„Ha nem Krisztusnak, akkor a káosznak adjuk meg magunkat.”
E. Stanley Jones
A tulajdonos és a vagyonkezelő
Te kerested meg a pénzed, költsd el tetszésed szerint és boldog leszel! Megérdemled, jár neked – sugallja a világ, a Biblia azonban mást tanít. De hogyan gazdálkodjunk helyesen a pénzünkkel? Lehet becsületesen vállalkozni a pénzcentrikus világban? Valóban nem lehet anyagi gondokat pénzzel megoldani? Pénzügyi kérdéseket jártunk körbe Illéssy János mérnök-közgazdásszal, a KEVE társaság szolgálatvezetőjével.
Az internetes keresőben 12 millió találat jött ki a pénz szóra, angolul pedig két és fél milliárd. Mit mutat ez a rengeteg találat?
Elég tisztán mutatja, hogy általában mennyire a pénz körül forog az életünk. A pénz sok dolgot megtestesít: hatalmat, befolyást, élvezeteket, lehetőségeket. A világi ember ezért pénzcentrikus és ezért volt mindig is az. Egy másik végletes gondolkodás szerint a pénz minden baj gyökere. Szerintem pedig se nem mindenre való gyógyír, sem maga az ördög, hanem nagyon hasznos eszköz. A baj akkor kezdődik, ha ezt az eszközt imádni kezdi az ember. Pál apostol is azt mondja, hogy minden rossz gyökere a pénz szerelme. Tehát nem magát a pénzt nevezi rossznak, hanem a pénz szerelmét.
Azt mondja, hogy a pénz jó dolog, és ha normálisan használjuk, minden rendben van vele?
A jó megközelítéshez az a legfontosabb, hogy tudnunk kell, ki a pénz valódi tulajdonosa. A Biblia feketén-fehéren fogalmaz erről: minden az Istené. A tulajdonos pedig azt mondja nekünk: itt van a pénz, használd, élj vele boldogul úgy, ahogyan én mutatom neked!
Ha Isten a tulajdonos, akkor mi, emberek mik vagyunk?
Sáfárok. Ez régi szó, ebben a tekintetben úgy is fordíthatnánk, hogy mi vagyunk a vagyonkezelők. Sáfárként nem nyomaszt minket sem a tulajdonlás kockázata, sem a terhe, nekünk „csak" az a dolgunk, hogy jól gazdálkodjunk a pénzzel.
Szépen hangzik, de hogyan gazdálkodhatunk jól? Hogyan bánjon a keresztyén ember a pénzével?
A jó sáfársághoz mindenképpen szükséges az a felismerés, amit az előbb említettem: meg kell érteni, hogy nem én vagyok a pénz tulajdonosa. Határozottan állítom, hogy a pénzügyi kérdések alapjában véve nem közgazdasági, hanem lelki kérdések. Sokkoló, de igaz, hogy az anyagi problémákat nem lehet pénzzel megoldani!
Ezzel a kijelentéssel biztosan sokan nem értenének egyet. Megmagyarázná?
Mondok egy példát. Ha lenne tízmillió forint adósság a nyakamban, és valaki azt mondaná, hogy kifizeti helyettem a pénzt, akkor néhány napig biztosan madarat lehetne fogatni velem, a föld felett lebegve járnék örömömben. Csakhogy néhány hónap múlva nagy valószínűséggel ugyanott tartanék, ahol korábban. Újra adósságba verném magam. A pénz ugyanis nem tudja megoldani a lelki bajt, azaz amiért eleve eladósodtam.
Az eladósodás mindig lelki kérdés és nem gazdasági?
Igen, elsősorban lelki kérdés. Nem véletlen, hogy a Biblia ilyen sokat tanít minket a pénzen keresztül. Több mint 2400 vers szól a tulajdonlásról, a pénzről, a hitelről. Vajon miért? Mert Isten pontosan tudja, hogy mennyire pénzcentrikusak vagyunk.
Ön az üzleti világban forog, pénzügyi tanácsokat ad, tanít. Mit szólnak a kőkemény üzletemberek, amikor előjön ezekkel a gondolatokkal?
Ha egy befektetési konferencián fölállnék, és azt mondanám, hogy Isten mindennek a tulajdonosa, az valóban nem lenne helyénvaló...
De hát ezt gondolja és vallja!
Igen, de mindennek megvan a maga ideje. Egy szakmai konferencián elsősorban a szakmáról kell beszélni. Nekem azonban nagyon sokat segít a gyakorlatban az, hogy tudom, mindent, így a pénzügyeimet is Isten dicsőségére kell kezelnem.
Ha tőzsdére viszi a pénzét, az Isten dicsőségére történik?
