1. De mi is valójában ez az ÖC ?

Két európai szervezet által szerkesztett dokumentum. Az egyik az Európai Egyházak Konferenciája /KEK/ nevű ökumenikus szervezet, melyhez csaknem valamennyi európai orthodox, protestáns, anglikán, ókatolikus és szabadegyházi közösség tartozik, a másik az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa /CCEE/, melybe az európai római katholikus püspöki konferenciák tartoznak. E két szervezet illetékesei készítették azt a dokumentumot, melyet a szervezet vezetői 2001 ápr. 22-én Strasbourgban aláírtak és kérték a tagegyházak csatlakozását.
Az ÖC-hoz csatlakozó egyházak arra kötelezik magukat, hogy „ az evangélium segítségével fellépnek az emberi személy, mint Isten képmása méltóságáért" és elősegítik a népek és kultúrák megbékélését Európában.3
Ezért az aláírók elkötelezik magukat arra, hogy fáradozni fognak az „egyház látható egységéért, aminek kifejeződése a kölcsönösen elismert keresztség, az eucharisztikus közösség és a közös bizonyságtétel. A közös bizonyságtétel - evangélizáció során „ senkivel szemben nem alkalmazható morális nyomás vagy anyagi ígéret áttérése érdekében."
Kötelezettséget vállalnak az aláírók továbbá, a kisebbségek jogainak védelmezésére, elkötelezik magukat „ a zsidósággal való elmélyülő közösségre és párbeszédre, s kiengesztelődésre kérik zsidó testvéreinket". Ellenezzük - írja tovább a dokumentum - az antiszemitizmus és antijudaizmus minden formáját. Végül, a dokumentum aláírói, kötelezettséget vállalnak a „muzulmánokkal való kapcsolat ápolására és indítványozzák, hogy „folyjanak megbeszélések az egy Istenben vetett hitről…"
Az ÖC kiengesztelődésre és megbékélésre hív mindenkit. Kiemelnénk, hogy a dokumentumban 12-szer fordul elő az a kifejezés, hogy az aláírók valamire elkötelezik magukat.

