„A könyvtár a teológusokért van”

Szívügyének tartja, hogy a fél éjszakákat helyben töltő, pizsamás-papucsos teológusok szempontjait is figyelembe vegye, de elkötelezett a szakmaiság mellett is. Szabó Erika könyvtárvezetővel a Török Pál Könyvtárról beszélgettünk.

A Török Pál Könyvtár a Károli Gáspár Református Egyetem megalakulása után alakult át kari könyvtárrá, a története mégis évtizedekkel korábbra nyúlik vissza. Milyen előzményei voltak ennek az intézménynek?
1970-ben alapították meg a Török Pál Szemináriumi Könyvtárat, nagyrészt a teológián dolgozó professzorok saját könyvfeleslegéből. A nevét Török Pál püspökről kapta. Az állományát először teológusok kezelték, később szakképzett könyvtárosok váltották fel őket. Ők dicséretesen dolgoztak vele egy ideig, de nem értették a szemináriumi könyvtár lényegét: a fél éjszakákat helyben töltő, pizsamás-papucsos teológusok sorát. Miután ráébredtek, hogy ezzel a műfajjal nem tudnak mit kezdeni, otthagyták ezt a feladatot. Utána a könyvtár tanári gondozásba került. 1993-ban megalakult a Károli Gáspár Református Egyetem, és az akkreditációjához minden karnak szüksége volt saját kari könyvtárra. Ehhez a meglévő szemináriumi könyvtárat kellett felfejleszteni egy profi módon működő intézménnyé.

Ön hogyan került az élére?
Negyvenkét éve vagyok könyvtáros, huszonöt éve a Károli Gáspár Református Egyetemen. Ez alatt az idő alatt valamennyi kari könyvtár létrehozásánál ott voltam. A Bölcsészettudományi Kar Bod Péter Könyvtárának még a nevét is én adhattam. Volt olyan könyvtár, amelynek nem csak a megalapításában, de a felszámolásában is részt vettem: ez volt a Kelet-Európai Missziói Tanulmányi Intézet Könyvtára, amelynek az állományát integráltuk a Török Pál Könyvtárba. Én 2014 februárjában lettem a kari könyvtárvezető – bár inkább könyvtárszervezőnek titulálnám magamat, hiszen nincsenek hivatali beosztottjaim. Még abban az évben megkezdődött az új könyvtárhelyiség kiépítése, így szépen belecsöppentem a sűrűjébe.



Honnan hová költözött át ekkor a könyvállomány?
A kari könyvtár helye a Ráday utcai épületen belül korábban ott volt, ahol most a kis díszterem van. 2014-ben mondta nekem az akkor még dékán Zsengellér József úr, hogy új könyvtárat szeretne építeni, és a régi helyiségben egy kisebb dísztermet kialakítani. Néhány hónap múlva lett meg hozzá a konkrét döntés és a pénz is. Így kerültünk 2015 áprilisára a kollégiumi épületrész ötödik emeletére, két tanterem helyére. Ide már komoly infrastruktúra épült ki, ezért nyugodtan mondhatjuk rá azt, hogy a gyakorlatban ettől kezdve lett klasszikus értelemben vett kari könyvtára a Hittudományi Karnak.

Mi motiválta arra, hogy elvállalja ennek a megszervezését?
Nekem az volt a célom, hogy másfajta szemléletet tudjak felmutatni a hallgatók számára, olyat, amely eltér a merevebb, hagyományosabb könyvtári megközelítéstől. Én nem is tudnék másmilyen lenni. Azért szeretnék könyvtárat szervezni, hogy azt használják is. Hogy aki odajön, az megkapja, amit szeretne; de legalább tanácsot, hogy merre keressen tovább. Számomra e tekintetben ugyanolyan fontos az elsőéves, vihogó hallgató, mint a nagyrabecsült professzorok. Ezt nem biztos, hogy mindig mindenki jó szemmel nézi, de azt gondolom, hogy csak így érdemes itt működni.



Említette, hogy nincsenek hivatali beosztottjai. Hogyan lehet akkor ezt a rendkívül energia- és időigényes feladatot egyedül ellátni?
Annak idején úgy állapodtunk meg Zsengellér József dékán úrral, hogy teológusokkal fogok dolgozni. Most például van erre öt fix emberem. Ők ellátják az ügyeletet, részt vesznek a szerzeményezésben, a feldolgozásban. Ez egyébként a kommunikációt is megkönnyítette, mert így nem kellett folyton hirdetnem magamat. Vitték tovább a hírt, hogy mi hogyan zajlik nálunk, mit lehet kérni, hogyan kell viselkedni. Nekem pedig azt mondták el, hogy a hallgatóknak milyen igényeik vannak. Az, hogy tizenegy óráig nyitva lehettünk, annak volt köszönhető, hogy ők itt laktak a kollégiumban. Mindemellett a szakmai hozzáértésük is fontos. Én pontosan tudtam, mit akarok csinálni könyvtárosként, de ők azok, akik ismerik a teológia tudományát.

