„Maradjatok meg az én szeretetemben”

A Szentírás megálljt parancsol, hogy rácsodálkozhassunk Isten megtartó szeretetére. Saját erőnkből csak az életünk kíméletlen végigrohanására jut, de Krisztus szeretetében gyümölcstermőkké válhatunk.

Az idei ökumenikus imahét nyitó istentiszteletét a budapesti Szent István Bazilikában tartották, ahol a különféle keresztyén felekezetek képviselői a keresztyén egységért imádkoztak.
Ahogy engem szeret az Atya, úgy szeretlek titeket – olvassuk János evangéliumának 15. fejezetében. Az a feladatunk, hogy megmaradjunk ebben a szeretetben és viszonozzuk azt, ezt úgy tehetjük meg, ha egymást is úgy szeretjük, ahogy Isten szeret minket és ahogy az Atya szereti Krisztust – fogalmazott szentbeszédében Erdő Péter esztergom–budapesti érsek.

„Ez a szeretetparancs nagyon különös hangsúlyt tartalmaz. Itt nem az ellenségszeretetről van szó, hanem Krisztus arra hívja fel követőit, hogy egészen különös módon szeressék egymást, nemcsak a teremtés, hanem a keresztség alapján is. Így az egyház belső szeretetközössége jellé válik a világ számára.”

Ez a közösség meghívás abba a szeretetkapcsolatba, amelyen keresztül megtapasztalhatjuk az Atya és a Fiú egymás iránti szeretetét. A hívők közötti szeretetnek kegyelmet hordozónak és közvetítőnek kell lennie, csak az ilyen szeretet tehet tanúságot Krisztusról.
„A Megváltó ezzel a szeretettel gyűjötte maga köré a tanítványokat, nekünk is belsőséges, Krisztus köré gyűlt közösséggé kell válnunk, a keresztyén család is ezt jeleníti meg. Ma különösen fontos, hogy védjük és szeressük a családokat, amelyek gyülekezeteink megújulását hordozzák magukban. Imádkozzunk és dolgozzunk azért, hogy az alapvető emberi és keresztyén értékek képviseletében és Krisztus szeretetében egyre inkább megtaláljuk a teljes egységet.”

Steinbach József dunántúli református püspök a Zsoltárok 103. alapján hirdette az igét. A zsoltárban közös hitünk foglalatát olvassuk, amely arról az Istenről tesz bizonyságot, aki megbocsájtja a bűnöket, meggyógyítja a betegségeket, megváltja lelkünket  a sírtól.
„Nagyon fontos fokozás ez. Isten új kezdetet ad, de hatalmas szeretete túlmutat ezen, mert az örökkévalóság távolságába helyezi a földi élet minden percét. Nincs ennél nagyobb örömhír.”

Ez alapján érthetjük meg az ökumenikus imahét mottóját, amely az isteni szeretetben való megmaradásra és a lelki gyümölcstermésre hívja fel a figyelmet. Az imahét anyagát az egyik franciaországi szerzetesközösség állította össze, a közösség egykori vezetője 1938-ban azt írta, civilizációnk halálos zajban és sebességben él. Az azóta eltelt bő nyolc évtized nyomorúságai mögött az állandó kapkodás, sietség, zaj, túlterheltség is áll, ezért a szerzetesközösség nem véletlenül hívja fel a mai ember figyelmét az elcsendesedés, az Istennel töltött idő fontosságára.

A zsoltár egyértelműen beszél a gyümölcsökről. Isten szeretete önmagunk megtagadását is jelenti, amely a másokért való élés gyümölcsét termi meg. Ebben a szeretetben feltöltődve csodálkozhatunk rá, mennyi mindent kaptunk, ez a hálaadás gyümölcse. Dávid a megújulásról is beszél, amely az eredeti, örökkévaló rendhez való visszatérést jelenti.

„Csak akkor teljesedhet ki az életünk, ha ezeket a gyümölcsöket teremjük, erről az Újszövetségben is több helyen olvashatunk. Ezek olyan táplálékok, amelyek bennünket és a világot is táplálhatják. A zsoltár szent felszólítása megálljt parancsol, hogy gyönyörködhessünk Isten megtartó szeretetében. Saját erőnkből csak az életünk kíméletlen végigrohanására jut, észre sem vesszük, hogy a gonosz játékszereivé válunk. Maradjunk meg tehát Isten szeretetében, hogy tanúságot tehessünk a világ előtt arról az egységről és szeretetről, amelyet egyedül Krisztusban élhetünk át!”

 

Képek: Somogyi Csaba