2. Az ÖC rövid elemzése

Mint minden manapság megjelenő dokumentum, úgy az ÖC is, olyan posztmodern teológiai nyelven íródott, melyet csak az ökumenikus theológiai irodalmat ismerők értenek, az átlag egyháztag viszont ártalmatlannak közhelynek véli.
Ezért kényszerülünk arra, hogy elemezzük ezt az írást és feltárjuk a benne szereplő közhelyek valódi tartalmát. Ennek során a következőkre hívjuk fel a figyelmet:
2.1. A Charta első célkitűzése az emberi személy méltóságáért való közös fellépés és a kultúrák megbékéltetése lenne.
Meglepő a keresztyén egyházak egy részének eme célkitűzése egy olyan európai kultúrkörben, ahol soha nem látott méretű emberimádat, sztárkultusz és testkultusz folyik. Mi úgy gondoljuk, hogy az egyház feladata a Jézus Krisztus és a Biblia isteni méltóságáért való fellépés lenne, mert a népek és kultúrák legnagyobb baja éppen az, hogy elhagyták Istent, a bibliai normákat és a teremtményt imádják a Teremtő helyett. (Róm. 3:25.) A népeknek az egy igaz Istennel kell megbékélniök először, mert csak ebből lesz béke az emberek között.
2.2. Az ÖC aláírói elkötelezik magukat az egyházak látható egységéért való fáradozásra és ezen belül gyakorlati lépések megtételére is. A „látható egység" kifejezés tipikusan római katholikus theológiai formula. Szerintük egy egyház van és ez, látható formában, a római katholikus egyházban jelenik meg. ( Dominus Iesus ) Ez az egyház a római egyház klérusának szervezeti felépítettségében s annak fejében a pápában látható. A látható egységért való fáradozás tehát nem más, mint a különböző felekezeteknek a római katholikus egyházba történő integrálása. Jó tudnunk, hogy két éve Németországban, a protestánsok között egy mozgalom indult azért, hogy az európai keresztyén felekezetek mindegyike ismerje el a pápát a keresztyénség képviselőjének és szószólójának.
2.3. Az ÖC aláírói elkötelezik magukat a „kölcsönösen elismert keresztség és eucharisztikus közösség elfogadásán keresztül az egység munkálására."
Sajnos nem vagyunk meggyőződve arról, hogy egyháztagjaink, /lelkipásztoraink?/ tisztában vannak-e azzal, hogy a római katholikus keresztség-tan és a református keresztség-tan között milyen - áthidalhatatlan - tanbeli szakadék van. Hiszen a római katholikus keresztség felfogás szerint a keresztség vize eltörli a csecsemő eredendő bűnét, újjászüli a gyermeket és a megigazulás ajándékát is közvetíti. Az a református egyháztag, aki ezt a keresztség-tant elismeri, vagy nem ismeri a Bibliát, vagy a római egyházba konvertált.
Az eucharisztia szóról tudnunk kell, hogy a római katholikus theológiában a miseáldozatot jelenti. Ezért megkérdezzük, hogy a római katholikus meg a református úrvacsora-tan között hol van a közös pont ? Hiszen a miseáldozatban a pap átváltoztatja az ostyát (meg a bort) Krisztus materiális testévé és vérévé, majd bemutatja-megismétli Krisztus egykori áldozatát a hívekért. Mindeközben pedig a jelenlevő gyülekezet letérdelve imádja az ostyában testileg jelenlevő Krisztust. A református úrvacsora-tan szerint Krisztus test szerint a mennyben van , s a hittel vett úrvacsora közben a Szentlélek megajándékozza a hívőt az Atya jobbján ülő Krisztussal való közösséggel. / Unio mystica cum Christo/
A Szentháromság személyeinek bármilyen tárgyban való imádását a Biblia tiltja! Sajnos, a ÖC úgy tünteti fel a dolgot, mintha a misében és a református úrvacsorában ugyanarról lenne szó. Ezért is érthetetlen számunkra, hogy miként írhatott alá egy ilyen dokumentumot egy református püspök?
Hogy lehet eucharisztikus közösségről beszélni akkor, amikor ilyen súlyos nézetkülönbségek állnak fenn két felekezet között?
2.4. Az ÖC első olvasásra evidensnek tűnő megállapítása, hogy t.i. az evangélizáció során „senkivel szemben sem alkalmazható morális nyomás…áttérése érdekében" - nem más, mint a misszió leállítása.
Mert mit takar a „morális nyomás" kifejezés? Tudnunk kell, hogy ma morális nyomásnak számit az, ha pl. azt mondjuk egy homoszexuális életvitelü embernek, hogy amit csinál az Isten szerint bűn és ebből térjen meg! Morális nyomás, ha valakinek azt mondom: ha nem hiszel Jézus Krisztusban, elkárhozol, vagy egy Krisna-hívőnek, hogy lépj ki vallási közösségedből, mert útálatos Isten előtt a bálványimádás. Diszkrimináció azt mondani, hogy Krisztus nélkül nincs üdvösség. Emberileg érthető, ha egy Európát akarunk és egy vallást, akkor ennek az egységnek első áldozata a missziónk lesz.
2.5. Az ÖC szerkesztői különösen fontosnak tartják a dialógust a zsidósággal és muzulmánokkal. Misszióról tehát szó sem esik. Jóllehet a missziói parancsban Jézus úgy a zsidóság, mint a többi népek tanítvánnyá tételére küldte ki övéit: (Mté 28:20. Acs. 1:8.) A dokumentum szelleme azt sugallja, mintha a zsidóság vagy a muzulmánok felé végzett misszió egyenesen sértés, vagy az emberi méltóság elleni bűn lenne.- Csendben kérdezzük: vajjon nem az evangélium elfogadása hozná meg e két nép megbékélését is ?
Megdöbbentőnek tartjuk az ÖC ajánlását arra nézve, hogy e két vallás követőivel az egy Istenről beszéljünk, azaz Jézusról, Jézus istentségéről hallgassunk. Egyre többször tapasztaljuk, hogy az európai egységnek a solus Cristus hangoztatása akadálya lesz.
2.6. Végül : az ÖC az antiszemitizmus és antijudaizmus minden formája elleni összefogásra szólít.
Azt gondoljuk, az antiszemitizmus elleni összefogásra a keresztyéneket azért nem kell felszólítani, pláne kötelezni, mert az, aki valóban keresztyén, akinek abszolút tekintély a Biblia, nem lehet sem zsidó-, sem cigány-, sem oroszgyűlölő. Aki pedig mégis az, annak semmi köze az igaz keresztyénséghez!
Az antijudaizmus viszont egy egészen más természetű - keresztyének közötti - probléma. Judaizmusnak nevezzük a keresztyén theológián belül azt a tant, mely szerint a megtért hívőre is kötelező érvényűnek kell tekinteni a mózesi törvényeket, beleértve a cerimóniális törvényeket is, sőt amely tan végső soron a jócselekedetek függvényévé teszi az üdvösséget. Aki ezt a tant nem fogadja el, az antijudaista. Tehát az egyik legnagyobb antijudaista a judaisták szerint, maga Pál apostol volt, akii a hit általi megigazulást tanította és szembeszállt a Galata levélben a júdaistákkal.
A hit általi megigazulás viszont a keresztyénség szíve, melyről egyetlen keresztyén sem mondhat le soha. A törvény cselekedetei általi megigazulás tanítását a theológiai szakirodalom akkor is judaizmusnak nevezi, ha azt római katholikus vagy református theológus képviseli és semmi köze nincs a zsidósághoz. Megdöbbentő, hogy az ÖC a judaizmust védelmébe veszi.

