„Az emberek igazi ópiuma, hogy nincs semmi a halál után. A legmegnyugtatóbb gondolat, hogy az árulásaink, kapzsiságunk, gyávaságunk és gyilkosságaink miatt nem leszünk megítélve. Pedig az összes világvallás azt vallja, hogy tetteink elpusztíthatatlanok.” Czeslaw Milos
Önmegvalósítás helyett Isten- és önismeret
A hitoktatás kérdése váltotta ki a legpezsgőbb vitát a Dunamelléki Református Egyházkerület csütörtöki közgyűlésén. A lelkészek hozzászólásaiból kiderült: a lelkipásztorok egy része túlterhelt a sok hittanóra miatt, míg a világi hitoktatói állás az alulfinanszírozottság miatt nem túl kapós. Bogárdi Szabó István, az egyházkerület püspöke azt hangsúlyozta, hogy a különböző típusú hitoktatói tevékenységeket hatalmas lehetőségnek tartja.
Az egyházkerület közgyűlésén elsőként esküt tettek a végzős teológusok. Lelkészi oklevelét átvehette: Ablonczy Áron, Czentnár Simon, Édes Gábor, Kertész Dániel, Kozák-Bella Virág, Nagy Dávid, Nagy József, Oravetz Anett, Péter Henrietta, Szabó István és Tihanyi Kristóf.
Az ünnepélyes eskütétel után Bogárdi Szabó István tette meg püspöki jelentését. Azt egyházvezető szólt a II. Helvét Hitvallás megújított fordításának elfogadásáról, hogy „a korszerű nyelven megszólaló szimbolikus irat éppen nyelvi frissessége miatt újra az egyházi életünk és tájékozódásunk központjában állhasson.”
Az önmegvalósítás ideája
A püspök beszédében felhívta a figyelmet az „önmegvalósítás szellemére”. Azt mondta, hogy „a korszellem szinte érzékelhetetlenül megjelenik, majd eluralkodik rajtunk, meghatározza felfogásunkat és egész élettevékenységünket”.
– A civilizációnkat mindenestől áthatja az önmegvalósítás ideája. A kultúrában, a gazdasági életben, a politikában, a közgondolkodásban azokat tartjuk sikeresnek, követendő példaképnek, akik a saját életprogramjuk szerint részben vagy egészben megragadható, mérhető súlyban, teljesítményben, pénzben, befolyásban kifejezhető eredményre jutottak. Az egyházvezető szerint az önmegvalósítás áthatja a keresztyén életet, sőt akár az istentudatot is, amiben óriási veszélyt lát.
Sorban állnak a válóperes bíróságon
Bogárdi Szabó István szomorúnak nevezte, hogy „legjobbjaik sorban állnak a válóperes bíróságon”.
– Nem azért, mert huszonévesen, friss diplomával a zsebben elkapkodták volna a házasságkötést, hanem mert 20-30 esztendei szolgálat után jut eszükbe, hogy nem éltek még igazán, vagy nem tudják az életüket kiteljesíteni.
Nagy lehetőségek a hitoktatásban
A püspök megköszönte az egyházkerület bizottságainak, valamint a közgyűlési tagoknak a munkáját, és részletesen szólt a katechetikai bizottság jelentéséről.
