DÁRIUSNAK URALKODÁSÁNAK MÁSODIK ESZTENDEJÉBEN, A TIZENEGYEDIK HÓNAPNAK, AZAZ SEBAT HÓNAPNAK HUSZONNEGYEDIK NAPJÁN, SZÓLT AZ ÚR IGÉJE ZAKARIÁS PRÓFÉTÁHOZ, A BEREKJÁ FIÁHOZ, AKI IDDÓ FIA VOLT: EZT LÁTTAM ÉJSZAKA: VALAKI EGY VÖRÖS LOVON LOVAGOLT, ÉS MEGÁLLT A MIRTUSZFÁK KÖZÖTT A VÖLGYBEN. MÖGÖTTE VÖRÖS, FAKÓ ÉS FEHÉR LOVAK VOLTAK. EZT KÉRDEZTEM: MIK EZEK URAM? EGY ANGYAL, AKI VELEM BESZÉLT, EZT MONDTA NEKEM: ÉN MEGMAGYARÁZOM MIK EZEK. EKKOR MEGSZÓLALT AZ, AKI A MIRTUSZFÁK KÖZÖTT ÁLLT, ÉS EZT MONDTA: EZEKET AZ ÚR AZÉRT KÜLDTE, HOGY JÁRJÁK BE A FÖLDET. MEGSZÓLÍTOTTÁK AZ ÚR ANGYALÁT, AKI A MIRTUSZFÁK KÖZÖTT ÁLLT, ÉS EZT MONDTÁK: BEJÁRTUK A FÖLDET, ÉS AZ EGÉSZ FÖLD NYUGODT ÉS BÉKÉS. AZ ÚR ANGYALA ERRE AZT MONDTA: SEREGEK ÚRA! MIKOR KÖNYÖRÜLSZ MÁR JERUZSÁLEMEN ÉS JÚDA VÁROSAIN, HISZEN MÁR HETVEN ÉVE TART HARAGOD?! AZ ÚR JÓSÁGOS SZAVAKKAL, VÍGASZTALÓ SZAVAKKAL VÁLASZOLT A VELEM BESZÉLŐ ANGYALNAK. A VELEM BESZÉLŐ ANGYAL PEDIG EZT MONDTA NEKEM: HIRDESD, HOGY ÍGY SZÓL A SEREGEK URA: FÉLTEM JERUZSÁLEMET ÉS SIONT, NAGYON FÉLTEM! ÉS NAGYON FEL VAGYOK HÁBORODVA AZ ELBIZAKODOTT NÉPEK MIATT, MERT AMIKOR ÉN KEVÉSSÉ HARAGUDTAM, ŐK A ROMLÁST SEGÍTETTÉK ELŐ. AZÉRT EZT MONDJA AZ ÚR: IRGALMASAN FORDULOK JERUZSÁLEM FELÉ, TEMPLOMOM FEL FOG ÉPÜLNI BENNE - ÍGY SZÓL A SEREGEK URA, - ÉS FESZÍTENEK MÉG KI MÉRŐZSINÓRT JERUZSÁLEMBEN. HIRDESD MÉG AZT IS, HOGY ÍGY SZÓL A SEREGEK URA: BŐVELKEDNI FOGNAK MÉG VÁROSAIM MINDEN JÓBAN, MEGVÍGASZTALJA MÉG AZ ÚR SIONT, ÉS TOVÁBBRA IS JERUZSÁLEM LESZ A VÁLASZTOTTJA.

                                                                                                                        

Sokan sokféleképpen gondolkodnak a második világháborút követő néhány évtizedről. Egy már nyilvánvaló, szovjet gyarmat volt Magyarország. Miért lett az? Tegnap véletlenül láttam-hallottam egy dokumentumfilmet. Egy ismert énekesnő mondja el, mi történt vele és barátjával az ötvenes évek legelején. Elmondta, milyen egyszerű volt akkor valakit, aki másoknak útjában volt, akár börtönbe juttatni, vagy épp kötél általi halálát elérni. Ő csupán négy év börtönt kapott, de a barátját, valószínű mások elrettentéséül, hamarosan kivégezték. Miért? - kérdezi, sírja azóta is, most is. Ő közel hatvan esztendő múltán se talál rá választ...