Ez attól függ, hogy mi van a szívemben. Ha a gyors meggazdagodás szándékával tőzsdéznék, mert úgy tartanám, hogy a pénztől leszek boldog, akkor nem jó dolog. Lényeges, hogy mire akarjuk használni a megszerzett pénzt. Fontos, hogy jövedelmünkből adakozzunk, de nem azért, mintha neki olyan nagy szüksége lenne rá, az Ő büdzséjéből biztosan nem hiányzik ez az összeg. Igazából nekünk van rá szükségünk, hiszen az adakozás a dicsőítés egyik formája.
Az adósságról úgy tartja a Biblia, hogy átok. Mit lehet ezzel az átokkal kezdeni? Ma rengeteg magyar család küzd a hitelek visszafizetésével.
Ha nagyon szeretnénk valamit megvenni, tegyük fel a kérdést: biztos, hogy Isten is szeretné ezt? A hitelkártya-adósság nyomasztó, de gazdaságilag is őrültség, mert ez azt jelenti, hogy valaki folyamatosan többet fogyaszt, mint amennyije van. A világ azt sugallja, nyugodtan vedd fel a kölcsönt, majd egyszer visszafizeted. És a hitel-görgeteg egyre csak növekszik, a folyamat végén pedig emberi tragédiák állhatnak. Jó hír azonban, hogy visszafelé is lehet görgetni ezt a labdát, biblikus technikák is léteznek arra nézve, hogyan szabaduljunk meg a hiteleinktől. Ez nagyon erős és kemény harc, elsősorban lelki harc, de meg lehet vívni.
Hogyan lehet hitel nélkül ma lakáshoz jutni? Ha egy értelmiségi fiatal keres nettó 140 ezer forintot, amiből 70 ezer az albérlet, a maradékból él szűkösen, de valahogy mégis kiszorít havi 10 ezret, hogy félretegye, tíz év alatt gyűjt össze 1 millió 200 ezer forintot. Hát ebből sosem lesz lakás!
A Biblia nem tiltja a kölcsönt, csak azt mondja, hogy nem jó dolog és vigyázni kell vele. A hitelfelvétel aranyszabályait be kell tartani. Ha valamire felveszek hitelt, figyelni kell például arra, hogy a hitel tárgya várhatóan tartsa meg az értékét. Ilyen tárgy lehet a lakás. Ellentétben például a veszélyes autóhitelekkel. Ha valaki szeretne egy szebb, nagyobb kocsiba ülni, tudnia kell, hogy amint kigördült a kereskedésből, az autója elveszítette az értéknek felét. A hatalmas hitel terhe azonban ott marad a nyakán. Ez halálzóna, mert nincs valódi fedezet a hitel mögött. Gondolkodnunk, mérlegelnünk kell, mielőtt kölcsönt veszünk fel, mert lehet, hogy most jó állásunk van szép jövedelemmel, de butaság azt gondolni, hogy az élet mindig csak mosolyoghat ránk. Fontos, hogy megértsük: Isten nem korlátozni akar, hanem szabadságot adni! Mi a családommal éltünk kevés pénzből és nagy jövedelemből is. De nem voltunk boldogtalanabbak, amikor szűkös volt a büdzsénk. A pénz mennyisége és a boldogságunk semmilyen összefüggést nem mutat – ez régi tétel.
Ezzel biztosan megint sokan vitatkoznának...
Igen, tudom, hallom is folyamatosan.
És mit válaszol nekik?
Meg lehet nézni a lottónyertesek történeteit. A legtöbb esetben kisiklott életet, tragédiák sorát eredményezi a hirtelen jött vagyon . De fordítva is igaz: sokan vannak, akik pénzük elvesztése közben találják meg igazi értékeiket, életüket. Mindannyian sok példát tudnánk sorolni.
Kérem, ne vegye személyeskedésnek, de vannak önnek luxuscikkei? Mondjuk hárommillió forintos órája?
A legdrágább dolgaim a feleségem és a három gyerekem. Luxuscikkeim nincsenek, bár biztosan sokan mondanák, hogy bárcsak nekem lenne annyim! Kényelmesen élünk, van szép házunk és a gyerekeinknek lakásuk. Ennyivel is már könnyen megfeledkezhetünk arról, hogy jóval többet adott az Isten, mint ami mindenképp szükséges.
Mit gondol arról, ha valakinek státusszimbólum a drága luxusautója?
Ha valaki a kocsiban találja meg az identitását, az nem csak bálványimádás, de mérhetetlenül szomorú is. Isten tudniillik sokkal nagyszerűbb identitást adott nekünk, mint egy autó.
Más a megítélés, ha egyszerűen csak szeret a luxuskocsival járni?
