Miről beszélnek a kövek?

Az emberélet időbe zártságára utalva az élettelen kövek létükkel az örök isteni jelenlétet is felmutatják. Füle Tamás képeiből nyílt meg a budapesti Bibliamúzeum idei első időszaki kiállítása. A Majd a kövek… című tárlat április 15-ig tekinthető meg.

Falaink, az emlékezés kövei, a templom mint a Krisztus-testre mutató jel – a sort aszerint folytathatnánk, mi mindenről mesélnek a művészi látásmódú fotók a Bibliamúzeum újonnan megnyílt, Majd a kövek… című időszaki kiállításán. A tárlaton portálunk szerkesztőségvezetője, állandó fotósa, Füle Tamás fényképei láthatók, zömmel közel-keleti, a Földközi-tenger-partvidéki és hazánknak a médiában kevésbé megjelenített régiójából.

A látogató lelki szemei előtt felidéződhetnek bibliai jelenetek, de személyes létkérdések, sőt, az emberiség jövőjének kérdései is megszólalhatnak. A fotókon az iszlamista terroristák által időközben már elpusztított szíriai világörökségrészletek épp úgy megidéződnek, mint az épített örökség hiánya: van, ahol még kövek sincsenek, Kenyában a templomfeliratot viselő fabódé előtt mégis boldogan kapaszkodnak össze a Krisztus ismeretére tanított gyerekek.

Miközben betekintést nyerhetünk a világkeresztyénség jelenébe, szíven üt, hogy évszázadok válnak kézzelfoghatóvá egy-egy hallgatag kőben. Az emberélet időbe zártságára utalva az élettelen kövek létükkel az örök isteni jelenlétet is felmutatják. Képviselni azonban nem képviselik, mert arra csak az ember képes. A tárlaton látható kövek – legyenek azok mozaikok, sziklatömbök vagy épp templomfalak – üzenetét szintén emberek – újságírók, írók, teológusok – szövegei bontják ki. Közülük volt, aki látta a teljes fotóanyagot és volt, akit a témához kapcsolódó asszociáció megírására kért az alkotó.

A látogató saját, gazdag jelentéstartalmakat és értelmezéseket adhat az egymásra is reflektáló képeknek, írásoknak. – Erről Balog Zoltán dunamelléki püspök, a Zsinat lelkészi elnöke is szólt megnyitó beszédében.

Az egyházvezető felidézte, amikor az iszlamista pusztítás után a magyar állam támogatásával újjáépült észak-iraki Teleszkofban járva azzal a megdöbbentő ténnyel szembesült, hogy a helyi lakosok nem a saját házaikat, még csak nem is a templomot építették először újjá, hanem első dolguk volt, hogy családostul kimenjenek a temetőbe, hogy a terroristák által összetört, színesre festett homokkő síremlékeket apró darabokból állítsák össze újra. Hiszen „ha nem lesz temető keresztény nevekkel és szimbólumokkal, akkor megszűnik a múlt.” Balog Zoltán hozzátette: „Akkor csak a kövek kiáltanak. De még ahhoz is emberek kellenek, akik hangot vagy éppen képet adnak a köveknek. Prófétai küldetés ez, hiszen összetartozik az, ahogy látjuk a világot, és az, ahogy az élő Isten szavát hallva a megértett üzenetet továbbadjuk. Füle Tamás is ezt teszi munkája során a Parókia portállal, amely úttörő volt azoknak a református, keresztyén médiumoknak a világában, amelyek az interneten közvetítik az evangéliumi üzenetet, hogy ne csak a kövek kiáltsanak.”

Jézus Krisztus evangéliumi mondata egyszerre keserű és reményteli, mert azt jelenti, hogy mindig lesznek hitvallók – tette hozzá a püspök. „Ha még a keresztyénség bölcsőjében is hallgattatnák el őket, akkor majd máshol támadnak bizonyságtevők.” Maga a reformátusság is a világkeresztyénség része, egy olyan közösségé, amelynek a tagjai különböző módokon képviselik az evangéliumot a világban. A püspök szerint „Füle Tamás képei nemcsak ezt mutatják meg, hanem arra is felhívják a figyelmünket, hogy a minket körülvevő világra rá tudjunk nézni keresztény szemmel. Egyáltalán tudomást vegyünk a körülöttünk élőkről. Ezek a képek felteszik a kérdést, mit mondanak ők nekünk, és azt is, hogy mit jelentenek ők számunkra. Egy-egy rezdülésükben föl lehet fedezni azt a nyitott ajtót, ahová beléphetünk először a személyiségünkkel, aztán talán az evangélium üzenetével is. Ez, a szó legjobb értelmében vett kétirányú utca az, amire a 21. században szükség van.”

A Parókia portál szerkesztőségvezetője korábbi interjúnkban így vallott képeiről:
„Régóta foglalkoztat ez a jézusi mondat, már csak azért is, mert az egyházi kommunikációban minden törekvésünk arra irányul, hogy ne a köveknek kelljen kiáltaniuk. Látjuk, hogy létszámában csökken, de a nagyobb baj, hogy erőtlenedik az európai kereszténység, ami keresztény emberként, a személyes felelősség okán is foglalkoztat. Mi történik velünk, és mi lesz ennek a kifutása? Fotós utazásaim során az elmúlt évtizedekben egyre inkább kiéleződött bennem ez a kérdés. Akkor nehezedett rám igazán, amikor néhány évvel ezelőtt Izraelben – a Negev-sivatagban túráztam és fotóztam. Ha már lehetséges, hogy a kövek fognak kiáltani, akkor nézzünk rá a kövekre, gondoltam.”
Interjúnk itt olvasható: Majd a kövek...

„Jó, ha ez a kiállítás először csenddé válik bennünk, hogy aztán legyenek majd szavaink” – fogalmazott köszöntőjében Tímár Gabriella Ulla. A Bibliamúzeum vezetője elmondta: a kiállításhoz kapcsolódóan három különböző korosztály számára szerveznek múzeumpedagógiai foglalkozásokat, Füle Tamás pedig szubjektív tárlatvezetést is tart majd, ahol a fotók elkészültének körülményeiről is mesél a látogatóknak. A Majd a kövek… című kiállítás 2023. április 15-ig tekinthető meg a budapesti Bibliamúzeumban (1092 Bp., Ráday utca 28) hétköznapokon keddtől péntekig 10 és 17 óra között, szombatonként pedig 10 és 14 óra között. A tárlathoz kapcsolódó programokról a Bibliamúzeum weboldalán vagy Facebook-oldalán tájékozódhatnak.

Képek: Asszonyi Eszter

Majd a kövek... kiállításmegnyitó