Ugyancsak ebben az épületegyüttesben található egy másik református intézmény könyvtára is, a Ráday Gyűjteményé. Velük milyen munkamegosztást sikerült kialakítani?
A Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Könyvtára másfajta profillal és másfajta állománnyal rendelkezik, mint mi, és ez lehetővé tette a hatékony együttműködést. Gyűjtőköri megoszlás van közöttünk. Igyekszünk arra figyelni, hogy amit ők vesznek, azt mi ne vegyünk, és fordítva. Rendszeres szakmai kapcsolatban vagyunk, és átirányítjuk egymáshoz az olvasóinkat, ha tudjuk, hogy a másik intézményben van abból, amit éppen keresnek. Most, a kollégiumi tűzeset után különösen fontos, hogy az olvasóink érdekében még inkább támogassuk egymás munkáját. A tragédia kétségkívül egyfajta sorsközösségbe kovácsolt mindenkit a Ráday utcai épületegyüttesben, noha szerencsére a mi könyvtárunk megúszta a komolyabb károkat. Ennek ellenére nálunk is felborult emiatt az élet.



Hogyan vészelte át a könyvtár a tűzvészt?
A lépcsőházban két ablakot is tönkretett a tűz, de hozzánk már hála Istennek nem ért el. Így mind a lángokat, mind az oltás okozta vízkárokat megúsztuk. A tűzoltók azonban rajtunk keresztül engedték ki a füstöt: becsákányozták a bejárati ajtónkat, kinyitották az ablakainkat, és a füst nagy része a könyvtáron át távozott. Rettenetesen nagy mennyiségű korom borította be a teljes helyiséget. Két nappal a tragédia után mentem föl először a könyvtárba. Bár a mindent beborító, nagy feketeség megdöbbentett, ugyanakkor egészen euforikus élmény volt számomra, hogy az összes kötetünk megmaradt. A rendkívül agresszív koromréteget utólag kellett egy erre specializálódott céggel letisztíttatni. Profi munkát végeztek, látszik a különbség az általunk és a hallgatók által megtisztítottakhoz képest.



Az informatikai rendszert milyen károk érték?
A számítógépeink teljesen tönkrementek, de a tragédia előtt egy héttel beszerelt, vadonatúj RFID-készülékeink működőképesek maradtak. Az RFID olyan rövidhullámú technológia, amely egyrészt a beléptetést is ellenőrzi, másrészt a könyvek mozgását is figyeli, de állományellenőrzésre is jó. Ezt többek között azért is vezettük be, hogy akár huszonnégy órás nyitvatartást is meg tudjunk valósítani. Sajnos, erről is le kell mondanunk egy időre. A rendszert továbbadtuk a jogi karnak. Náluk marad véglegesen, mi pedig majd a visszaköltözés után szeretnénk újat venni helyette. Hosszú távon persze az lenne ideális, ha minden karnak jutna ilyen technológia, de ez már a jövő zenéje.



Mennyire tette tönkre a tűzeset az eddig elért eredményeket?
Kesereghetnénk azon, hogy négyéves munka eredményeit veszítette el a közösség, de szerencsére ez nem igaz. Szinte mindent meg tudunk őrizni abból, ami fontos volt, és folytatni fogjuk a munkát. Nem vitás, hogy boldog lettem volna, ha a következő tizenöt évben is úgy működött volna minden, ahogy elkezdtük. Virágzó időszakot zártunk le, de igazán szomorú emiatt azért nem tudtam lenni, mert a 28 768 kötetünk csont nélkül megúszta a tragédiát. Azóta sem győzünk csodálkozni emiatt, és hálát adni ezért. Ugyanakkor voltak keservesen nehéz napjaim is, amikor nem dőlt még el, hogy hogyan és merre tovább. Sokáig azt sem tudtuk, mikor jöhetnek hozzánk kitakarítani. A tétlenség volt a legrosszabb számomra, de szerencsére ezt már magunk mögött hagytuk.



Hogyan lehetett ilyen körülmények között fenntartani valamilyen minimális működést?
Nagyon sok mindennel próbáltunk segíteni mind a hallgatóknak, mind az oktatóknak. Csak néhány fontosabb lépést emelnék ki ezek közül. Az egyetem tizennégymillió forint értékben rendelt korábban digitális adatbázisokat, amelyek a tananyag fontos részét képezik. A teológus hallgatók most kaptak ezekhez távoli hozzáférési jogot, így tudnak otthonról is dolgozni velük. A könyvtár koromtalanítása előtt hat és fél polcfolyóméternyi kommentárt hoztunk le a Kálvin terembe, önállóan letakarítva mindegyiket. Ugyanide kihelyeztünk két számítógépet a szükséges szoftverekkel, van mellette nyomtató, lehet szkennelni. Így tudtuk az elmúlt hónapokban biztosítani a nyitvatartást. Az alapvizsgaíróknak már ez is komoly segítség volt. De a hallgatók is mindenben partnerek voltak, nélkülük nem ment volna.