Van miértjére válasz? Olyan világ volt akkor itt Magyarországon, ez bárkivel megtörténhetett. Meg is történt sokakkal. Miért sikerült embereket megrontani, rosszindulatúvá, árulóvá tenni?
Mert az ember nem jó, mert az ember képes jót rossznak, és rosszat jónak igazolni. Ma is.
"Jaj azoknak, akik azt mondják, hogy a rossz jó, és a jó rossz, és akik azt állítják, hogy a sötétség világosság, és a világosság sötétség..." Ézsaiás 5:20. Miért jaj? Mert nem tudnak később különbséget tenni, eligazodni, tehetetlenül vesznek bele, magába a rosszba.

Sokat szenvedett barátnőm férjével beszélgettem, utolsó hónapjairól, heteiről, napjairól. Így mesélte nekem, ő is éppen ezt kérdezte: Miért? Amikor rossz történik velünk, okokat keresünk, hisz van néminemű tapasztalatunk arról, hogyan következik a hibás lépésekből a rossz helyzet. Akad magyarázat? Nagyon szerette a tengert, festőművész férjével sokszor utaztak, fürödni tengerben és napban. Őt is, mint mindenkit, régtől fogva óva intenek, a veszélyes sugaraktól. Tudhatta? Bizonyára bőven kapott belőle. És mégis. Nem mindenki lesz tőle gyógyíthatatlan beteg, mint ő. Marad hát a kérdés. Miért épp őt érintette a keserves nehéz betegség, az ember által rosszul kezelt dolgok kétségbeejtő következménye?
DÁRIUSNAK URALKODÁSÁNAK MÁSODIK ESZTENDEJÉBEN, A TIZENEGYEDIK HÓNAPNAK, AZAZ SEBAT HÓNAPNAK HUSZONNEGYEDIK NAPJÁN, SZÓLT AZ ÚR IGÉJE ZAKARIÁS PRÓFÉTÁHOZ, A BEREKJÁ FIÁHOZ, AKI IDDÓ FIA VOLT...

Izráel, az Isten által kiválasztott nép, elfordulása, bálványimádása, hűtlensége miatt vettetik el, ez az alapvető ok, ebből következhetett az ország eltiprása, a más népek által való megverettetés, elhurcoltatás, fogság. Amit mindenkinek, személy szerint kell megélni, annak általános oka, az a néphez, közösséghez való tartozásból adódik. Ha voltak is a választott nép fiai közt, akik hűségesek maradtak, ők is a többivel együtt szenvedik el azt, ami következik.

Több mint fél évszázada tart a fogság, közben a hatalmas perzsa birodalom uralkodói jönnek és mennek. Közben akad köztük olyan, mint Cirus, (Kürosz) aki könyörül a leigázott nép arra érdemes fiain, hazaengedi őket, hadd építsék újjá a lerombolt fővárost és a templomot. Ezsdrás könyvében (9. és 10.) olvashatunk róla, hogyan érkeztek, miféle támadások érték őket, s mi minden gátolta az újjáépítést. Közel húsz év telt el a hazatérés óta. Az akkor lelkesen, önfeláldozón munkához látók belefáradtak az ott élőkkel, idegenekkel való hadakozásba, és abbahagyták, feladták, nem fejezték be az újjáépítés munkáját.

Amíg haza nem jöttek a fogságból, lehetett azért sírni, hogy nincs lehetőségük felépíteni azt, ami rommá lett, de húsz év óta övék a lehetőség... Miért nem épül, aminek újjá kéne épülni? Mert nem az idegenek akadályozó, gátló indulata, hanem a saját szívük már a kérdés. Mely hamar elcsügged, könnyen felad, nem kész harcolni önmagával másokért, Isten ügyéért.

