Ami örök
Mielőtt az idei esztendőről szólt volna, Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök, a zsinat lelkészi elnöke a reformáció ötszázadik emlékévére visszatekintve köszönetet mondott valamennyi lelkipásztornak, aki gyülekezetében vagy más körben részt vállalt a megemlékezésekben. Háláját fejezte ki amiatt is, hogy a 2017-es emlékév módot adott számos találkozásra, amelyre a hétköznapokban nincs lehetőség, és mert maguk a protestánsok mondhatták el, mi is az a reformáció, miként zajlott és mi a jelentősége. Magyarország a protestáns országok közül elöl járt a megemlékezésben – jegyezte meg – „talán azért, hogy mi magunk is rájöjjünk arra, hogy nem az a fontos, ami régi, hanem az, ami örök. Megérte a fáradozás, ha rá tudtunk mutatni mindarra, amiért érdemes a mulandóban is élni.”

Egyház és állam
A kormány és a református egyház között tavaly októberben megkötött együttműködési megállapodás hátteréről szólva a püspök elmondta, az erről szóló tárgyalások már két évvel ezelőtt megkezdődtek. Az 1998-ban kötött megállapodás ugyanis felülvizsgálatra szorult az azóta történt változások miatt: Magyarország az Európai Unió tagja lett, új alkotmány született és új egyházügyi törvény lépett érvénybe. A püspök hangsúlyozta: együttműködési megállapodást azért köthetett az állam és a református egyház, mert szétválasztva működnek, a megállapodás pedig azt tartalmazza, mely területeken vállal át az egyház az államtól bizonyos feladatokat. (A megállapodásról részletesebben itt olvashat.)

Felsőoktatás, kórházlelkészség, diaszpóra, óvodák
Az egyházvezető kitért arra is, hogy a megállapodás értelmében az egyházi felsőoktatási intézmények nagyobb összegű, speciális állami támogatáshoz jutottak. Továbbra is kérdés azonban, hogy ez a keret segíthet-e a normatív finanszírozás rendszerét feladatalapúvá alakítani, mert szerinte a lelkészképzésben csak így válhatna lehetővé, hogy egyedül a pályára alkalmas lelkészjelölteket vegyék fel az intézményekbe, míg a hallgatói létszám csökkenése a normatív finanszírozási rendszerben a tanszékek leépülésével fenyeget.

A megállapodás magában foglalja azt is, hogy a kórházi lelkészséget ezentúl a kormányzat finanszírozza a kórházakon keresztül, és az állami támogatással lehetőség nyílik arra is, hogy az egyház átmeneti időre lelkészeket delegálhasson elsősorban a nyugati diaszpórába. „A szórványmagyarság – különösen a tengerentúlon – e nélkül a segítség nélkül a végső felolvadás előtt áll, miközben egy-egy lelkipásztor sokakat egybe tud gyűjteni” – fogalmazott a püspök.

Nagy összegű támogatást kapott a közegyház óvodaprogramra is: 75 óvodát vehet át, építhet vagy bővíthet ki. A zsinat lelkészi elnöke elmondta: a zsinat korábban felmérte, hány gyülekezetben van igény óvoda működtetésére. Bogárdi Szabó István szerint ahol évente 20-25 gyermeket megkeresztelnek, ott lehet belevágni a feladatba. Hangsúlyozta: a célzott támogatások meghatározott feladatkörökre vonatkoznak, a gyülekezetek továbbra is önfenntartók.

Presbiteri tisztújítás, országgyűlési választások
A püspök köszöntötte az elmúlt évben hivatalába lépett Szabó Ferenc egyházkerületi főjegyzőt, valamint Győrfi Bálint baranyai és Bán Béla bács–kiskunsági espereseket. A lezajlott presbiteri tisztújítások kapcsán hangsúlyozta: a lelkipásztorok és a presbiterek munkatársak, akik tisztelettel, megbecsüléssel és szeretettel tartoznak egymás iránt. A közelgő országgyűlési választásokkal kapcsolatos lelkészi állásfoglalásokat tekintve azt tanácsolta a lelkipásztoroknak, hogy „legyenek szabadok, jó lelkiismerettel ítéljék meg, mivel működnek együtt, és legyenek teokraták”. Majd hozzátette: „Van értékünk és van mértékünk, de ez nem az, ami a karácsony utáni Magyar Közlönyben szerepel, hanem ami helyi közösségeinkben mérhető.”