Milyen jellegű segítséget nyújtottak ezalatt a hallgatók a könyvtár számára?
Éreztük, hogy tényleg magukénak érzik a könyvtár ügyét. Azt az ügyet, amelyet a kezdetek óta együtt vittünk a hátunkon, és amely keservesen nehéz volt ugyan, de fantasztikus közösségi munka. A szervezés korábban is nagyrészt Facebook-csoportokban folyt, a tűzeset után pedig a legnagyobb ilyen csoportban tájékoztattuk egymást a fejleményekről. Ez segített lélektanilag elviselni a nehezebb időszakokat. Mindenben támogattak, és ugrottak, ha kellett. Rendkívül megható módon még a korábbi években végzett emberek is jelezték, hogy csak szóljunk, és jönnek segíteni. Ebből is látszik, hogy megérte minden erőfeszítés.



Mi lesz a most kezdődő átmeneti időszakban a Török Pál Könyvtárral?
Az önkormányzat felajánlott nekünk júniustól egy Bakáts téri ingatlant. Ide mindenestül be tudtuk volna vinni a könyvtárat. Csakhogy közben sokáig a levegőben lógott, hogy a teológiai kar hová megy a következő egy évre. Amíg úgy volt, hogy marad, addig jól jött volna a könnyen megközelíthető Bakáts tér. Mostanra azonban kiderült, hogy a Csopaki utcába költözik az oktatás, ezért kértem a vezetéstől négy termet ott is, hogy legyen folyamatosan nyitva tartó, elérhető részkönyvtár a hallgatók számára. Ezért kétfelé osztjuk az állományt: az a fele, amelyet biztosan használniuk kell majd, megy a Csopaki utcába, a többit pedig elhelyezzük a Bakáts téren. Az előbbibe kerülök én, az utóbbiba pedig a jelenlegi tudásom szerint nem lesz szolgáltatás. Május közepétől már költöznek is a könyvek.

Idén szeptemberben már el is indulhat a Csopaki utcai termekben a nyitvatartás a fél állománnyal?
Ez a terv. Még fogalmam sincsen, hogyan fogunk ott működni, de szem előtt szeretném tartani továbbra is, hogy a könyvtár a teológusokért van. A hallgatók felelőssége nagyobb lesz, mert meg kell érteniük: attól még, hogy több teremben lesznek a könyvek, az állomány nem lesz szabad préda. Az eredményesség azon is múlik, hogy ezt felnőttként tudják-e kezelni. Továbbra is nagy örömmel látjuk majd a már korábban végzett teológusokat, mert őket sem szeretnénk elveszíteni az olvasóink közül. Megvesszük, amit tudunk, és folytatjuk a munkánkat akkor is, ha mindennek a következő egy-két év nem fog kedvezni.



Mit lehet tudni az újonnan építendő könyvtárról?
Az új könyvtár fent lesz majd a történelmi épületszárny mostani tetőtér szintjén. Le fogják bontani a tetőt, és átépítik az egész emeletet. Minket is bevontak a tervezési folyamatba, így elmondhattuk, hogy mit hogyan szeretnénk. Berzsák Zoltán építész, aki egyébként református presbiter is, nagyon konstruktívan állt hozzá a javaslatainkhoz, és kifejezetten örült annak, hogy beszélhet azokkal is, akik ezeket a helyiségeket használni fogják. A könyvtár nagyobb alapterületű lesz, mint a korábbi, mert nem szeretnék túl magas polcokat. Nagyon szép, világos helyiségek lesznek. Továbbra is könnyen megközelíthetőek leszünk az új kollégium irányából, de jóval közelebb kerülünk majd az oktatási részekhez, mint korábban. Az új szint lesz az úgynevezett „csend szint”, amelyen helyet kap egy kápolna is.

Bizakodó?
A több mint négy évtizednyi könyvtáros tapasztalatom abba az irányba mutat, hogy ne legyek bizakodó. Én azonban gyárilag úgy vagyok összerakva, hogy mindig az legyek. Most úgy tűnik, az új könyvtárunk tényleg jobb lesz majd, csak ki kell várni. A munka azután sem érhet véget, hogy átadták; sőt, számunkra akkor folytatódhat igazán mindaz, amibe korábban belevágtunk. Sikerülni fog, mert annyi lelkes, fantasztikus és jó ember vesz körül, hogy ennek egyszerűen sikerülnie kell. Kölcsönösen inspiráljuk egymást, és ez jó. Belevágunk, csináljuk együtt; és addig viszem, ameddig csak tudom. Rajtam nem fog múlni.


Fotók: Barna Bálint, Füle Tamás
 

Török Pál Kari Könyvtár