Ha valaki megengedheti magának, hogy jó autóval járjon, de közben látja a világot a maga valóságában, adakozik, segíti embertársait, jó célokra használja a pénzét, akkor nem látok kivetnivalót még a drága autóban sem. Az önmagában nem bűn, hogy valaki szereti a szép autókat. Isten az egész világot adta nekünk, hogy gazdálkodjunk vele és gyönyörködjünk benne. Nem lehet valakit elítélni csak azért, mert gazdag. A vagyoni helyzetünk semleges az üdvösség szempontjából. Az számít, hogy hűségesek vagyunk-e.
Hogyan kell érteni Jézust, amikor azt mondja, hogy könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdag embernek bemenni a mennyországba?
Először is sok gazdag és istenfélő embert ismerünk a Bibliából, mint ahogyan sok szegényt is. Nem az számít, hogy gazdagok vagyunk-e vagy sem, hanem az, hogy hűek vagyunk-e Istenhez. Egy gazdag embernek valóban lehetetlen bemennie a mennyországba, ha nem hajlandó mindenét átadnia Istennek. Halkan kérdezném: és egy szegénynek?... Ezért csodálatos Jézus örömhíre, miszerint ami az embereknek lehetetlen, az Istennek nem. Egyes egyedül Jézussal mehetünk be Isten országába.
Azt fontosnak tartja, hogy valaki megdolgozzon a pénzéért?
Azt tartom fontosnak, hogy ne imádja a pénzét. Ha mondjuk valaki befektet egy értékpapírba és három nap múlva olyan vagyonra tesz szert, amiről sohasem álmodott, az önmagában nem bűn. Az a baj, ha a pénzben, a gazdagságban keressük a megváltásunkat, és azt hisszük, hogy a vagyonunk fogja megoldani az életünket.
Azért is kérdezem ezt, mert egyre több olyan weboldalt látni a neten, amelyik arra biztat, hogy ne dolgozzunk, dolgozzon helyettünk a pénzünk.
A munka csodálatos dolog. Amikor Isten megteremtette a földet, azt mondta Ádámnak és Évának, hogy a tiétek, műveljétek, dolgozzatok rajta és sokasodjatok. A munka áldás. Hiánya nagyon érzékenyen érinti az embert, de nemcsak a jövedelem kiesése miatt, hanem azért is, mert kiveszi az életünkből a kreativitást. Lehet úgy élni, hogy csak a pénzem dolgozik helyettem, de a lényeges kérdés megmarad. Mi ennek az értelme és a célja? Ha valaki a pénzen vett élvezetekben látja az élete értelmét, az szörnyen kiüresedett élet.
Végül is az összes kérdés oda fut össze, hogy ki uralkodik?
Abszolút. Erről szól a Biblia, és erről kell szólnia az életünknek is. Isten annyi mindent akar nekünk adni: kapcsolatokat, szeretetet, hűséget ragaszkodást. Pénzen egyedül nem lehet megélni.
Ön milyen szellemben neveli a gyerekeit? Mindent megad nekik, vagy hagyja, hogy megdolgozzanak az anyagi javakért?
Nem szabad mindent megvenni a gyereknek. Egyrészt biztos, hogy nem fogja értékelni, amit csak úgy kapott, másrészt nem tanulja meg a munkának sem a becsületét, sem a szépségét. Biztos én is lehettem volna tudatosabb ezen a téren a nevelésükben. Attól, hogy mindent a gyerek feneke alá tolunk, még nem kapja meg azt, amire a leginkább szüksége van. A gyereket tudjuk segíteni Isten felé, de távolabb is tudjuk lökni, ez is a szülő felelőssége.
A mai közbeszédben sokkal többször hallunk a bankok hatalmáról, mint Istenéről. Miért arról beszél a világ, hogy mindent a pénz ural?
Mert a világ rossz istent imád: vagy úgy gondolja, hogy nincs teremtő Isten, vagy nem olyan erős, mint ahogyan a Bibliában bemutatja magát. Ez pénzközpontú világ, de én továbbra is csak azt tudom hangsúlyozni: nem látom a bizonyítékát annak, hogy pénzzel bármi is megoldható.
Érdekes egy pénzügyi tanácsadó szájából azt hallani, hogy a pénzzel nem oldható meg semmi.
Azt mondom, hogy a pénzzel egyedül nem oldható meg semmi. A világnak észhez kellene térnie, és felismerni, hogy ez teremtett világ, tehát van teremtője és uralkodója.
Miért van az, hogy ha ma Magyarországon valaki vagyonos ember, az rögtön gyanús?