Misszió
Továbbra is nagymértékben zajlik az urbanizáció, a kis települések élete pedig egyre nehezebbé válik – hívta fel a figyelmet az egyházvezető. Mint mondta, az egyházi életet 100-500 fős gyülekezetekben jó megélni, ahol a lelkész számon tudja tartani a gyülekezet tagjait, ismeri őket, és tudja, kiknek prédikál. A kis településeken azonban a létszám ennél jóval kisebb, ami nyomasztó és megterhelő az ott szolgáló lelkipásztorok számára. „A városiasodás egyik oldalon előnnyel jár, a másik oldalon viszont roppant hátránnyal”, ezért a lelkészeket arra kérte: legyenek egymással elnézők, segítsék egymást.

A püspök kitért arra is, hogy míg a református egyház az Ige egyháza, a vizuális kultúra még mindig fölényt képvisel a verbalitással szemben. Intette az igehirdetőket, hogy ne legyenek terjengősek, de használják ki azt a fél órát, amely az igehirdetésre rendelkezésükre áll egy-egy vasárnapi istentiszteleten.

Kiégés helyett
A kiégett, a pályaelhagyó és a szolgálatukban helytálló lelkipásztorokról is szólt az egyházvezető. Utóbbiaknak megköszönte hűségüket, mert mint mondta, „nem a sikert hajszolják, hanem hűségesen helytállnak. Ha nagy szolgálat adatott is nekik, az egójuk akkora maradt, amekkorának lennie kell, s mert a rájuk bízott értékeket hűségesen őrzik, kamatoztatják, ezzel pedig a jövőnek alapoznak.” A püspök elmondta: kész támogatni minden olyan kezdeményezést, amely a lelkészek házasságának gondozására, valamint kiégésük megelőzésére szolgál. Egyben kérte a lelkipásztorokat, hogy bízzák másokra az iskolai hittanoktatás feladatát, és éljenek a szombatfélév lehetőségével. Emlékeztetett arra is, hogy a hétfő kötelező pihenőnap a lelkészek számára, és hogy szombatra nem lehet rendszeres gyülekezeti alkalmat szervezni. Végül, köszönetet mondott azoknak, akik számon tartják lelkészkollégáikat, és megintette azokat, akik számon kérően említik őket. Buzdította a lelkészeket arra, hogy imádkozzanak egymásért, és a békéért, mert mint mondta, a magyar református egyház történetében talán nem is volt hasonló, több évtizedes nyugalmi korszak, amikor szabadon megválaszthatta, mivel tölti az idejét. „Mi itt békében és szabadságban élhetünk. Ám amikor Isten békét teremt, feladatot is ad hozzá, ezért tőle kell megkérdeznünk, mire kaptuk ezt az ajándékot” – zárta gondolatait.

Ráday Gyűjtemény
Az újévi lelkészértekezleten Kovácsné Pázmándi Ágnes, a Ráday Könyvtár munkatársa arra kérte a lelkipásztorokat, küldjenek egy-egy példányt a gyülekezeteikben megjelent kiadványokból, valamint a gyülekezeti újságok lapszámaiból a gyűjteménynek akár elektronikusan is, mert mint mondta, „ez a jövő egyháztörténete, amit ha nem őrzünk meg, akkor elvész”. Felhívta a figyelmet arra is, hogy valamennyi dunamelléki lelkipásztor térítésmentesen iratkozhat be a Ráday Könyvtárba, a gyűjtemény munkatársai pedig előzetes bejelentkezés alapján várják a gyülekezeteket, hogy igény szerint körbekalauzolják őket a levéltárból, könyvtárból és múzeumokból álló intézményegyüttesben.

Jakus Ágnes
Képek: Füle Tamás