Egy adósság maradt

Felépült az újpalotai református gyülekezet korszerű és esztétikus temploma, ám a gyülekezet nem akarja az úri középosztály zárt világát építeni. Egyetlen adósságuk maradt: szeretni.

A szépen vakolt falak mögött látta a lényeget – kezdte igehirdetését Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök az újpalotai református gyülekezet templomszentelő istentiszteletén. Az egyházvezető a római levél 13. fejezetének 7–8. versei alapján hirdette Isten igéjét. „Ami ezt a szép templomot összetartja, azok a most már láthatatlan kötőelemek, amelyek az építkezés korábbi szakaszában megszilárdították a falakat. Kérdés, mi a mi életünk szilárd alapja. Ennek a gyülekezetnek nincs adóssága, Pál apostol szerint azonban mégis van egy. Arra int minket, hogy tegyünk le minden kötelmet, szabaduljunk meg minden adósságtól, de nem azért, hogy önmagáért való módon szabadok legyünk, hanem hogy szabadok legyünk egymást szeretni – mert ez az az egy, amivel tartozunk. Most már nem mondhatjuk, hogy más terhek akadályoznak benne. A mi adósságunkat Krisztus megfizette, és Ő tanít meg arra is, milyen módon lehet ezt az egyetlent törleszteni.”

Örömhír a szegényeknek
Szintén a római levél beszél az erőtlenek felkarolásáról, és erről beszél Fogarasi Gábor lelkipásztor is. Mint mondta, minden munkafázis előtt Isten vezetését kérte a gyülekezet vezetősége, és így tettek az építkezés lezárultával is, miután ismét megújult erővel folytatódhat a lelki munka. „Könnyű lenne most bezárkózni, de nem ezért ajándékozott meg Isten ilyen szép templommal és lelki gazdagsággal minket. Ez a lakótelep várja az evangéliumot, a vigasztaló és megerősítő szót. Azért nem készült kerítés a templom előtt, mert elérhetőek kívánunk lenni mindenki számára, aki az Örökkévalót keresi. Nem győzünk rácsodálkozni a templom és a hozzá tartozó kert szépségére, de nem akarunk úrias gyülekezet lenni. Ez a gyülekezet azért van, hogy a szegényeknek az evangélium hirdettessék.”



Az újpalotai reformátusok február végén vehették birtokba az épületet, amelyre időközben sokan felfigyeltek. „Szinte naponta jönnek be hozzánk érdeklődők, mi pedig szívesen megmutatjuk a templomot, beszélgetünk, vagyis az épület már rövid idő alatt lehetőséget teremtett a találkozásra a környékbeliekkel” – mondta érdeklődésünkre a lelkész. A tizenhat éve alakult gyülekezetnek ez idáig nem volt saját otthona, lelkialkalmaikat a helyi közösségi házban tartották. A növekedésnek köszönhetően előbb missziói, majd idén év elejétől anya-egyházközségi státuszt kapott a közösség. Ma már kétszáz tagot számlálnak. Misszió iránti elkötelezettségük egyik jele, hogy negyvenmillió forint összegben adakoztak, hogy megkezdhessék a templomépítést.

„Minden várakozásunkat felülmúlta, amit az elmúlt egy évben átéltünk” – árulta el Fogarasi Gábor. „Isten előttünk járt, és mindent, ami az építkezéshez szükséges volt, kirendelt a kellő időben. Most már csak az a feladatunk, hogy megérkezzünk ide, az új otthonunkba. Ez kicsit olyan, mint amikor valaki sok éven át az otthonától távol él, mondjuk, egy lakatlan szigeten, ahonnan visszatérni kicsit tovább tart, mint két hét nyaralás után újra hozzászokni az otthoni környezethez. Nekünk nem volt saját hajlékunk, ezért az építkezés összekovácsolta a gyülekezetet. Mindenki odatette szívét, lelkét, tudását, pénzét, munkáját. De ha az Úr nem építette volna ezt a házat, nem is tudom, hogy készült volna el. Sok akadályba ütköztünk, mégis végig elkísért az a nyugalomérzés, hogy Isten kezében van az otthonunk ügye. Nem győzünk erre rácsodálkozni és hálát adni érte, ahogy azért is, milyen gyönyörű lett.”