3. Az ÖC szellemi háttere

Az ÖC szellemi hátterének vizsgálata érthetővé teszi azt, hogy miért most került sor a Charta aláírására és miért született meg ilyen formában ez az írás.
Az közismert tény, hogy Európa nemzeteit évek óta foglalkoztatja az egységes Európa létrehozása s látjuk, ez a folyamat most felerősödött.
Az egységes Európa létrejöttéhez azonban feltétlenül szűkség van egy olyan ideológiára, ha úgy tetszik, vallásra, amely mint egy szellemi abroncs összetartja ezt a sok nemzetiségű és vallású tömeget. Európa - kétségtelenül -legnagyobb tömegeket mozgató monarchikus vallása a római katholicizmus. Kézenfekvőnek látszik, hogy ez az egyház adja az új vallás kereteit, melybe a többi vallás követőit is szelid kompromisszumok árán be lehetne olvasztani. Ugyanakkor, a katholicizmusnak történelmi gyakorlata van a nem keresztyén vallásokkal való szinkretizmusra is. Ennek a folyamatnak stratégiai lépései - a nyitott szemű hívő ember előtt - már évek óta körvonalazódnak, s ebbe a stratégiába illik bele az ÖC is.- A vallások, felekezetek legkisebb közös nevezője már megvan : ez az egyisten hit, ahonnan mindenki felé nyitni lehet. Az bizonyos, hogy az alakuló új vallásba nem fér bele az Újszövetség, mert az Szentháromságról beszél, sem Jézus, mert Ő kizárólagos Megváltó, sem Pál, mert ő antijudaista, sem Lukács, aki meg fundamentalistaként azt írta, hogy „nincsen senki másban üdvösség, mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk." Acs. 4:12. Az idő sürget, mert amíg nem jön létre Európában egy új, mindent integrálni képes új vallás, addig nem lesz egységes Európa sem.