– A jelentésben örvendetes, hogy azt láthatjuk: a különböző típusú hitoktatói tevékenységünk előtt roppant lehetőségek nyíltak. Nyugodtan mondatjuk – és ez országos adat –, hogy évről évre nő a hitoktatásra járók száma, különösen azóta, amióta bevezették a közoktatásban kötelezően választható hit- és erkölcstant. Az öröm és a lehetőség természetesen nem mentes a gondoktól és az aggodalmaktól sem. A jelentés néhány rendkívül fontos és gyakorlatias kérdést is felvet, és ezek közül néhány esetében csak úgy fogunk megoldásra jutni, ha sikeres tárgyalásokat tudunk folytatni a kormányzattal. (…) Az viszont már csak rajtunk múlik, hogy a hitoktatás kapcsán tudunk-e családlátogatást is szervezni, fel tudjuk-e buzdítani konfirmációi fogadalomtételre a hittanosainkat, vagy éppen végre elindulunk tudatosan azon az úton, hogy több és több világi hitoktatót állítunk be ebbe a munkába. Ami ez utóbbit illeti, évről évre visszatérő küzdelem, hogy a lelkészeinket, amennyiben lehet, tehermentesítsük ez alól a kétségtelenül rendkívül felelősségteljes szolgálat alól. De az idő majd meg fogja mutatni, és remélem, lelkipásztoraink is be fogják látni, hogy nem lehet mindent a lelkipásztornak végeznie.
A gyülekezeteknek fontos a hitben való nevelés
Az egyházvezető a közgyűlési tagokon keresztül szólt a gyülekezetekhez is. – Több gyülekezetünkben bevett gyakorlat, hogy a hitoktatók szerény jövedelméhez, az eszközellátáshoz, a munka jobb feltételeinek megteremtéséhez adományokat kérnek és gyűjtenek a gyülekezeti tagoktól. Ez egyszerre kettőt jelent: egyrészt azt, hogy némi odafigyeléssel és áldozatvállalással, ha nem teljes mértékben is, de némileg orvosolhatók a finanszírozásban mutatkozó különbségek, és biztosítható néhány olyan eszköz is, amelyről nem gondoskodik, mert nem gondol vele az állami finanszírozás. Másrészt, és ez a fontosabb, ez a gyülekezeti készség mégis azt fejezi ki, hogy drága és fontos ügyünk gyermekeink hitben való nevelése, a hitismeret átadása, a hitben járásra való felkészítés, a tudatos keresztyén életre való formálás. És ha ehhez – bár szűkösen, de – szabad lehetőséget kaptunk, akkor tekintsünk rá missziónk részeként.
A nagypéntekről
A püspök kitért arra is, hogy a Dunamelléki Református Egyházkerület székházában jelentette be a közelmúltban Orbán Viktor miniszterelnök, hogy a nagypénteket szabadnappá teszi a kormány, majd emlékeztetett Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter szavaira: az állam csak munkaszünetet tud adni, hogy aztán az ünnep lesz-e, az rajtunk, keresztyéneken múlik. A közgyűlés ezután arra kérte az egyházközségeket, hogy a megkapott szabadnapot Istennek ajánlva tegyék ünneppé délelőtti főistentisztelettel is.
Megemlékezés
Bogárdi Szabó István megemlékezett az előző közgyűlés óta elhunyt lelkipásztorokra és szolgálókra is, köztük Papp Vilmos, Szabó Mihályné, Veszelka Tamás, Krizner Zoltán, Tariska Zoltán, Czanik Béla, Szél János, Fábián Zoltán, Pánczél Tivadar lelkipásztorokra és Pásztor Jánosnéra, a Református Nőszövetség korábbi elnökére, Kalocsay Ferenc fóti kántorra és Pálhegyi Ferenc pszichológusra.
– Szükségesnek tartom idehozni egész magyar reformátusságunk gyászát: tegnapelőtt temettük Munkácson Gulácsy Lajos nyugalmazott püspök urat. Egyikét azon kevés tanúinknak, akik végigélték és szenvedték az egész 20. századot, az országvesztést, a világháborút, a szovjet lágerek poklát, a peremvidékre szorított Kárpátalja nyomorúságát, aztán az újrakezdés csodálatos lehetőségét. Mondják, úgy halt meg múlt vasárnap, hogy szolgálatba készült. De családtagjai csodálkozására nem az egyszerű feketét vette magára, hanem a legszebb ruhájába öltözött, majd még mondván, van idő indulni, leült a karosszékbe, karikagyűrűjét lehúzta, és felesége fényképére helyezte, majd elment a minden élők útján.