A gazdagokat valóban sújtja ilyen előítélet, aminek egyik oka lehet az irigység. Itt most általánosságban beszélek a gazdagságról, mert mindenkinél létezik egy még gazdagabb, így bárki megtalálhatja az irigysége tárgyát, a következő gazdag embert. Emellett sajnos sok vagyon valóban nem tisztességes úton keletkezett, ezért is előítéletes a társadalom. A gazdag embereknek nagy a felelősségük, hiszen őket különösen figyelik, hogy mire használják a pénzüket, így járhatnának elöl jó vagy rossz példával.
Sokat hallani arról, hogy a világot valamiféle láthatatlan pénzügyi hatalom uralja. Mit gondol erről?
Számomra nincs erre bizonyíték, de könnyen el tudom képzelni, hogy így van. A jelek arra utalnak, hogy léteznek, és ez azért nagyon aggodalmas, mert az összes információ, amit a sajtóból fogyasztunk, valószínűleg ezekben a kezekben van. Vagyis manipulálhatók vagyunk.
Akkor csak az a kérdésem, mit tegyünk, hogy ne váljuk manipulálhatóvá?
Egy szóval felelek: Biblia. Van egy dolog, ami nagyobb nálunk és nagyobb ennél a világnál. Ha ebben nem hiszünk, akkor nem látok reményt. Pál apostol azt mondja, hogy változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy meg tudjátok ítélni, mi a jó és mi a rossz. Nem tudok más alapot, csak Istent.
A világ mostani pénzügyi folyamatait látva el tudja képzelni, hogy lesz a közeljövőben nagy gazdasági világválság, nagy összeomlás?
Mindig volt és mindig lesz, ez szinte törvényszerű. A kapzsi ember időről időre szinte szükségszerűen elveszti józan ítélőképességét, és ilyenkor alakulnak ki azok a piaci helyzetek, amikor az ár a legkevésbé sem tükrözi az értéket. Nagyon fájdalmas, amikor a „lufi kipukkan", amikor az árak többé-kevésbé a helyükre kerülnek. A gazdaságtörténet tele van ilyen korszakokkal. Gazdasági válságok mindig lesznek, jobb, ha az ember felkészül rá.
De hogyan lehet erre fölkészülni?
Annyit költsünk, amennyit Isten adott. Ne imádjuk a pénzt, imádjuk Istent. Jó sáfárként működjünk, ne igazodjunk a fősodorhoz, ami a fogyasztásról és a meggazdagodásról szól. Hitelek helyett legyenek megtakarításaink, de végső reményünket ne ezekbe helyezzük.
Hallottam olyan közgazdászról, aki azt vezette le, hogy ha abszolút tisztességes lenne a világ és kivétel nélkül mindenki becsületesen élne, adózna és így tovább, akkor mindenki jólétben élhetne, vagyis megérné a világnak a tisztesség. Ön szerint ez így van?
Hiszem és vallom, hogy ez így van, bár nem vagyok olyan okos, hogy modellt tudnék építeni rá. De ez sem a pénzügyekről szól, hanem arról, hogy Isten megáldja a tisztességes embereket és nemzeteket.
De sokan most pont arról beszélnek itthon, hogy nem lehet tisztességesen vállalkozni, mert akkor felkopik az álluk.
Igen, tudom, sokan mondják nekem is, hogy János, ez olyan iparág, ahol mindenki csal. Ha bevallom az áfát, akkor kész, vége. Mindenki feketén dolgozik. Szerintem ez nem igaz, mert kihagyja a legfontosabb tényezőt: Istent. Adunk esélyt Istennek, hogy megáldjon egy becsületes üzletet? Próbáltuk egyáltalán becsületesen? Imádkoztunk érte? Lehet, hogy nem pénzügyi vagyon formájában jön az áldás, lehet, hogy nem én leszek a piacvezető vagy a leggazdagabb vállalkozó. És akkor mi történik? Halljuk meg Istent, aki annyi örömet akar nekünk adni, és egyáltalán nem biztos, hogy pénz formájában. Mi akarunk mindig pénzt.
Keresztyén pénzügyi szakemberként lát-e valahol kitörési pontot?
Egyre bonyolultabb a világ, és tényleg egyre nagyobb hullámok jönnek. Érthetem ezt szó szerint is a globális fölmelegedésre gondolva, politikai értelemben is, hiszen a világ egyik fele megindult a másik felére, és gazdaságilag is, mert a világ népességének egy százaléka uralja a javak felét! Talán nem teljesen pontosak a számok, de az arányok érzékelhetők, és ez azt mutatja, hogy a világ kibillen. Nem látok más kitörési pontot, csak azt, ha az ember visszatalál az Istenhez.
Fotó: Füle Tamás