4. AZ ÖC és a Magyarországi Református Egyház

4.1. Hogy kerül a MORE az ÖC aláírói közé, kérdezik sokan? Úgy, hogy tagja az Európai Egyházak Konferenciájának. Vagyis az igazi kérdés így szólna: hogy lehet egyházunk egy olyan ökumenikus szervezetnek tagja, melynek több tagegyházában tagadják a Biblia kijelentés voltát, s az Isten Igéjének tekintélye fölé emelkedve nemcsak védik a homoszexualitást, hanem homo párokat összeadnak, leszbikus lelkésznők szolgálatát engedik, házassági válási liturgiát vezetnek be és püspökeik egy része nyíltan kimondja, hogy nem hiszi Jézus testi feltámadását.
Tisztelettel kérdezzük : mit keres az EEK szervezetében egyházunk ? Mikor léptünk be ebbe a szervezetbe, ki hatalmazta fel egyházi vezetőinket erre a lépésre? Tudják- e gyülekezeti tagjaink, hogy milyen szervezetnek vagyunk - mint egyház- tagjai?
4.2. Az aláírás ceremóniájával megkezdődött az első lépés az egység felé. Ezen a ceremónián részt vettek egyházunk képviselőin kívűl : a római katolikusok, evangélikusok, baptisták, methodisták, magyarországi román-,bolgár-, konstantinápolyi orthodoxok is. Valamennyien aláírták a 12-szeres elkötelezést tartalmazó dokumentumot.
Az aláírás ceremóniájához tartozott egy ünnepi istentisztelet is, melyen a MORE zsinati lelkész- elnöke az 1.Mózes 32:12 alapján szólt az egymás keresésének szükségességéről.4 Ez a bibliai rész Ézsau és Jákób kibéküléséről szól. Kiváncsiak lennénk, hogy kivel azonosította Ézsaut és kivel Jákóbot ?Az egyik ugyanis kiválasztott volt, a másik elvetett !A két embert a Bibliában nagy szakadék választja el. A példa jelen helyzetre alkalmazása tehát több, mint groteszk !
A szolgáló püspök kijelentette a továbbiak során: „ha egymást kereső testvérek vagyunk, akkor tudunk Jézusra tekinteni." Mi pedig úgy látjuk, ha csak Jézusra néző és csak az Ő Igéje igazságát kereső emberek vagyunk, akkor leszünk testvérek.
4.3. Az aláírás után különböző nyilatkozatok hangzottak el, melyek szintén figyelemre méltóak.
Zsinatunk elnöke kijelentette, hogy itt tulajdonképpen egy folyamatról van szó, melynek egyik állomása volt a már korábban aláírt nyilatkozat a vegyesházassági közös szertartásról, második az ÖC aláírása. Mi lesz a harmadik ?- kérdezzük. Márkus Mihály, református püspök a Magyar Ökumenikus Tanács elnöke szerint az ÖC aláírása „a magyarországi ökumenikus mozgalomban újabb lendületet és inspirációt jelent az együttműködésre." Vagyis egyházunk a legjobb úton halad.
Az EEK nevében nyilatkozó Reinhard Frieling professzortól megtudhattuk, Hollandia után Magyarország írta alá másodiknak a Chartát.
Elhangzott egy olyan nyilatkozat is, hogy a „keresztyén hitelességhez ma is hozzátartozik, hogy az egyházak képesek legyenek egymás felé tekinteni." Mi meg úgy tudjuk, hogy a keresztyénséget csak a Szentlélek tudja hitelesíteni ennek viszont más feltételei vannak. Jaj annak az egyháznak, melynek a hitelessége emberektől függ.

5. A Biblia Szövetség tiltakozik

Egyházunk lelki állapotára jellemző, hogy az ÖC aláírásáról szóló híreket az egyházi közvélemény figyelemre sem méltatta. Talán két lelkipásztor kérdezett meg arra nézve, hogy mi is az a Charta, amit most aláírtak.
Tudomásunk szerint egyedül a Biblia Szövetség volt az, melynek a ceglédi lelkész konferenciáján megszületett egy tiltakozó nyilatkozat az alábbi szöveggel:

NYILATKOZAT

2002 október 1-én a „magyarországi egyházak vezetői „ által aláírt ÖKUMENIKUS CHARTÁ-val kapcsolatosan - elsősorban református egyháztagjaink iránt érzett felelősségtől vezérelve - a BIBLIA SZÖVETSÉG lelkipásztorai nevében az alábbi nyilatkozatot tesszük:

