„Ha én határozom meg, hol találom meg Istent, akkor mindig olyan Istent találok majd, aki valamiképpen rám hasonlít, aki a kedvemben jár, aki a saját természetemhez kötődik. Ám ha Isten dönti el, hol lehet megtalálni, akkor ez úgy történik majd, hogy nem fog azonnal tetszeni a természetemnek, és egyáltalán nem felel meg az ízlésemnek. Ez a hely pedig Krisztus keresztje." Dietrich Bonhoeffer
Békességhozók
A taksonyi Békesség Háza három évszázados imameghallgatás. A helyi reformátusok beiktatott lelkészükkel együtt az evangéliumot szeretnék megélni szorongással teli társadalmunkban.
A taksonyi reformátusok és a település életében elkezdődött az aranykor, amelyet viharos évszázadok, rombolás, elnéptelenedés, járványok, majd újjászületés előzött meg. A missziói egyházközségben Stefán Attila szolgál 2010-től, május 25-i beiktatásával a templomot is felszentelték. A négyszázharmincnyolc négyzetméteres épületegyüttes egyházmegyei és állami támogatásból, az Európai Unió, a helyi önkormányzat, a taksonyi reformátusok, valamint magánszemélyek hozzájárulásával épült fel. Az Érces tervezőiroda ingyen vállalta az engedélyezési terv elkészítését, a Márkusi József vezette Pilon Bt. határidőre elkészült a beruházással.
„Hogy véget érjen a lelki lappangás, süllyedés időszaka”
Az igehirdetés szolgálatát Bogárdi Szabó István püspök végezte a Márk evangéliuma 3. rész, 7-15. versig terjedő szakasza alapján. A felolvasott történetben Jézus elhúzódott a Genezáreti-tó mellé, kivonult az akkori társadalomból, a görög nyelvben az „elhúzódás” a mindennapi tevékenységek teljes otthagyását jelenti. Jézus egy időre otthagyta a betegeket, a gyógyulásra vágyókat, a kétkedőket, a tömeget.
„Nem értjük ezt, hiszen a Megváltó azért jött, hogy Isten örökkévaló igazságát föltárja, hogy meggyógyítsa Isten és ember kapcsolatát. Azért építünk templomokat, adunk teret a jó hír továbbadásának, teszünk tanítványokká másokat, hogy véget érjen a lelki lappangás, süllyedés időszaka, hogy az evangélium egyre több embert vonzzon a gyülekezetekbe. Jézus mégis elvonul a tömeg elől.”
„Tudjuk, ezt mindig okkal tette, hiszen többször is imádkozott egyedül, most azonban úgy tűnik, a Megváltó elmenekül a helyzet elől. A harmadik-negyedik században voltak szerzetesek, akik szerint akkor helyes a Krisztus-követés, ha teljesen kivonulunk a világból, az egyházból, és pusztai remetékké leszünk: mivel János evangéliuma szerint a világ bűnben vesztegel, ezért ott kell hagynunk egzisztenciánkat, és a pusztában kell élnünk. Korunkban is vannak, akik egyetértenek ezzel a szemlélettel, hiszen ma is látjuk társadalmaink lelki és erkölcsi válságát, nekünk is kívánatos lehet ez a kivonulás, hiszen ezzel megmenthetjük magunknak a szép és jó értékeket. Hazánkban és Európában is tele vagyunk szorongató kérdésekkel, félünk az elfogyástól, a történelem viharjaitól.”
Kiküldeni oda, ahonnan visszajönnének
A keresztyének mégis templomot, gyülekezeti házat, parókiát építenek, Isten dicsőségére próbálnak élni a világban tapasztalt sötétség ellenére.
„Jézus megmutatta hatalmát, gyógyított, démonokat űzött ki, rossz lelkiségeket rontott le. A Megváltó kiválasztott magának tizenkét tanítványt, hogy ugyanezeket tegyék az ő nevében, Jézus ezért vonult el. Felkészítette tanítványait, velük húzódott félre, hogy utána kiküldje őket. Ez a tizenkettő nem értett semmit mesterük küldetéséből, amíg a Megváltó fel nem támadt, csak azután értették meg: Jézus nem a sikert kereste, nem lenyűgözni akarta az embereket. Ő a keresztért jött, hogy Istent megbékítse, és hogy feltámadása után mi béküljünk meg a Teremtővel.”
A püspök szerint keresztyénként nagyon szépen becsomagoljuk Istennel szembeni haragunkat, nehéz élethelyzetben azonban felszínre tör ez az indulat, az álarcok lehullanak. Életünk nyomorúságát ez a harag tartja fenn, és azt mondjuk: Isten haragszik ránk.