Lelkészi roadshow
A püspöki jelentés után a közgyűlésen a hozzászólók többsége a hittanoktatás kérdésével foglalkozott. Többen megfogalmazták, hogy a hittanórák miatt sok lelkész túlterhelt és nem tudja a legjobb minőségben végezni feladatát. „Az órarendbe állított hitoktatás miatt a szórványgyülekezetekben egyfajta roadshow-t mutat be a lelkész, amikor rohan egyik helyről a másikra.” Mások annak a véleményüknek adtak hangot, hogy a civil hitoktatókat alulfinanszírozza az állam. „Egzisztenciális szorításban lévő, családos embereket nehéz így szolgálatba állítani” – hangzott el. Néhányan azt tették szóvá, hogy vannak lelkészek, akik minden hittanórát elvállalnak, mert szükségük van az óradíjakra, míg volt, aki azt fogalmazta meg, hogy akár javadalmazás nélkül is megtartaná az iskolai hittanórákat.
Az egyetlen megoldás
Sipos Ajtony Levente lelkipásztor – többek között – arról beszélt, hogy a hitoktatás gyülekezeti funkció, de nem töltheti be szerepét, ha a világból jövő hitoktatók egy része nem jár templomba, mert így nem lehet integrálni a gyerekeket a gyülekezetekbe. Sipos Aba Álmos lelkipásztor pedig úgy reflektált a püspöki jelentésre, hogy a diagnózis már megvan, „felismertük a problémákat, el kell kezdeni dolgozni a megoldáson”. Sápi Zoltán, az újpalotai gyülekezet gondnoka arról szólt, hogy a hittanoktatók fizetésének alulfinanszírozását azzal lehet kezelni, ha a gyülekezeti tagok kiegészítik fizetésüket. Az orvos azt hangsúlyozta, hogy ha egy terület alulfinanszírozott, akkor az egyetlen megoldás, hogy még jobban kell csinálni, csak ebben az esetben lehet tiszta lelkiismerettel kérni, hogy finanszírozzák tisztességesen a munkát.
Benda Kálmán-díj
A közgyűlésen kiváló pedagógusi munkája elismeréseként Varga Zsoltné, a Ceglédi Református Általános Iskola tanítója, valamint Somogyiné Beregszászi Dóra, a kunszentmiklósi Baksay Sándor Református Gimnázium és Általános Iskola hitoktatója Benda Kálmán- díjat vehetett át.
Átadták a Bibliamúzeumot
A közgyűlés egyik kiemelt napirendi pontja volt a közelmúltban megújult Bibliamúzeum átadása és bemutatása az egyházkerület lelkészeinek. Ünnepi köszöntőjében Timár Gabriella, a múzeum vezetője úgy fogalmazott, hogy „az elkészült Bibliamúzeum nem is annyira múzeum, inkább kiállítás, de sok értékkel. Olyan könyv, amely a mi korunkban is a legnagyobb kincsünk mint Isten szava."
Amikor ezt a kiállítást terveztük, az volt a vágyunk, hogy ez a könyv nyitva legyen, olvassák és hirdessék múzeumi eszközökkel, tárgyakkal, régészeti leletekkel, makettekkel és majd szóval is. Most azoknak adjuk át elsőként, akik leginkább kell hogy sajátjuknak érezzék és szeressék a Bibliamúzeumot” – tette hozzá a lelkipásztor.
Négy lelkipásztort szenteltek fel
A közgyűlés után, este hat órakor a Kálvin téri református templomban négy lelkipásztort szenteltek fel:
Máté Csaba Sándor tiszakécskei, Sáska Attila délegyházai, Molnár Ambrus balassagyarmati lelkészeket, valamint dr. Németh Balázs egyetemi lelkészt. Az ünnepi istentiszteleten Bogádi Szabó István püspök, a református zsinat lelkészi elnöke hirdetett igét.
Tudósítás: Fekete Zsuzsa
Fotó: Dimény András és Vargosz