselkedésében kivetni valót, ha csak módjuk van rá, hátba támadják, tetteit ellenük valónak minősítik,. Lehet az ilyen embereket szeretni? Így mondta: Megbocsátom nekik, amit tesznek, de igazán szeretni nem tudom őket. Szeretet ez? Miért tud megbocsátani? Mert érteni próbálja őket és azt, hogy miért így viselkednek…

„Szeressétek ellenségeiteket”…A szeretet: identifikáció. Azonosítjuk magunkat ellenségeinkkel: ezzel különbözik a szeretet a gyűlölet megengedésétől… A leküzdhetetlen antipátiától nem tudok tisztán látni… Az ellenséggel való azonosulás önismerethez segít, és az ellenséget is megismerem, megszűnik veszélyes lenni: keresztüllátunk rajta. A győzelem: az ellenség észreveszi az azonosítás sikerét. Az azonosítással a természetes szándék, a szublimált szadizmus - eléri célját: a szenvedés maximumát idézi fel a számára. Amikor azonosítjuk magunkat ellenségünkkel, „parazsat gyűjtünk” a fejére”. A „szeressétek ellenségeiteket” a legmélyebb impulzusok végigvitele. Mert az azonosítás egyben tényleg szeretet: így tudunk úgy jót akarni, ami kívül esik az ő látókörén. Ha az azonosításra képesek vagyunk, akkor azzal azonosítottuk magunkat, akivel ő saját maga nem tudja azonosítani magát…”

Akinek arcán Isten kézjegye van (mint egykor a hegyen vele beszélő Mózesén) annak lelke tele van Isten Szentlelkével. Lélek által lát, azt szólja, amire az indíthatja… István érti a vádlókat, keresztüllát rajtuk. Ezért nem szembefordul velük, hanem értük emlékezik, értük idézi amit visszatekintve lát, és láttat. Mindarra nézve, ami nekik is, neki is meghatározó, fontos…
Szava érintheti őket? Akit Isten indít, az nem kérdezi, hogy érdemes-e, hogy meghallják-e! Itt derül ki, közben derül ki, mennyire foglalt az emberi szív? Maradt-e hely az érintésre?

„Az a valóságmozzanat, amellyel nem tudok szembenézni hipnotizál…(A hipnózis: a másik akaratának kikapcsolása) Ha van erőm vele szembenézni…, és tudomásul veszem, nem hipnózis, hanem kontaktus keletkezik... Hogyan fogadom el a hatást, az a döntő.” Szabó L.

A DICSŐSÉG ISTENE MEGJELENT A MI ATYÁNKNAK, ÁBRAHÁMNAK MÉG MEZOPOTÁMIÁBAN, MIELŐTT ÁTTELEPEDETT VOLNA HÁRÁNBA, ÉS ÍGY SZÓLT NEKI: MENJ KI A TE FÖLDEDRŐL ÉS A TE NEMZETSÉGED KÖZÜL, ÉS JÖJJ ARRA A FÖLDRE, AMELYET MUTATOK NEKED. AKKOR KIMENT A KÁLDEUSOK FÖLDJÉRŐL, ÁTTELEPEDETT HÁRÁNBA; ÉS ONNÉT ATYJA HALÁLA UTÁN, ISTEN KIHOZTA ŐT ERRE A FÖLDRE, AMELYEN TI MOST LAKTOK. DE NEM ADOTT NEKI ABBAN EGY TALPALATNYI ÖRÖKSÉGET SEM; ÁM AZT ÍGÉRTE, HOGY NEKI ADJA BIRTOKUL ÉS Ő UTÁNA AZ Ő MAGVÁNAK, HOLOTT NEM IS VOLT GYEREKE. AZT IS MONDTA NEKI AZ ISTEN, HOGY AZ Ő MAGJA JÖVEVÉNY LESZ IDEGEN FÖLDÖN; SZOLGÁLAT ALÁ VETIK, ÉS NYOMORGATJÁK NÉGYSZÁZ ESZTENDEIG.

István, Isten által valóságosan megérintett ember, ennek jele ragyog az arcán, és ott mozdul szavában is. Nem kívánja igazolni önmagát a vádakkal szemben. Lélek által szól, hallgatói számára igyekszik megvilágítani, egyértelművé tenni a múlt és a jelen összefüggéseit.