EZT LÁTTAM ÉJSZAKA: VALAKI EGY VÖRÖS LOVON LOVAGOLT, ÉS MEGÁLLT A MIRTUSZFÁK KÖZÖTT A VÖLGYBEN. MÖGÖTTE VÖRÖS, FAKÓ ÉS FEHÉR LOVAK VOLTAK. EZT KÉRDEZTEM: MIK EZEK URAM? EGY ANGYAL, AKI VELEM BESZÉLT, EZT MONDTA NEKEM: ÉN MEGMAGYARÁZOM MIK EZEK...

Zakariás éjjel, mikor más rég alszik, nyugtalan, képtelen aludni. Mintha Isten nem hagyná, tán bántja már, hogy az elkezdett építkezés nem folytatódik, nem halad. És akkor éjjel lát valamit... Virágzó mirtuszligetbe érkező, hírhozó lovasokat, elöl egy vörös, mögötte fakó és fehér lovakat... MIK EZEK URAM? - kérdezi Zakariás. Nem érti? Vagy nem meri érteni? Hisz papok ivadéka, bizonyára ráébred, tudja, "a messiási időkben, ahol addig csak tövis és bogáncs nőtt, mirtusz terem..." ANGYALT lát, és őt kérdezi... Miért? Biztosat akar tudni. Ha szólnia kell, ha másoknak kell közvetíteni, akkor bizonyosságra van szükség...

Tegnap felhívott valaki telefonon. Azt mondta, napok óta készült rá, hogy megkérdezzen. Több éve ismerem. Miért volt most épp rám, látásomra szükség? Mert érzi, tudnia kell, jól szeretné tudni azt, amiben biztos lehet. Közvetítőre, angyalra van szüksége, aki fölötte áll annak, amire nézve látnia kell, akinek látását sem érzelem, sem érdek nem homályosítja.

LÉNÁRD ÖDÖN

              VERSENYFUTÁS A SZÓÉRT

Vaj' hol találom azt a szót,
vagy azt a mondatot,
mitől a lélegzet eláll,
s az arcom fölragyog?

EKKOR MEGSZÓLALT AZ, AKI A MIRTUSZFÁK KÖZÖTT ÁLLT, ÉS EZT MONDTA: EZEKET AZ ÚR AZÉRT KÜLDTE, HOGY JÁRJÁK BE A FÖLDET...MEGSZÓLÍTOTTÁK AZ ÚR ANGYALÁT, AKI A MIRTUSZFÁK KÖZÖTT ÁLLT, ÉS EZT MONDTÁK: BEJÁRTUK A FÖLDET, AZ EGÉSZ FÖLD NYUGODT ÉS BÉKÉS...

Miért fontos ez az üzenet? Kinek fontos? Kinek kell tudni róla? Nyilván azoknak kell ezt tudomására hozni, akik az elnyomókat, az ellenük hadakozókat, a munkájukat lerombolókat, az újjáépítést akadályozókat okolják. Hisz ezzel magyarázzák, miért nem épül Isten háza. Isten olykor úgy könyörül rajtunk, hogy kiderülhet, mi az igazi ok, megengedi hogy az általunk kitalált, avagy a már rég nem érvényes ok, ne lehessen érvényes, ne használhassuk magyarázatul, igazolásképpen önmagunk védelmében... Ami igaz volt a választott nép maradékának hazatéréskor, az ma már nem igaz... Már nem a félelem miatt nem építkeznek...

LÉNÁRD ÖDÖN

                  SÖMA IZRÁEL /II./

...jöjj
ne félj, ne menekülj, mint fénytől a holtak,
ne lihegj, ne nyüzsögj, mint ki belül már rohadt,
mint Atyjához a gyermek: jöjj,

és kövess,
ne tanácsolj, ne sürgess, ne parancsolj, ne vezess,
ne bókolj, ne görnyedj, hasra se ess,
készséggel figyelve, pontosan kövess

Engem,
se pénzt, se rangot, se ösztönt, se kardot,
se kápót, se zsenit, se cimborát - senkit,
csak Engem, csak Engem, csak Engem!

