Hetedik alkalmára készül a Lelki éhség konferenciasorozat, amelyre 2023 március másodikán, csütörtök délután kerül sor 16 órától a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán (Ráday utca 28. – bejárat a Markusovszky tér felől). A Spiritualitás és misszió az egyházban nevű lelkészi továbbképzés és szakmai műhely rendezvénye ezúttal a lelkipásztori hivatás évéhez kapcsolódik, ezért A Pásztor és az egyház elhívásában címet kapta.

„Ez a témakör mindig is egybeesett célkitűzéseinkkel: a lelkészek spiritualitásának és missziós lendületének segítésével, bátorításával” – mondta megkeresésünkre Szabóné dr. László Lilla református lelkész és egyetemi adjunktus, a kurzus szakfelelőse. „Műhelymunkánk során sokféle lelkészi élethelyzettel, életkérdéssel találkozunk, amelyek a lelkipásztori hivatás évének köszönhetően most nagyobb fókuszt kaphatnak. Szeretnénk az ezekkel kapcsolatos gondolatoknak olyan fórumot biztosítani, amely teret ad a közös útkeresésnek és imádságnak is.”



Lélegzettől lélekig
Az adjunktus szerint a lelkészi hivatás olyan életforma, ami nem végezhető kizárólag szakmai tudással és rutinnal. „Ha valaki lelkészként éli az életét, akkor azzal kell szembesülnie, hogy ő egyedül kevés ehhez a szolgálathoz, ezért istenkapcsolatban, a Szentlélek áldásával, Jézus Krisztus élő valóságának a mindennapiságával tud újra és újra megerősödni, növekedni, szolgálni. Ha ez a fajta élő istenkapcsolat háttérbe szorul életében, könnyen elsodródhat, megfáradhat, elakadhat. A lelkiség a lelkész számára olyan, mint a levegő, amely nélkül nem lehet élni. Nagyon sokszor pont ezért vesszük természetesnek a meglétét, akárcsak a levegőét, de közben nem mindegy, hogyan lélegzünk, milyen levegő vesz körül minket, ezért tudatosítanunk kell ennek fontosságát” – magyarázta.

A lelkészek akkor tudnak mások lelki éhségén segíteni, akkor eredményesek a lelki kísérésben, ha az ő lelkiségük is helyén van. A görög nyelv kétféle lélekfogalmat különböztet meg: a pszichét és a pneumát. Az előbbi a pszichológia területe, a pneuma pedig a teológiáé. „A lelki kísérés arra fókuszál, hogy a Szentlélek hogyan működik bennünk, de ez nem válik szét a pszichénktől, hanem egybekapcsolódik vele. A Szentlélek a pszichés működésünknél jóval egzisztenciálisabban, mélyebben munkálkodik bennünk, nem pusztán a pszichés jóllétünkön, hanem azon a kapcsolaton is, amely Istenben van számunkra elrejtve, és amire teremtve vagyunk. Ezt formálja személyiségünk, történetünk, családtörténetünk, hitünk, közösségünk, jelenlegi munkánk, élethelyzetünk aktualitásaiban.”

Miközben tehát nagyon fontos, hogy a pszichológia ismereteit használjuk a lelki kísérés során – hiszen a pszichének bizonyos elakadásai vagy szükségletei hatással vannak arra, milyen mértékben tud teret adni a Szentlélek gyógyító valóságának –, nagyon fontos az is, hogy túllássunk ezen, és a lelki kísérés fókuszában a másik ember Istenben való egészlegessége legyen. „Ez az egészlegesség egyszerre individuális és közösségi, hiszen az Isten munkája mindig túlcsordul rajtunk, mert ami bennem gyógyul, az mindig tovább is csordul és gyógyítóvá lesz mások számára. Ezért elválaszthatatlan egymástól a spiritualitás és a misszió.” A kurzus és a konferenciasorozat abban szeretne segíteni, hogy ez a kettős fókusz megmaradjon és összefonódásuk a lelkészi hivatásra is kihasson.



Útkeresések és lehetőségek
„Ahogy egy házasságon is folyamatosan kell dolgoznunk, úgy istenkapcsolatunk is megköveteli ezt, és a lelkészeknek is folyamatos hivatásgondozásra van szüksége” – fogalmazott Szabóné László Lilla. „Egyházunkban mindig is téma volt a lelkészek lelki és spirituális egészsége, de ennek megközelítései és fókuszai időben, közösségenként, intézményenként és irányzatonként is változóak voltak. Most olyan áldott időszakot élünk, amikor nemcsak alulról jövő kezdeményezésként láthatóak egyre több helyen ennek a tudatosságnak a csírái vagy már bimbózó virágai, hanem az egyházi vezetés is fontosnak tartja lelkészeinek az egészségügyi, pszichés és spirituális állapotát: egyre több fórumon és egyre több irányból igyekeznek áttekinteni a lelkészek támogatásának lehetőségeit.”