Miért Ábrahámról kezd beszélni nekik István, ha ellene szóló vádjuk Mózessel kapcsolatos?
Hadd idézzem édesapám erre utaló, erre vonatkozó gondolatait, mondatait:

„… mondanivalóját Ábrahámmal kezdi. Aláhúzza, hogy a törvényt Isten ígérete előzte meg! Mikor Isten Ábrahámnak megjelent…bálványimádó volt, ám kegyelmet talált…. Ábrahám nem csak időben az első az ősatyák között, hanem engedelmességben is. Követi Isten jeleit, figyel Isten ígéreteire, mintha azok máris megvalósultak volna. Országot ígért neki, és ő hitt Istennek, bárha ő maga nem kapott ebből a földből egy talpalatnyit sem. Micsoda ellentét ez a hallgatósággal szemközt, kik már itt laknak a földön, bírják azt, mégsem figyelnek az Isten szavára. Örököst ígért Isten Ábrahámnak, pedig semmi kilátása nem volt arra, hogy gyermeke legyen… A hitbeli engedelmesség mindent megelőz. Az a föld, amelyen élnek, mindenestől Isten ajándéka. Ígéretből lett valóság. Betűkhöz ragaszkodva élnek és semmibe vették, hogy Istennek minden ígérete Krisztusban lett igenné.” Ablonczy Dániel - Tovább

JÖVEVÉNY LESZ IDEGEN FÖLDÖN… mondja István, idézve az Ábrahámnak tett ígéretet. Mindenkinek JÖVEVÉNNYÉ kell itt lenni, aki Krisztust akarja követni? Meghallani, útra kelni, ígéretre építve engedelmeskedni? Hogyan újul meg az életünk? Törvény által, vagy áldozat és kegyelem által? Mi mit merünk elengedni, odaadni, veszni hagyni, Istenre bízni?

Van Szabó Lajosnak egy bonyolultnak látszó, de érteni érdemes megfogalmazása a hitről:

„A hit életünknek a legszigorúbb, mindig megújuló maximális mértékek perspektívájából való látása és formálása…életünknek megújulása…az érzékenység feszültségében…az áldozat: a számunkra legnagyobb öröm, a legnagyobb érték feláldozása, a legfensőbb érték oltárán.”
A hit Isten ajándéka, ugyanakkor az ember lehetősége. Szava által megszólítva látni, annak engedelmeskedve az ígéretért a kézzel foghatót elengedni, feladni, odaadásban formáltatni.

Különös módon világít rá a Szentlélek ajándékaként István arra a titokra, mely csak hit által teljesedik, mindig akkor és amikor valaki megszólíttatik, s hallóvá, látóvá lesz, és elindul:

ADY ENDRE DEDIKÁCIÓ

A Minden-titkok: titkok maradnak –
S minden Titok, és: így van rendjén,
De jó néha titkot ostromolni,
Nagy magunk-ámításába keveredvén.

Milyen titkot ostromlok én most tán?
Avagy nincs a titkoknak titka? –
Valaki a szívemen átsétált
S ezt a zokszót akarta, hívta, hívta.
DE AZT A NÉPET, AMELYET SZOLGÁLNAK, ÉN MEGÍTÉLEM - MONDTA AZ ISTEN –
ÉS EZUTÁN KIJÖNNEK, ÉS NEKEM SZOLGÁLNAK EZEN A HELYEN. ÉS ADTA NEKI A KÖRÜLMETÉLÉS SZÖVETSÉGÉT. ÍGY NEMZETTE AZ Ő FIÁT IZSÁKOT, AKIT KÖRÜLMETÉLT NYOLCADNAPRA; VALAMINT IZSÁK A FIÁT JÁKÓBOT, ÉS JÁKÓB A TIZENKÉT PÁTRIÁRKÁT. A PÁTRIÁRKÁK PEDIG IRIGYSÉGBŐL ELADTÁK JÓZSEFET EGYIPTOMBA, DE AZ ISTEN VELE VOLT, MEGSZABADÍTOTTA ŐT MINDEN NYOMORÚSÁGÁBÓL, ÉS ADOTT NEKI KEDVESSÉGET ÉS BÖLCSESSÉGET, EGYIPTOM KIRÁLYA, A FÁRAÓ ELŐTT, AKI KORMÁNYZÓUL RENDELTE ŐT EGYIPTOM, ÉS AZ Ő EGÉSZ HÁZA FÖLÉ.