Beszélgettem valakivel. Szavai nyomán azt éreztem, ahova tartozik, az a keresztény közösség is romlik, bomlik valamitől. Pedig minden tagja szeretné, ha az összetartozás íze jó lenne köztük, s Isten áldása lenne munkájukon. Nem a maguk viselkedésében vélik felfedezni a feszültség okát, hanem más valaki szavában, hallgatásában, lépéseiben... Aki ha jelen van, mind rosszul érzik magukat. Jól látják az okot, és az okozót? És ha ő, szintén rosszul érzi magát, sőt fáj neki, hogy benne látják, cselekedeteivel magyaráznak a békétlenséget? Ha majd belegebed, próbál szembesülni, vállalni, tisztázni, de minden hiába, nem oldozzák fel. Szeretetből, kíméletből. Ez vajon szeretet? Mi is az ok? Az amit ők oknak igazolnak?

AZ ÚR ANGYALA ERRE AZT MONDTA: SEREGEK ÚRA! MIKOR KÖNYÖRÜLSZ MÁR JERUZSÁLEMEN ÉS JÚDA VÁROSAIN, HISZEN MÁR HETVEN ÉVE TART HARAGOD?!

HETVEN ÉVE! Emberéletnyi idő. Mennyi kell még? Kinek mennyi, hogy azt akarja, amire szüksége van, ahhoz, hogy Isten országának lakója lehessen. Már itt, és akkor, amikor...
MIKOR KÖNYÖRÜLSZ MÁR? - kérdezi az angyal, a közbenjáró... Mi nem tudjuk az időt, beleveszünk abba, ami köröttünk van. Vajon hány év kell ahhoz, hogy ne csak látszatra akarjunk rendet tenni az életünkben?

AZ ÚR JÓSÁGOS SZAVAKKAL, VÍGASZTALÓ SZAVAKKAL VÁLASZOLT A VELEM BESZÉLŐ ANGYALNAK. A VELEM BESZÉLŐ ANGYAL PEDIG EZT MONDTA NEKEM: HIRDESD, HOGY ÍGY SZÓL A SEREGEK URA: FÉLTEM JERUZSÁLEMET ÉS SIONT, NAGYON FÉLTEM! ÉS NAGYON FEL VAGYOK HÁBORODVA AZ ELBIZAKODOTT NÉPEK MIATT, MERT AMIKOR ÉN KEVÉSSÉ HARAGUDTAM, ŐK A ROMLÁST SEGÍTETTÉK ELŐ...

Isten megengedi, hogy választott népe büntetést szenvedjen vétkei miatt, de aki ebben eszköze, vigyázzon, mert nem tehet többet, mint ahogy Ő akarja, nem tarthat tovább a büntetés és harag ideje, mint ahogy ő megengedi. Mert ellenük fordul haragja, szembefordul velük a rontást okozókkal, mert szereti, szánja népét, kimutatja, ha letelt a büntetés ideje.

Pár napja láttam egy cikket az egyik hetilapban. Kemény, lejárató cikk a több évtizeden keresztül ügynökök által vezetett evangélikus egyházról írnak, s még folytatása következik... Miért lehet az egyházakat újra meg újra megtámadni, leköpetni? Kihúzni alóluk a talajt? Hogy ne újulhassanak meg? Mert nem történt meg a romeltakarítás, mely alapja lehetne valami újnak. Azért lehet újra meg újra belerontani, mert a régi, eltakarítatlan romokra épül az új. Az egyházon belül van a baj. Azzal van baj, ami úgy maradt, ott maradt, takaríttatlan maradt. A rosszat nem lehet jónak láttatni és igazolni. Isten nem engedi. Látni kéne az okot, hogy ne hasson a rontás kívülről, újra meg újra, mint eddig. A kereszténység hiteltelen, talajtalan valóságos bűnbánat, kendőzetlen bűnvallás, valóságos feloldozás nélkül...

Krisztus egyháza, vétkeinket eltörlő, megbocsátó szeretetére, a kereszthalál által szerzett váltságra épül, a rászorultságban nyert kegyelemben való részesülés tehet eggyé, és nem az esendő emberek által kínált szertartások, és általuk irányított intézményrendszer...

