Ősszel a varjak gyakran diót helyeznek az útra, hogy az arra járó autók összetörjék nekik. Táplálékhoz, finom gyümölcshöz akarnak jutni ezek a madarak, ezért kockáztatnak. Előfordul, hogy teljesen összezúzza a kocsi kereke a diót, de van úgy, hogy pont elkerüli. A diónak meg kell törnie, roppannia kell, vastag héjakon keresztül érhető el a dióbél.

Miért írom ezt? Mert úgy érzékeltem, a fiatalok is érzik az élet súlyát. A felnőtt világ minden híréről értesülnek, a világban történt megannyi fájdalom eljut hozzájuk az interneten keresztül. Tudják, mi a stressz, a pánik, mi a depresszió. Érzik, hogy megannyi élet körülöttük összeroppan. És kíváncsiak: mi akkor az élet? Mennyit ér?

ÉltetŐ. Ezzel a címmel szervezték meg azt a REFISZ-találkozót, amelynek október 16-án, a Szigetszentmiklós-Kossuth utcai református gyülekezet adott otthont.

Öt évvel ezelőtt a Református Fiatalok Szövetsége úgy határozott, hogy az egymáshoz területileg közel lévő ifjúsági közösségeket összeköti egymással. Kistérségenként segítve az összefogást, hogy hatékonyabb lehessen az ifjúsági munka. Több régió lett, mint ahány egyházmegye. Igyekeznek mindenbe bevonni az illetékes missziói referenst, lelkészeket, teológusokat.

Így jöttek létre a ReREFISZ-napok (regionális REFISZ). Olyan megmozdulások, mint ez a mostani Szigetszentmiklóson, a délpesti egyházmegye nyugati régiójában.    

Találkozz, mozdulj ki, töltődj fel!

A koronavírus-járvány szlogenjei is lehetnének, de ezzel a három felkiáltással hívogatta a REFISZ az ifiseket. Elmaradt szalagavatók, ballagások, osztálykirándulások, közös hamburgerezések, pingpongasztalon üldögélések, szerelmes andalgások és megannyi közös élmény hiánya kopogtat a fiatalok szívén. Több mint száz fiatalt sikerült mozgósítani Szigetszentmiklós, Taksony, Dunaharaszti, Szigethalom, Tass, Ráckeve, Dunavarsány, Soroksár, Pilis, Monorierdő gyülekezeteiből, és persze találkozásra éhes fiatalok jöttek még Kecskeméttől kezdve Diósjenőn át Szentendrétől Székesfehérvárig.

Fiataloktól fiatalokig történt itt minden. A főszervező csapat tagjai egy lelkészt leszámítva középiskolások és egyetemisták, akik mind elkötelezettek Jézus Krisztust szolgálni azon a helyen, ahol élnek, abban a közösségben, ahol felnőttek, az ifiben, ahová járnak.

Papp Abigél hatodéves teológushallgató a Szigetszentmiklós-Kossuth utcai gyülekezetben képviselte a házigazdákat. Kifejezte azt az örömét, mennyire lelkes és lendületes a szervezőcsapat, könnyű velük dolgozni. De beszélt arról is, milyen nehéz is megszólítani a konfirmandus-korosztálytól fölfelé lévő ifjakat, motiválni, reakcióra bírni őket.

A nap programjában helyet kapott a közös játék, ismerkedés, dicsőítés és egy előadás, amelyet kiscsoportos beszélgetés követett. Az előadást Gottfried Richárd a váci börtönmisszióban is dolgozó diósjenői lelkipásztor tartotta egy másik életről. Sok személyes példával illusztrált előadásának középpontjában az állt, hogy Jézus teljes életet kínál, amelyben Ő mindig velünk lesz. Sok hamisítvánnyal szemben Jézus nem fog áltatni. Ma azt láthatják maguk körül a gyerekek, fiatalok, hogy a szüleik úgy gyűrik a hétköznapokat, hogy annyi az élet, amennyit ebből a világból kiveszünk. Mindenki az anyagi javakra hajt. Pedig az élet annyi, amennyit visszaadsz, rajtad áll, mit mire használsz.