1. EGYETÉRTÜNK a Charta preambulumában szereplő mondattal: „Vétkeink tudatában és megtérésre készen azon kell fáradoznunk, hogy a közöttünk még fennálló feszültségeket megszüntessük, s ezáltal készek és képesek legyünk az evangélium üzenetét a népek között közösen és hitelesen hirdetni."
2. NEM ÉRTÜNK EGYET azzal, hogy e feszültségek megszüntetésére a Charta még csak kísérletet sem tesz, illetve úgy sürget közös gyakorlati lépéseket, hogy az egyes felekezetek között évszázadok óta fennálló,- elsősorban a Biblia szívének tartott megváltás kérdésében jelentkező - súlyos ellentétekről mélyen hallgat, sőt a reformátusok számára elfogadhatatlan eucharisztikus közösségre akarja kötelezni az aláírókat. / Nem tehetjük túl magunkat azon sem, hogy a négy reformátori „sola"-ra kimondott tridenti anathémát Róma máig sem vonta vissza! /
3. SAJNÁLATOSNAK tartjuk, hogy a Charta olyan egyházfogalmat használ, mely a Bibliával és a református hitvallásokkal éles ellentétben áll és alkalmas arra, hogy a teológiai fogalmazásban járatlan olvasót félrevezesse.
4. A Charta LEGNAGYOBB FOGYATKOZÁSA mégis az, hogy úgy akarja a keresztyének és nem keresztyének, népek és kultúrák egységét munkálni, hogy az egységért feláldozza a - kizárólagosan Krisztus személyéhez kötött üdvösség meghirdetésére és a misszióra vonatkozó - jézusi parancsot és helyébe a dialógust teszi.
5. Mivel számunkra nem az dönti el egy dokumentum kötelező érvényét, hogy kik és hányan írták alá, hanem az, hogy összhangban van-e a Bibliával és hitvallásainkkal, ennek hiányában a Chartát NEM TEKINTJÜK MAGUNKRA NÉZVE KÖTELEZŐNEK !
6. TILTAKOZUNK az ellen, hogy az Ökumenikus Chartát aláíró református vezetők úgy írták alá ezt a dokumentumot, hogy erre sem a presbitériumok, sem a Zsinat felhatalmazásával nem bírtak !
7. Minden egyházi vezetőtől ELVÁRJUK, hogy amikor Egyházunk nevében nyilatkoznak vagy valamit aláírnak, azt a Szentírás igazságaihoz való töretlen ragaszkodás és a hitvallásainkhoz való feltétlen hűség szellemében tegyék tudván, hogy „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek !" /Acs. 5,29. /

Cegléd - Pécel, 2002.október 12

Mivel e nyilatkozatot a Reformátusok Lapja nem volt hajlandó közölni ,ezért a Magyar Távirati Irodának küldtük el. Nyilatkozatunkra azonnal válaszolt Zsinatunk elnöke, melynek az MTI által szerkesztett alábbi változata jelent meg:
„Bölcskei Gusztáv református püspök szerint az Ökumenikus Charta elfogadásáról szóló nyilatkozat budapesti aláírása senkire semmilyen kötelezettséget nem rótt, s ahhoz nem volt szűkség a református zsinat és presbiterek felhatalmazására.
A zsinat lelkészi elnöke utalt arra, hogy a Magyarországi Református Egyház az EEK tagja, így a nyilatkozat budapesti aláírására valójában nem is lett volna szűkség. Mint jelezte, véleménye szerint csak ellentétes döntéshez, azaz a Charta esetleges elutasításához kellene, illetve kellett volna zsinati illetve presbitériumi döntés….Bölcskei Gusztáv hangsúlyozta : a maga részéről változatlanul fontosnak tartja a dokumentumot, amely hozzájárul a különböző felekezetekhez tartozó keresztények illetve keresztyének közös, európai szolgálatához…"
A BSZ e nyilatkozatra a következő választ küldte:

1. Bölcskei püspök azt írja, hogy az Ökumenikus Charta /továbbiakban:ÖCH/ elfogadására vonatkozó nyilatkozat aláírása "senkire semmilyen kötelezettséget nem ró..."
Az ÖCH szövegében 12-szer fordul elő : "elkötelezzük magunkat ".
Kérdésünk: Püspök Úr nem olvasta az ÖCH szövegét és így írta alá a nyilatkozatot?
2. Magyarországon minden világi és egyházi médium azt adta hírül, hogy aláírták az ÖCH-t,holott csak egy nyilatkozat aláírásáról beszél Püspök Úr.
Kérdésünk: Tiltakozott-e Püspök Úr e félretájékoztatás ellen ? Mi volt az aláírt nyilatkozat szövege ?
3. Püspök Úr szerint az ÖCH-t nem is kellett volna aláírnia, mert azt az Európai Egyházak konferenciájának elnöke írta alá mely szervezetnek egyházunk is tagja.
Kérdés: Hozhat-e olyan döntést, kötelezvényt egy ökumenikus szervezet, mely a Magyarországi Református Egyház Zsinatára nézve kötelező ? Ha a Zsinatot csak az elutasítás joga illeti meg, ezt miért nem kaptuk meg?
4. Kicsit elszomorít bennünket az, hogy egyházunk zsinati elnökének aláírása senkit semmire nem kötelez, továbbá az is,hogy egyházunk sajtója a Biblia Szövetség nyilatkozatának közlésétől elzárkózott.

