Megálló vagy végállomás?

Az ismeretüket, hitüket megerősítő fiatalok számára a konfirmáció gyakran a folyamat végét jelenti, így sokan elhagyják gyülekezetüket. Hogyan segíthetünk abban, hogy a konfirmandusok egyházunk valódi tagjaivá váljanak?

A konfirmáció a protestáns felekezetek meghatározó gyülekezeti eseménye, amikor idősebb gyermekek vagy felnőttek a közösség előtt tanúbizonyságot tesznek a keresztyén hitről szerzett ismeretükről. A szó a latin confirmatio-ból ered, amely megerősítést jelent. Az ekkor mondott fogadalom által a konfirmáltak hivatalosan is az egyház tagjaivá válnak és részt vehetnek az úrvacsorai közösségben. A konfirmációt rendszerint pünkösd vasárnap vagy egy héttel előtte tartják, azonban időpontja tájegységenként, helyi szokásoktól függően változik, van, ahol virágvasárnapra esik e jeles esemény.

A felkészítési időszak tartama szintén változó, általában egy-két tanévet tesz ki, a gyermekek esetében ez az általános iskola hetedik és nyolcadik évét érinti. Számos gyülekezetben a tizenhárom-tizennégyéves korosztály konfirmál nyolcadik évvégén, pünkösdkor, számuk minden közösségben és minden évben más és más. Északkelet-Magyarországon előfordul, hogy több mint ötvenen konfirmálnak egy évben, kisebb, kevésbé tradicionális gyülekezetben ez a szám „csupán” egy-két fő is lehet. A konfirmáció általában családi esemény, ilyenkor rendszerint megtelnek a templomok, a konfirmált fiatalok ekkor vesznek először úrvacsorát, ezt sokszor szüleikkel együtt teszik.

Tízből kilenc
A május 8-án tartott Együtt a hit útján - gyülekezetpedagógiai konferencia egyik nyitott szekciójában azt vizsgálták, mit jelent a konfirmáció a gyülekezeti integráció tükrében, milyen tendenciákat figyelhetünk meg társadalmunkban, szolgálóként, lelkészként, gyülekezeti tagként hogyan viszonyuljunk a konfirmandusokhoz és a konfirmációhoz. Az itt elhangzott közös beszélgetések alapján általánosságban elmondható, hogy tíz konfirmáltból kilenc nem marad meg az adott gyülekezetben. A gyermekek közül sokan úgy élik meg, hogy a nyolcadik év vége korszakzárás, az általános iskolai évek lezárást jelenti, ennek része a konfirmáció, amely nem egy folyamat kezdetét, hanem végét jelenti.

A konfirmáció eredetileg ennek éppen ellenkezője, hiszen a fogadalmat tett fiatal egy nagyobb közösség, a keresztyén gyülekezet és egyház szerves részévé, hivatalos tagjává válik, aki jelen van és lesz a közösség életében. A többévszázados hagyomány, amely szerint a gyermek lekonfirmál, korunkban eltűnő félben van, a felnövekvő generációk számára már nem természetes, hogy gyermekük konfirmáljon, akkor sem, ha ezt a szülők annak idején, a kereszteléskor megfogadták. A szülők közül sokan nem aktív tagjai annak a gyülekezetnek, ahol gyermekük fogadalmat tesz, így a gyermekek nem látnak mintát a gyülekezeti tagságra, és a hitgyakorlásra sem. Ezek a tényezők együttesen nehezítik meg, hogy a konfirmált fiatalok valóban egyházunk tagjaivá váljanak.

Generációs különbségek
A nehezítő körülmények azonban nem merülnek ki a családi háttérben, az életkorban és a személyes hit kérdésében. Számos gyülekezetben nem működik ifjúsági közösség, amely korosztályban a legközelebb áll a konfirmáltakhoz és kaput nyithat a nagyobb, korban idősebb gyülekezethez. Túl ezen, az idősebb generációk nem tudnak vagy nem akarnak nyitni a tizenéves fiatalok irányába, akik számára szintén nehézséget okoz náluk jóval idősebb emberekhez közösségi szinten kapcsolódni. Magyarország belső és külső migrációja, az elköltözések miatt sok helyen eleve nem lehetséges, hogy a konfirmáltak integrálódjanak a helyi gyülekezetbe, mert olykor az egész család elhagyja az adott települést.

Egy lehetséges út
Az ifjúsági közösség az egyik legeredményesebb integrációs helye lehet a konfirmáltaknak. Vannak gyülekezetek, ahol a konfirmáció után válhat valaki a helyi ifi tagjává, máshol már a konfirmandusok is az ifi tagjai, akik egy közösségben vannak az idősebb, általában középiskolás korosztályú fiatalokkal. Ez utóbbi esetében a tizenhárom-tizennégyéves kamaszok nem élik meg olyan erősen a korszakzárást és ennek részeként a konfirmációt, mint valaminek a végét, mint azok, akik nem tagjai az adott gyülekezetnek vagy az ifinek. Közismert, hogy a kamaszok számára kulcskérdéssé válik az ún. vonatkoztatási csoport, az a saját korosztályú közeg, amelyhez tartozva erősödik és formálódik az identitásuk. Az ifi és így a gyülekezet tagjaként a konfirmandusok előtt egyre természetesebbé válhat, hogy keresztyén közösséghez tartoznak, ahol megélhetik a saját kamaszkorukat.

Biztonságos térben, szolgálatot vállalva
Hogy ez megvalósuljon, az ifinek és a gyülekezetnek biztonságos térré kell válnia, amely megérti, elfogadja, direkt és indirekt neveli a konfirmandusokat, ezt szeretettel, türelemmel és nem ítélkezve teszi. A tizenhárom-tizennégyévesek zárkózottaknak, gyerekeseknek tűnhetnek, de nagyon hálásak a figyelemért, az elfogadásért, azért, ha nem lekezelően kommunikálnak velük. A konfirmálni készülők családja missziós terület, a gyülekezet és a lelkész számára fontos céllá válhat, hogy a szülők megismerjék a gyülekezetet, és ne legyen idegen számukra az egyház, a keresztyén hit.

A valódi integráció során a konfirmandusok megismerik ezt a hitet, látják: a körülöttük lévő fiatalok ismerik, megélik és gyakorolják keresztyén hitüket és ezt közösségben teszik. Mind egyénileg, mind közösségileg fontos, hogy a fiatalok konfirmáció előtt és után, az ifiben és később már idősebb gyülekezeti tagként szolgálatot vállaljanak a gyülekezetben, ez a szolgálat lehet egyszeri alkalom, de alapvetően rendszeresnek, állandónak kell lennie. A tizenévesek így felelősséget kapnak, amely megtisztelheti őket, már nem egyénileg, hanem közösségben kapcsolódhatnak a gyülekezethez. Számukra a konfirmáció már nem végállomás, hanem megálló, egy bizonyos folyamat része lehet, amelyben valódi, szerves részeivé, tagjaivá válnak a keresztyén egyháznak.

 

Képek: refnyiregyhaza.hu