Bogárdi Szabó István püspök igehirdetésével zárult Pécsett az ökumenikus imahét január 26-án, a Gyertyaszentelő Boldogasszony Templomban, az egykori Dzsámiban. Az Apostolok cselekedetei 28, 1-10 szakaszában a barbárok nem mindennapi emberséget tanúsítottak a hajótöröttek iránt, akik közé Pál apostol is tartozott. A történetet leíró Lukács evangélista a görög filantrópia szót használja, amit emberségnek vagy emberszeretetnek fordítunk.

„Nem kell félnünk ettől a szótól, hiszen Isten embersége Krisztusban jelent meg, ez az egyetlen reménység a mi nyomorúságunkra, amely minden korban szorongat minket. A Tituszhoz írt levélben olvassuk, hogy ezt a nyomorúságot mi okozzuk egymásnak irigységünkkel, gyűlölködésünkkel, haragunkkal, káromlásainkkal, becstelenségünkkel és istentelenségünkkel. Az ember ma sem tudja szeretni a másikat, legfeljebb önmagával szemben emberséges, ez az apostolok idején sem volt másképp.”

Isten szeretete azonban megjelent a földön, Pál apostol ezt az üzenetet akarta elvinni Rómába.
„Ezért még az évekig tartó vizsgálati fogságot is vállalta. Hasonló kilátástalanságot, zűrzavart látunk a vihart szenvedett hajón is, ahogy az egész emberi történelmet is a reményvesztettség hatja át a bűneset óta. A lényeg ez: Isten testet öltött emberszeretete legyőzte a bűnt és a halált. Ezért a lényegért vezette Isten Pált csodálatos módon zűrzavar, süllyedés, életveszély, katasztrófa közepette. A máltaiak befogadták a hajótörötteket, de meg is ijedtek tőlük. Sokan megijednek az embertársi szeretetről beszélő keresztyénektől. A mi küldetésünk a megsebzett lelkek és az elrontott életek gyógyítása a Lélek által – akkor is, ha ez félelmetesnek, idegennek tűnik.”

A keresztyénségünk jövője is ezen a gyógyító küldetésen múlik.
„Feladatoktól terhelt életet élünk, de nem veszíthetjük el a legfontosabbat: gyógyító kezünket kell tennünk az emberek lelkére, békét kell teremtenünk a zűrzavarban, kész kell lennünk minden jó cselekedetre. Boldog keresztyénekre van szükség, akik tudják, hogy Isten elvezet minket a boldog célhoz, Jézus Krisztushoz.”

Ezt a Krisztust ünnepeljük, amikor alázattal keressük az egységet.
„Ma már nem hánykolódó hajón tesszük ezt, hanem egymásba kapaszkodhatunk, így az ellenségeinket is elvezethetjük Istenhez. Békeidőben élünk, ezért különösen fontos, hogy szeressük egymást és azt az Istent, aki a békességet adja nekünk.”

Képek: Somogyi Csaba