Hosszú Katinka megnyerte Magyarország első aranyát, szenzációs úszással bronzérmes a 4x100-as férfi gyorsváltónk, 14-5-re verte az oroszokat a magyar férfi vízilabda-válogatott – folyamatosan érkeznek a jó hírek a 17. FINA Vizes Világbajnokságról. A lelátókon ütemes buzdítás és szűnni nem akaró ünneplés kovácsolja egybe az ismeretleneket. A budapesti vébé azokat is megmozgatja, akik egyébként nem járnak rendszeresen sportrendezvényekre. Kovács Enikő és Imre Zita református lelkipásztorok jó barátnők, és az is közös vonásuk, hogy kedvelik a sportot.

Ott a helyem
Kovács Enikő azt mondja, hogy a családjából hozta magával a sport szeretetét. – Egy percig sem volt kérdés, hogy ott a helyem a lelátón, ha Budapesten rendeznek egy világversenyt. A világbajnokság mind a négy fővárosi helyszínére – Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda, Városligeti-tó, Duna Aréna, Batthyány tér – van jegyem, és mindenütt szorítani fogok a magyar sportolókért. A vízilabda és az úszás a kedvenc sportágaim, de minden sportnak megvan a maga vonzereje. A szinkronúszás például kecses, művészi sportág, ahol lányok látszólagos könnyedséggel mutatnak be borzasztóan nehéz gyakorlatokat. Örülök annak is, hogy láthatom majd a toronyugrókat a Duna-parton, mert ritkán adódik erre lehetőség élőben, ráadásul az impozáns helyszín olyan környezetet biztosít a küzdelmeknek, amire méltán büszkék lehetünk.

Teltházas lelátók
A református lelkésznő szívesen kiereszti a hangját is, hogy buzdítsa a magyar sportolókat. – Bár nem üvöltözöm végig a meccseket, de tapsolok, felállok, együtt lüktetek a mérkőzéssel, a góloknál felugrok örömömben, de elárulom azt is, hogy bizony méltatlankodom, ha valami nem jól sikerül. Úgy vélem, hogy a sportolóknak nagyon sokat számít a szurkolás. Elképesztő élmény lehet, amikor maguk mellett tudhatnak több ezer embert. Mi, drukkerek a buzdításunkkal tudjuk meghálálni a sportolók évek alatt befektetett kemény munkáját. Szeretném hangsúlyozni, hogy milyen felemelő érzés végignézni a teltházas lelátókon, még akkor is szinte tele vannak az uszodák, ha nincsenek magyar indulók egy-egy versenyszámban. Hálás vagyok, hogy Budapesten szurkolhatok ezeknek a nagyszerű sportolóknak. Korábban nagyon bíztam abban is, hogy 2020-ban olimpiát rendezhetünk, szomorú vagyok a visszalépés miatt, mert biztos vagyok benne, hogy ugyanilyen magas színvonalon tudtuk volna lebonyolítani az ötkarikás játékokat, mint a vizes vébét.

Kovács Enikő szerint a sporthoz és a hithez is kitartásra van szükség.
– Nem könnyű dolog abban megmaradni, ami mellett letettük a voksunkat. A sportoló azért küzd, hogy erejét megfeszítve gyorsabb, erősebb, ügyesebb legyen, mint a többiek, és érmeket szerezzen, a hívő ember pedig Isten ügye mellett küzd egy életen át.

Fontosak egy közösségnek és egy nemzetnek
Imre Zita dunaszentbenedeki lelkipásztor azt mondja, hogy néhány évvel ezelőtt ismerte fel a magyarországi sportesemények jelentőségét. – Enikő mindig kiváló programokra invitál, korábban már a vívó-világbajnokságon is együtt szurkoltunk a magyar sikerekért. Neki köszönhetően ébredtem rá arra, hogy a kultúránk szerves részét képezi egy-egy magyarországi sportesemény. A vizes világbajnokság ugyanúgy a nemzet egyik értéke, mint egy kulturális esemény. Mivel fontos számomra a magyarság, azzal is próbálom kifejezni, hogy részt veszek a versenyeken. A sportolóknak is biztosan nagy erőforrást jelent a szurkolás, hiszen a bőrükön érezhetik, hogy mennyire fontosak egy közösségnek, egy nemzetnek. Természetesen mindenkiben ott van vágy arra, hogy elismerjék, ez nemcsak a sportolóknak, hanem minden embernek erős mozgatórugója.

Imre Zita szerint a világszínvonalon versenyző sportolók kivételes emberek, akik képesek egy cél érdekében elköteleződni és odaszánni az életüket. – A gyülekezetünkbe is jár két fiatal, akik kézilabdáznak. A sport hatása érződik viselkedésükön: jó csapatjátékosok, kiegyensúlyozottak, betartják a szabályokat és a fair play szellemében viselkednek. A sport hatásai tehát érződnek az élet minden területén.

Isten nem nyúl bele a meccsbe
És hogy melyik nemzet imáját hallgatja meg az Isten egy-egy meccsen? A lelkésznő szerint a győzelem nem üdvösség-kérdés. – A végeredmény attól függ, hogy ki mennyire készült fel, hogyan tette oda magát. Persze ez furcsa kérdés, amire nem tudhatjuk biztosan a választ, de úgy vélem, hogy Isten nem nyúl bele a meccsbe, hanem gyönyörködik a győztesben és együttérez a vesztessel.

Fekete Zsuzsa
Fotó: MTI/Máthé Zoltán, illetve Kecskés István