A templommal együtt parókia, kiszolgáló helyiségek és gyülekezeti terem is épült. A korszerű, minden korosztály igényeinek megfelelő és környezetével harmonizáló szakrális tér Kertész Balázs építészmérnök tervei alapján készült. Különlegessége, hogy az ifjúsági szobákat azokról a lelkészekről nevezik el, akiket a gyülekezeti tagok lelki atyjuknak tekintenek, így Pánczél Tivadarról, Pásztor Jánosról, Szabó Imréről és feleségeikről is megemlékeznek, szem előtt tartva az általuk képviselt lelki örökséget.

Koncert a munkásoknak
Hogy mennyire szeretnének a kapott örökséggel másokat is meggazdagítani, annak egyedülállóan szép példáját adták akkor is, amikor az építkezés befejeztével az összes munkást meghívták a templomba családtagjaikkal együtt.

A gyülekezet részéről Sápi Zoltán gondnok látta el a templomépítéssel járó logisztikai feladatokat. A kutató-egyetemi tanár sokat forgolódott az építkezésen, igyekezett a gyors döntésekkel járó munkafázisokban a kivitelezők segítségére lenni, hogy feleslegesen ne álljon le a munka. „Szerettem volna én magam is látni, érezni, milyen a templomépítés, hogy mennek a dolgok, a szakmunkások előtt pedig képviselni a gyülekezetünket, hogy lássák, mennyire fontos nekünk ez a templom. Ilyen nagy munkálatok gyakran azzal végződnek, hogy a megrendelő és a vállalkozó összevesznek, majd pénzt követelnek egymástól. Amikor itt, nálunk letették az utolsó szerszámot is, a munkások tiszteletére rendeztünk egy koncertet, amelyről előre elmondtam, hogy keresztény énekek fognak elhangozni. Ezzel együtt is a több mint száz itt dolgozóból mintegy nyolcvanan eljöttek. A legtöbben ekkor hallották életükben először az evangéliumot, és azt, miért épül fel egy ilyen templom, mit jelent számunkra a hit. Sokukban mély nyomot hagyott mindez. Olyan dolog történt az életükben, ami bármikor kiindulási alap lehet számukra. Amivel pedig a köszönetünket leginkább ki tudtuk fejezni feléjük, az az volt, hogy Géczy Katalin, gyülekezetünk dicsőítésvezetője erre az alkalomra írt egy dalt, amelyben minden szakmát egyenként is megnevezett.”

A dicsőítő szolgálat fontos része a gyülekezeti szolgálatoknak, az ünnepi istentiszteleten a hirdetett és énekelt Ige egyaránt Istent állította a középpontba. „A dicsőítés eszköz abban, hogy belépjünk az Isten szentségének a terébe. Hiszünk abban, hogy Isten szava, Isten Igéje a zenén keresztül megérinti az embereket, ezért olyan énekeket válogatunk, amelyek még inkább kifejezik az Ige üzenetét. Ezen kívül imádságként is tekintünk az énekekre, mert azok az Istennel való személyes beszélgetés lehetőségét is jelentik” – fogalmazott portálunk mikrofonja előtt Géczy Katalin dalszerző-énekes. Az új templom korszerű hangtechnikája segíti a szolgálatot, egyben felelősséget is ró a gyülekezetre – tette hozzá. „Gondolkodunk azon, hogy jó lenne, ha nemcsak mi élveznénk ennek előnyeit, ezért szívesen meghívnánk azokat a zenészeket, akik az egyházban örömmel dicsérik az Urat.”

Az újpalotai gyülekezet további céljai között szerepel egy kisiskolások felzárkóztatására létrehozott napközi folytatása, amely az építkezés miatt szünetelt. Az esküvőre vagy keresztelőre érkező családok körében szívesen indítanának a keresztény hit alapjait ismertető kurzusokat, és a jegyesoktatást is végezhetik csoportmunkában, amire eddig nem volt lehetőségük megfelelő helyiség hiányában. A gyülekezet további szolgálatairól és aktuális programjairól az ujpalotaref.hu honlapon tájékozódhatnak.

Az újpalotai református gyülekezet temploma 240 millió forint állami támogatásból, 40 millió forint egyházmegyei támogatásból, ugyanennyi önrészből és csaknem ugyanennyi önkormányzati támogatásból épült fel. Ehhez további 58 millió forintot utalt miniszterelnökségi döntés alapján az Emberi Erőforrások Minisztériuma, amely további 14 millió forinttal támogatta a templomépítést.

Képek: Füle Tamás

 

Templomszentelés Újpalotán