A technika világába született gyerekeinket, a fiatalokat hajlamosak vagyunk felsőbbrendűen megítélni, mert azt tapasztaljuk, hogy kevés dolog érdekli őket az interneten, a Tik-tokon, vagy az Instagramon kívül. Talán ez a megítélés túl leegyszerűsített. Az életkoruknak megfelelően vívják ugyanazokat a küzdelmeket, mint a korábbi nemzedékek, csak más környezetben. A csoportos beszélgetésen előkerültek ugyanis olyan kérdések, mint: a létezésen túl mi még az élet? Isten miért, mire éltet minket? Mi a motivációnk, ami miatt napról napra élünk? Súlyos kérdések ezek, ki merjék-e tenni a diót az útra, vagy sem...

Az elmúlt hónapban cikkek sora jelent meg egy 16 éves fiúról, akit az iskolai bántalmazások sodortak az öngyilkosságba. Ez a tragédia is gondolkodásra ösztönözte ezt a korosztályt, olyan tükörbe nézhettek bele, amelyben meglátszódnak azok a fájdalmas pontok is, amelyeket jól eltakarnak a saját magukról posztolt vonzó képek. – Mi a célja Istennek az életünkkel? Hogyan lehet úgy élni, hogy abban örömünket találjuk?

A csoportban szépen vallott egy lány a továbbtanulással kapcsolatos kérdéseiről. Sok nem keresztény barátja őrlődik ebben, de ők nem tudják letenni ennek a stressznek a terhét. Ellentétben vele, akinek teljes nyugalma van, mert tudja „nem lesz olyan, hogy semmi nem lesz”, Isten vele lesz mindenben, ő nincs magára hagyva. Másvalaki így fogalmazott: „a valódi élet az, hogy vannak céljaim, de a mindennapos célokon túl van egy távoli is: eljutni végső soron Istenhez, az öröklétbe.”

Az, hogy Jézus jelenléte a fiatalok életében mennyire valóságos, kihallhatjuk egy fiatal lány szavaiból, aki arról beszélt: ő látja, mekkora ajándék az, hogy Istennel él, ezért sokkal gyorsabban túllép stresszhelyzeteken az iskolában. Komolyan veszi a dolgokat, de nem fél, nem görcsöl annyit, mint a társai.

A közös ebéd után a közösségi játékok vették át a szerepet: ismerkedés a teaházban, beszélgetés, együtt nevetés és csapatjátékok. Délutántól csend és nyugalom honolt az imasétaszobában, ahol öt állomáson arról lehetett gondolkodni, mi minden bír az ember életében igazán éltető hatással. Korsós Fanni dunavarsányi hitoktató állította össze, hogy lehetőség legyen egyedül is elcsendesedni és imádkozni munkáért, közösségért, mindennapi kérésekért.

Egy fantasztikus szabadulószobában a csapattagok közös összefogással rejtélyeket oldhattak meg. A fiatalok 25 percre régészekké váltak, egy izraeli katakomba-rendszerből kellett megtalálniuk a kivezető utat. Kultikus helyek, Igék, képek, szimbólumok, ókori tárgyak közé csöppent ifisek. Izgalom és megoldandó feladat volt ezen kívül a csapatépítő, kommunikációt fejlesztő játékban is, ahol egy fakockákból megépített várat kellett csak elmondás alapján lemásolni.

Fiataloktól fiataloknak: ez a csoda valósult meg ezen a napon. Mindent az ifis korosztály csinált. Megható volt hallgatni a szigetszentmiklós-újvárosi gyülekezet dicsőítő csapatát, öröm látni a jól szervezett regisztrációt, a felelősségteljes kiscsoportvezetőket, tapasztalni a kiosztott feladatok szép rendjét, amikor mindenki a helyén van és azt a szolgálatot viszi, ami neki testhezálló. Irigylésre méltó az összehangoltság, ami mögött persze sok munka, sok ima van.

Egy-egy ilyen nap új lendületet ad, értelmet a továbbküzdésre, akárcsak – ahogy az idősebbek hívják – a csendesnapok. A REFISZ célja, hogy segítse a Krisztusra találást, a megtérést. Továbbá, hogy az ifisek Istennel hozzák meg a nagy döntéseiket, mint a pár- és hivatásválasztás. Hitvallásuk, hogy a fiatalok a saját gyülekezetükben növekedjenek, szolgáljanak, támogassák azokat a segítségre szorult ifjúsági csoportokat, ahol kevés a fiatal, vagy nincs is. Legyenek elkötelezett egyháztagok.

Jó reménységgel lehetünk, hiszen jövő szombaton, október 23-án Debrecenben lesz hasonló találkozás a Református Fiatalok Szövetsége szervezésében, ezúttal a tiszántúli régióban élő fiatalok számára.

Képek: Puha Dorottya