Újabb párhuzam múlt és jelen között. Míg Ábrahámnál az ígéretre felelő engedelmesség a kérdés, itt a féltékenység törvényszerű felbukkanása. Az, ahogy Jákób fiai válaszoltak, az Isten által kiválasztott Józsefre… Pedig értük volt kiválasztva, hogy általa megtartassanak…

„…nem lesz érvénytelenné az ígéret. Isten a szövetséget meg nem töri, a népét őrzi és megtartja, hogy engedetlenségüket is javukra fordítsa. A féltékeny testvéreket éppen a féltékenységben és tettük következtében tartja meg. Ebben a képben is ott van a félretett és szolgaságba vetett Jézus, az idegeneknek kiadott Jézus…A kitaszított József Jézus előképe… Az övéi közé jött, de az övéi nem fogadták be őt…” Ablonczy Dániel – Tovább

AZUTÁN ÉHÍNSÉG KÖVETKEZETT EGYIPTOMRA ÉS KÁNAÁN EGÉSZ FÖLDJÉRE ÉS NAGY NYOMORÚSÁG, ÚGY, HOGY A MI ATYÁINK NEM TALÁLTAK ELEDELT. AMIKOR PEDIG MEGHALLOTTA JÁKÓB, HOGY EGYIPTOMBAN VAN ÉLELEM, ELKÜLDTE ELŐSZÖR A MI ATYÁINKAT. A MÁSODIK ALKALOMMAL MEGISMERTETTE MAGÁT JÓZSEF AZ Ő TESTVÉREIVEL ÉS ÍGY ISMERETESSÉ LETT JÓZSEF SZÁRMAZÁSA A FÁRAÓ ELŐTT IS. ÉS JÓZSEF KÜLDÖTTJEI ÁLTAL MAGÁHOZ HIVATTA ATYJÁT, JÁKÓBOT ÉS HETVENÖT LÉLEKBŐL ÁLLÓ EGÉSZ NEMZETSÉGÉT. ÍGY MENT LE JÁKÓB EGYIPTOMBA; OTT IS HALT MEG, VALAMINT A MI ATYÁINK IS. ONNAN SIKEMBE VITTÉK ÉS ITT HELYEZTÉK EL ABBA A SÍRBA, AMELYET ÁBRAHÁM VÁSÁROLT EZÜST PÉNZEN A SIKEMI EMMOR FIÁTÓL.

Hogyan teljesül az ígéret? Isten nem siet, nem téved. Lépésről, lépésre teljesül, amit ígért. Azok által, akiket megszólíthat, akiket megáldhat, akik idegen földön is őt keresik, úgy mint József. Lehet továbbra is azokért, azok megmentéséért, azok javáért, akik vele elbántak.

ADY ENDRE AZ ISTEN BALJÁN

Isten van valamiként
Minden Gondolatnak alján.
Mindig neki harangozunk
S óh, jaj, én ott ülök a balján.

Az Isten könyörületes,
Sokáig látatlan és néma,
Csak a szívünkbe ver bele
Mázsás harangnyelvekkel néha…

József szó szerint JÖVEVÉNY lett az IDEGEN FÖLDÖN, ám nem gazdátlan, nem elhagyott!
Hogyan mondja a testvéreinek: „Ti gonoszt gondoltatok énellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy, amint ma, hogy sok nép életét megtartsa.” I.Mózes 50:20.

Vajon miféle szívvel hallgatja István beszédét a nagytanács? Értették, amit érthettek? És mi, akik Krisztus követőinek gondoljuk magunkat, vajon vágyunk jövevénnyé lenni itt a földön? Megszólíthatóvá, ígéretért küldhetővé, szokásokból kiszakíthatóvá, útra kelővé, alázatossá, engedelmessé, Isten országáért mindent veszni hagyóvá? Leszünk-e itt, a földi életünkben szavára építő, történéseknek kiszolgáltatott JÖVEVÉNNYÉ, míg odaát örök hazát lelünk?