Hűség nemzedékről nemzedékre

Gyülekezetük önállóságának 400. évfordulóján ünnepi hálaadó istentiszteletet tartottak a makádi reformátusok október 17-én, vasárnap.

A hűség ugyanaz
„A keresztény hitet nem lehet egyszer s mindenkorra letudni az életünkben, mert a kereszténység nem van vagy nincs, hanem történik. Ha a hitünk nem csupán valamilyen hobbiszoba az életünkben, ahová jó elvonulni feltöltődni, akkor bennünk történik. Isten alakítja mindazon keresztül, ami velünk történik. Azt szeretné, ha a hitünk is alakítaná az életünket” – fogalmazott Balog Zoltán dunamelléki püspök, a református Zsinat lelkészi elnöke igehirdetésében, amelyet Pál thesszalonikaiaknak írt első levelének 4. fejezete alapján tartott.

Az apostol intelme nyomán arra hívta a gyülekezetet, hogy folytassák, amit őseik is, Isten nagy történetében megtalálva saját helyüket, jelenbeli szerepüket. „A 16. században a környék neves prédikátorai, reformátorai, Szegedi Kis István és Skarica Máté rátaláltak a rabigát szenvedő emberekre, és hirdették nekik, hogy ők Isten gyermekei.” Az evangélium Isten és a ránk bízottak iránti hűségre indít – tette hozzá a püspök. „Ma másképp kell hűségesnek lenni, mint ötszáz évvel ezelőtt, de a hűség nem változott. Jézus Krisztus az erőforrásunk, aki velünk jön küzdelmeinkbe. Általa megértjük, hogyan is kell élni. Ha pedig elbukunk, tudjuk, kihez fordulhatunk.” A megszentelődés célja nem az, hogy erkölcsi magaslatra kerüljünk, hanem hogy jel legyünk a világban. Isten a róla szóló bizonyságtételért választott ki magának és hívott el bennünket – hangsúlyozta az igehirdető.

Nemzedékről nemzedékre
Takaró András délpesti esperes köszöntőjében arról beszélt, hogy az egyházmegye kis gyülekezetei nehéz korszakot éltek meg, ahogy mentek tönkre az épületek és mentek el a fiatalok. Így volt ez a Csepel-sziget déli csücskében fekvő Makádon is. „Ahogy sok minden egyre kilátástalanabbnak tűnt, mégis mindig volt pásztorotok, aki vállalta a hűséges szolgálatot, gondnok- és presbitertársaival együtt. Lépésről lépésre megújult a templom és a parókia is. Ez a hűség ennek a nemzedéknek a feladata. Aki négyszáz éve létrehívta ezt a gyülekezetet, a hűséges Isten, reményteljes jövőt ad nektek.”

Megtartó hit
Nemcsak a Duna-ágak ölelése, hanem a kálvinista hit és a magyar nyelv is hozzájárult a megmaradáshoz négyszáz évvel ezelőtt – mondta köszöntőjében Pánczél Károly országgyűlési képviselő. „Amikor első lelkészük, Monostori János nevét följegyezték a makádiak, akkor már generációk úgy éltek, hogy nem is emlékeztek a független, keresztény Magyarországra, mert az ország nem létezett, csak a nemzet. Abban a rab világban templomépítésről, magyarnyelv-oktatásról és olvasásról kezdtek el beszélni az emberek. Ez jelentette számukra a megtartó erőt.”

A teli templomért, a fiatalokért, a következő generációk hitre neveléséért adott hálát Lakatos Enikő, a gyülekezet előző lelkipásztora. Felidézte az ünnepi alkalmak, az összefogás, a közösen végzett szolgálat emlékezetes pillanatait, és emlékezett a gyülekezet meghatározó tagjaira, presbiterekre, akik már nem élhették meg a jubileumi istentiszteletet

„Büszkék vagyunk erre a négyszáz évre” – osztotta meg velünk Matis Sándorné. A főgondnok kérdésünkre elmondta, Makádon a legutóbbi népszámláláskor az alig ezerkétszáz fős településen mintegy hatszázan vallották magukat reformátusnak, ebből mintegy kétszázan egyházfenntartók. A mai gyülekezetet főként középkorúak és idősek alkotják, de a helyi általános iskolában hittanoktatás zajlik, és konfirmációra is minden évben sor kerül.

A makádi gyülekezet első írásos emléke és úrvacsorai kelyhe 1621-ből való, ezért ekkortól datálják az önálló gyülekezet létrejöttét. Valószínűsítik azonban, hogy már korábban is létezett református közösség Makádon, hiszen Szegedi Kis István (1505–1572) ráckevei református lelkész, a dunamelléki egyházkerület első püspöke hatására a környékbeli települések lakói nagy számban kálvinista hitre tértek. A makádi gyülekezet kezdetben Ráckeve fíliája lehetett. A makádi gyülekezet régi templomából ítélve a közösség korábban görögkeleti vallású lehetett. A jelenlegi templomot 1803 és 1806 között Tekes András lelkipásztor építtette. A makádi reformátusság a két világháború között meghatározó szerepet töltött be a Csepel-sziget életében a szigetszentmiklósi reformátussággal együtt. E két településen éltek ugyanis egy tömbben, nagy számban reformátusok. Ez részben a reformátornak, részben a Duna-ágakkal körbeölelt falu zártságának volt köszönhető. A szomszédos, svábok lakta Szigetbecse és a szerbek lakta Lórév lakosai őrizték hagyományaikat, nem keveredtek egymással, bár békében éltek.

Úr ma is
Új utakat kell keresni, hogy az emberekhez eljusson az evangélium – mondta érdeklődésünkre Halassy Ferenc János, makádi lelkipásztor. A koronavírus-járvány első három hullámában online közvetítették az istentiszteleteket, az idősebbekhez pedig hétről hétre eljuttatták a nyomtatott prédikációt. Bár a templomba járók száma még nem éri el a járvány előtti létszámot, a lelkész reméli, hogy a közösség áldásai és az Istenbe vetett reménység bátorságot öntenek az emberekbe. A járvány legnehezebb időszakaiban Jézus gyógyítási történeteit hirdette, mert szerette volna megerősíteni, hogy „a mi mennyei Atyánk Úr mindezek felett is.”

Az ünnepi istentiszteleten Baski Gábor polgármester és Palcsóné Écsi Gyöngyi, a hetényi testvérgyülekezet lelkipásztora is köszöntötte a gyülekezetet. Az istentiszteleten a gyülekezet énekkara, valamint a helyi művészeti iskolások, hittanos gyerekek énekkara is szolgálatot tett.

Az istentiszteletet követően leleplezték a templom bejárata mellett helyet kapott emléktáblát.

 

Képek: Karlik Dóra