Ezzel a nyilatkozat háború végetért.

6. Az ÖC aláírásának konzekvenciái

Mindnyájan ismerjük a közmondást : „minden csoda három napig tart". Valószínű ezt gondolják a Charta aláírói is - megismerve kritikánkat. Ez az ügy is, mint sok egyéb a feledés homályába merül rövidesen. E pszichológiailag igaznak tűnő törvénynek azonban a pneumatikus azaz lelki dolgok nincsenek alávetve !
Pl. Aláírják a Chartát - és egyszerre akaratlanul is napvilágra jönnek bizonyos szellemi frontok és ellentétek.
Az első érdekes tapasztalatunk az volt, hogy az egyházi sajtó azonnal elzárkózott nyilatkozatunk közlésétől. Az az ujság zárkózott el, mely számtalan olyan cikket leközölt már, mely biblia- és hitvallás ellenes tartalmú volt, tehát hitünk védelme nem olyan fontos, mint az egyházi struktúra vezetőinek védelme. Tehát nemcsak a római pápa tévedhetetlen.
Az a körülmény, hogy minden közösségi felhatalmazás nélkül megtörténhetett az aláírás ( akárcsak a vegyes házasságokról szóló, sokak számára máig is ismeretlen megállapodás ) újra egyértelművé tette, hogy a gyülekezeteknek és vezetőségüknek a véleménye egyházunk életének nem döntő tényezője.
Mi úgy látjuk, hogy azon a tényen, amit évtizedeken keresztül nehezményeztünk, hogy t.i. az egyházvezetés és a gyülekezetek között óriási szakadék tátong, az utóbbi évtized sem változtatott és ennek nem politikai okai voltak és vannak, ahogy azt gondoltuk régen, hanem lelki okai. Fájdalmas leírni, de úgy tűnik, mintha a gyülekezeti tagjaink kiskorúságban tartása egyenesen érdeke lenne némelyeknek és a nagykorú keresztyének tömeges távozása vagy távolmaradása egyházunktól igen keveseket zavar.
Azt bizonyosan állíthatjuk, hogy az ÖC aláírói nem a gyülekezetek nevében írták alá ezt a dokumentumot, legkevésbé a Biblia Szövetség tagságának nevében ! Nyilván ezért mondhatta az aláíró püspök, hogy „az ÖC aláírása senkire semmilyen kötelezettséget nem ró". Ez a félresikerült kijelentés egyébként a maga tragikomikusságával, hű tükre egyházunk lelki állapotának és minősíti egyházunkat a világ előtt is, miközben hírnevünkre kényesen vigyázunk.
A Biblia Szövetség az ÖC aláírását komolyan veszi és nem tekinti semmisnek, ezért követeli, hogy a MORE vizsgálja felül az ökumenikus mozgalomban való részvételét ! Úgy látjuk, egyre több jel utal arra, - s e jelek közül a Charta aláírása csupán egy -hogy egyházunk a status confessiones helyzete felé tart, vagyis olyan helyzet érlelődését látjuk, melyben egyházunknak a Bibliához és a református hitvallásokhoz ragaszkodó része olyan hitvallás megfogalmazására kényszerül , amelyhez csatlakozhatnak mindazok, akik új reformációt szeretnének egyházunkban.
Imádkozunk azért, hogy Isten fordítsa jóra egyházunk sorsát , és biztosíthatunk mindenkit, hogy minden további lépésünket imádságos tusakodás és testvéri egyeztetés fog megelőzni.
Elhangzott,2002.november 10-én a Bp. Nagyváradtéri református templomban a Fontos kérdéseink c. sorozat keretében.

Elmondta: Sípos Ete Álmos ref. Lelkipásztor
A Biblia Szövetség főtitkára

                                                                                                                 

1 Reformátusok Lapja,XLVI.39. 2002.szept.29. 8.o.
2 Reformátusok Lapja,XLVI.41. 2002.okt.13. 3.o.
3 ÖC preambuluma. Lsd. Református Egyház, LIII.9.2001.szeptember. 214-17.o.
4 Reformátusok Lapja,XLVI. 39. 2002.okt.13. 3.o.