„Pál apostoltól tudjuk, a Teremtő öröktől fogva megbékélt Jézus Krisztus által. A tizenkét tanítvány felveszi Jézus keresztjét, elkülönülnek a világtól, hogy azután visszamenjenek az emberek közé. Azt kívánom, hogy ez a szép hajlék legyen az áldott készülődés és felkészítés helye a gyülekezet lelkészeinek, szolgálóinak, minden tagjának. Jézus a taksonyi reformátusokat innen fogja visszaküldeni a Szentlélek által oda, ahonnan annyira szeretnének eljönni. Abba a világba, amely bűnben vesztegel, de amely sóvárogja várja Isten fiainak megjelenését.”
Megtartó hit Európában, hazánkban, Taksonyban
Az igehirdetést az énekkar szolgálata követte, majd Takaró András délpesti esperes beiktatta Stefán Attila lelkészt. Az istentisztelet a palástos lelkészek áldásával és a köszöntésekkel folytatódott. Az Országgyűlés elnöke, Kövér László szerint a lélekben önmagára találó nép lélekszámban is gyarapodik, az önmagára találó város felvirágzik.
„Az önzetlen, áldozatos taksonyi keresztyén gyülekezet hitéből és munkájából felépült templom azt a hitet erősíti, amely ha kicsi is, erős, mint a mustármag, hegyeket képes megmozgatni. E hit nélkül nincs jövő, ma, amikor Nyugat-Európában lebontják vagy más, világi célokra használják a templomokat, ez különösen igaz. Ezzel szemben Taksonyban templom épült, az azt megtöltő gyülekezet élete messze túlmutat önmagán. Hálát adunk Isten házáért, a felépítéshez nélkülözhetetlen összefogásért, a gyülekezetért és lelkészükért, aki ajándék a gyülekezetnek, a település közösségének és végső soron az egész nemzetnek.”
Stefán Attilát Kreisz László polgármester is köszöntötte.
„2003-ban jött létre Taksonyban a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének helyi csoportja. Tizenhat év elteltével tudjuk, ez volt az a pillanat, amikor a hitet beemeltük településünk közéletébe, és azóta is tapasztaljuk Isten gondviselését. Taksony titka ez a megtartó erő, amely annyi megpróbáltatásban tartott meg bennünket, háromszázéves várakozás után itt állhatunk a keresztyén hitet valló református templomban. Kívánom, hogy nevéhez méltóan a Békesség Háza békét árasszon a településre, erősítse meg összefogásunkat és hozzon tisztább, egészségesebb jövőt.”
„Amikor a szülő meglátja gyermeke új házát”
Az egykori anyagyülekezet nevében Faragó Csaba dunaharaszti lelkész is köszöntötte a beiktatott lelkipásztort. „Ha a szülőnek helyén van a szíve, akkor mindig tud gyönyörködni gyermeke növekedésében, a harasztiak így vannak jelen ebben a templomban. Évtizedeken keresztül kaptuk Istentől a megtisztelő szolgálatot, hogy Taksonyban is hinthessük az igemagvakat, elődeim, dr. Nagy Kálozi Balázs és Faragó Tibor lelkészekkel együtt. Attila megérkezésével, szolgálatával a taksonyi gyülekezet imaháza hirtelen szűkössé vált, ennek nagyon örülünk. Mindent azért tettünk, hogy az élet növekedjen, most pedig úgy vagyunk jelen, mint amikor a szülő meglátja gyermekének új házát, körülnéz, és ámul az eredményen. Gratulálunk mindenkinek, aki sokat fáradozott ezért a házért, kívánom, hogy Isten Lelke mindig megtöltse templomotokat és szülje újjá a gyülekezetet.”
Embereket elvezetni a gyógyulás forrásához
Stefán Attilát Pánczél Károly országgyűlési képviselő, Szanyi Ferenc lelkész és Bozsoki Artúr gondnok is köszöntötte. Az istentisztelet végén a beiktatott lelkész válaszolt a köszöntésekre.
„Isten hű volt ígéretéhez, igazzá vált, amit Jézus mondott arról, ha ketten egyetértenek abban, amit kérnek, Isten megadja nekik. Gyülekezetünkben ezt sokan komolyan vették, egy lélekkel imádkoztak templomunkért, hálás vagyok értük. Kilencedik éve élünk Taksonyban, a helyiek megismertek bennünket, szeretnénk, ha itteni szolgálatunk hiteles és érvényes lenne.
Kereshetünk hamis ékszereket, amelyek csillognak, aztán rájövünk, hogy ürességet hagynak maguk után. Az igazi kincs azonban az evangélium, ezt is kereshetjük. Nekem ez az örömhír ad erőt, amint gyülekezetünk küldetésnyilatkozatában megfogalmaztuk: megélni azt, hogy Isten mindannyiunkkal törődik, egyenként. Szeretnénk olyan közösséggé lenni, amely befogadja a megtört életű embert és elsegíti őt a gyógyulás forrásához, Krisztushoz.”
Képek: Füle Tamás