A Lelki éhség 7.0 konferencia előadói igyekeznek minél több oldalról közelíteni a lelkészi lét felé. Siba Balázs tanszékvezető egyetemi tanár (KRE-HTK Valláspedagógiai és Pasztorálpszichológiai Tanszék) köszöntője után az előadások sorát Járay Márton, a SOTE Mentálhigiéné Intézetének munkatársa nyitja meg, aki a lelkipásztorok között végzett kutatásait ismerteti. Őt követi Bodó Sára tiszántúli egyházkerületi lelkigondozói koordinátor, aki a Tiszántúli Református Egyházkerületi Pasztorációs Intézetének tapasztalatairól mesél. Mucsi Zsófia a Zsinati Missziói Szolgálat munkatársaként a lelkészek háttértámogatásának a koordinálásáért felel, így előadásában ennek lehetőségeit veszi számba. A három előadás után lehetőség nyílik az elhangzottak közös megvitatására is.

A konferencia második felében kerül sor a „Vocatio Interna et Externa – Hányféle az elhívás? A lelkipásztori szolgálat sokszínűsége egyházunkban” elnevezésű kerekasztal-beszélgetésre, Balog Zoltán dunamelléki püspök és zsinati lelkészi elnök, valamint Lenkey Mária, Makay László és Pólus Ibolya lelkipásztorok részvételével. A moderátor Szabóné László Lilla lesz. Szó esik majd többek között a külső és belső elhívás harmóniájáról és feszültségeiről, a sokféle szolgálati terület – például a gyülekezeti és intézményi lelkészség – kapcsolódó vonatkozásairól, az elhívás fenntartásának és megújításának útjairól, a lelkészházaspárok közös szolgálatáról, és arról is, hogy milyen egy lelkészi pályára elhívott ember nem lelkész feleségének vagy férjének lenni.

Tükörként, pásztorként
A konferenciát ugyanakkor nemcsak lelkészeknek ajánlják. „A gyülekezeti tagok is felelősek egyházunkért. Fontos, hogy értsék a lelkészük különféle kérdéseit, kétségeit, nehézségeit, örömeit, hogy mindezeket hogyan éli meg, és a református testvérek arra is érezhetnek elhívást, hogy imádkozzanak egyházunk lelkészeiért” – véli a szakfelelős. „Emellett elengedhetetlen, hogy mi, lelkészek a gyülekezeti tagok oldaláról is kapjunk kérdéseket és gondolatokat a lelkészi hivatás kapcsán. Lelkipásztorként csak belülről láthatjuk a magunk szolgálatát, ezért a gyülekezeti tagok tükörként szolgálhatnak számunkra. Lelkészek tükrének lenni ugyan nagy felelősség, de ez a feltétele a szélesebb körű párbeszédnek. A Lelki éhség 7.0 konferencia jó alkalom lehet arra, hogy ez utóbbinak részesei legyünk.”

Hozzátette: nem szabad elfeledkeznünk az egyetemes papság elvéről sem. „A gyülekezeti tagok nemcsak a pásztorok bárányai, hanem a Nagy Pásztornak az elküldött pásztorai is. Aki meghallgatja a lelkészek elhívásának kérdéseit, odafigyel az útkeresésre, talán laikusként is felbátorodhat arra, hogy a maga területén, a maga hivatásával, élethelyzetében elvégezze mindazt, amire Isten elhívja őt. Ehhez nem kell külön egyházi státusz, hiszen mindannyian Krisztus elhívott tanítványa vagyunk, ennek fényében szolgálhatunk gyülekezetünkben és környezetünkben: áhítatot tarthatunk, bizonyságot tehetünk, meghallgathatunk és vigasztalhatunk másokat, lelkeket gondozhatunk, és Istenre figyelve élhetjük meg spiritualitásunkat és közös missziónkat.”


A Lelki éhség 7.0 konferenciára a következő formanyomtatvány kitöltésével lehet jelentkezni: https://forms.gle/YBffT7pEzDbMksZBA


Barna Bálint
Képek: Füle Tamás