Hány év kell nekünk, hogy kereszténységünk élettelenségének, ürességének igazi okát lássuk? Nyugaton sok év óta, itt tizenhat éve jól láthatjuk, már nem a megfélemlítés az ok...
Tehetetlenek vagyunk, hitetlenek, csalódottak, feladtuk... Bár igazán vágynánk jelenlétét...

LÉNÁRD ÖDÖN

                 HA SZÓL HOZZÁM

Nehogy azt higgyétek: ha szól hozzám,
ez úgy történik, mint János Patmoszán,
vagy mint Pállal Damaszkusz előtt,
s kik utánuk látták az Eljövendőt,
viharban, fényben, fuvallatban,
mennydörögve, vagy mosolyos halkan,
híva, szidva, biztatva, küldve,
kinek milyen volt erénye, bűne,
biztos, nyugodt öntudatra gyúlva,
hogy ez az út, a Minden Utak Útja,
min őket fáklyaként Keze viszi végig,
s árokba jutnak, kik azt lebecsmérlik.
Velem nem esnek ilyesmik, mint velük,
mégis szól hozzám mindig, mindenütt.
A legegyszerűbben van ott a legjobban:
az egyszeregyben is Ő maga dobban.
Friss mosolyomból Ő mosolyog,
feddőn is Ő néz, mikor pirulok.
A szemekből tréfásan integet:
találkoztunk hát, pedig nem is hitted!
Ő hallgat bennem, mikor süket vagyok,
s füttyös kedvemben Övéi a dalok!
Ő indul először, bárhová megyek,
én csak csimpaszkodom,
mint apján a gyerek.
Mi bennem ég, nem fároszok lángja,
Tőle kaptam, de csak biciklilámpa.
Csillagai fenn jelzik északot,
de az útból csak pár métert láthatok.
A tócsákat elkerülni: ehhez elég,
s a betonról le sem tévedhetnék,
hacsak olyan vén bolond nem leszek,
hogy magam oltsam ki a fényemet,
mert ilyen is van, ugyancsak bőven,
roncsuk megvillan jobbra-balra tőlem,
mint a kresztáblák: légy óvatos,
az öntudat pedálján a Sátán tapos!

Az éjszakában így megyek tovább,
s ha itt-ott egy madár álmában kiált,
tudom, hogy Ő szól benne utánam:
fúj a hajnali szél, kössem meg a sálam!

AZÉRT EZT MONDJA AZ ÚR: IRGALMASAN FORDULOK JERUZSÁLEM FELÉ, TEMPLOMOM FEL FOG ÉPÜLNI BENNE - ÍGY SZÓL A SEREGEK URA, - ÉS FESZÍTENEK MÉG KI MÉRŐZSINÓRT JERUZSÁLEMBEN. HIRDESD MÉG AZT IS, HOGY ÍGY SZÓL A SEREGEK URA: BŐVELKEDNI FOGNAK MÉG VÁROSAIM MINDEN JÓBAN, MEGVÍGASZTALJA MÉG AZ ÚR SIONT, ÉS TOVÁBBRA IS JERUZSÁLEM LESZ A VÁLASZTOTTJA.

Amikor az Isten által küldött próféták hiába szóltak a magabízó, Isten gondviselését elváró, megkövéredett szívű néphez, vezetőihez, akkor következett az isteni büntetés, a fogság, a nyomorúság, amin nem tudnak nélküle úrrá lenni. De nem örökre veti el őket. Időt ad, megengedi, hogy ráébredjenek miért történt, hogy megbánhassák, hogy újra Őt keressék, újra Felé forduljanak, Nála keressenek oltalmat...

Választhat minket? Szükségünk van bűneinket eltörlő irgalmára? Örülünk ha igaz mércét ígér? Mit ér nekünk Krisztusban felénk forduló szíve, lelkünket ébresztő türelmes szeretete? Megvigasztalhatja bűnre, rosszra hajló, tehetetlen önmagunkat? Megszabadíthat önigazoló útjainktól, hogy végre új lehetőséget adhasson, és az alapozódjon, épüljön bennünk?