A budapesti teológia lelkészhallgatóinak gyakornoki éve februártól decemberig tart, a teológián szerzett elméleti ismereteket jól kiegészítő gyakornoki év bevezetésével a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán hatévesre bővült az egyetemi lelkészképzés időszaka. Az egyházvezetés és a teológia vezetői azonban fontosnak látták, hogy a jelölteket ne dobják egyből mély vízbe, legyen alkalmuk és idejük bepillantást nyerni a lelkészi hivatással járó életformába, majd egy mentor lelkész szárnyai alatt beletanulni annak gyakorlatába is – erről Kocsev Miklós dékán beszélt portálunk érdeklődésére.

Mentorképzést nagyjából kétévente hirdet meg a budapesti teológia, és bár elegendő számú mentor lelkész áll rendelkezésre az egyházkerületben, bármelyik önálló lelkész jelentkezhet a képzésbe, annál is inkább, mert a fogadó gyülekezetek száma változhat. Ahhoz, hogy egy gyülekezet gyakornok lelkészt fogadhasson, tíz hónapra biztosítania kell számára lakhatási lehetőséget, valamint havi húszezer forintos támogatást, amely az egyházkerület és az egyetem részéről ugyancsak húsz-húszezer forinttal egészül ki havonta – sorolta a dékán. „A gyakornoki év tíz hónap, amelynek leteltével a hallgatók visszajönnek az egyetemre, hogy lezárják tanulmányaikat, és a lelkészképesítő vizsga után beosztott lelkészként vagy segédlelkészként helyezkedjenek el. A mentor lelkészek minősítése alapján ad az egyházkerület elnöksége ajánlást a lelkészképesítő vizsgához. Amennyiben a mentor lelkész valakit nem ajánl, a lelkészképesítő vizsgán a bizottság még egy év gyakornoki évre elküldi, ami nem a gyakornok emberi kvalitásait minősíti, pusztán segíti a felkészülésben.”

„Az első egy-két hónapban a gyakornok mindenhová elkíséri a lelkészt, ekkor még csak figyel és jegyzetel. Nagy rácsodálkozások ideje ez, hiszen a pályatárs hétköznapjaiba bepillantva olyan feladatokra is fény derül, amire a kezdő lelkipásztor esetleg még nem gondolt, vagy amiről a teológián nem esett szó” – erről Morva Ákos mentor lelkész beszélt érdeklődésünkre. A szigetszentmiklós-újvárosi református gyülekezet lelkipásztora szerint a mentor-mentorált kapcsolatban nagy szerepe van a heti egyszeri mentori beszélgetéseknek, amelyek a bizalom erősödésével párhuzamosan fokozatosan mélyülnek. A gyakornokról lelkésztársként beszél, aki még kevesebb tapasztalattal rendelkezik ugyan, de aki azt is felfedezheti, hogy a lelkésznek akár húsz év szolgálati idő után is vannak kérdései, vagy ejt hibát. „A lelkésznek nem kell tökéletesnek lennie, de a vesszőparipám, hogy nem szabad a 19. században megragadnunk. Abban a korban és kultúrában kell hogy szolgáljunk, ami körülvesz bennünket. Nem baj, ha ismerjük azokat a zenéket, filmeket, gondolatokat, amik hatással vannak a gyülekezetre és a világra” – fogalmazott Morva Ákos.
 

A lelkipásztor harmadik éve vállal mentori szerepet a mindenkori gyakornok lelkészhallgató mellett, szerinte minden mentoráltja új színt hoz a gyülekezetbe, és a közösség is nagyon várja a lelkészjelölteket. „Hónapokkal az érkezése előtt hirdetjük, hogy valaki jön majd hozzánk, a gyülekezeti tagok pedig már attól fogva imádságban hordozzák azt a fiút vagy lányt, eközben pedig szépen előkészítjük azt a lakrészt, ahol lakni fog.” Ami pedig a lelkészhallgatókra váró feladatokat illeti, Morva Ákos elárulta: szívesen átad nekik szolgálatokat, eközben az erősségeikre épít, amiben pedig még fejlődniük kell, azokat a feladatokat fokozatosan sajátíthatják el.

Kovács Gergő a csoportvezetésben és a különböző korosztályokkal való kommunikációban fejlődött az elmúlt évben, amikor gyakornokként szolgált a budapesti Németajkú Református Egyházközségben. A kétnyelvű gyülekezetben hasznát vette nyelvtudásának, a közösség pedig meghívta, hogy folytassa szolgálatát a továbbiakban is. „Fontos tapasztalat volt a gyakornoki évem során, hogy tizenévesekkel és az idősebb németajkú bibliaórásokkal is meg kellett találnom a hangot, akár egyik percről a másikra. Gyakorolhattam, mit jelent, hogy az üzenetet nem lehet ugyanúgy közölni egyik vagy másik csoport számára. Ezen kívül volt alkalmam átlátni, hogyan zajlik a gyülekezeti élet. Amikor felelős döntést kellett hoznom, megtapasztalhattam Isten jelenlétét és gondviselését is. Bár felkészültnek és képzettnek kell lennem, néha jó rácsodálkozni arra, hogy Isten mit akar mondani vagy tenni. Ennek a közvetítői olykor a gyülekezeti tagok, akik egy-egy mondattal Isten földi valóságára képesek rávilágítani. Rájöttem arra is, hogy közel kell lenni az emberekhez, a szolgálat azon múlik, hogy ismerem-e őket, jelen vagyok-e közöttük, és hogyan vagyok jelen. Egy ifisnek például mindennél többet jelent, ha ráírok, ha kihagyott egy ifit, a nyugdíjasok pedig örülnek, hogy számon tartom, amit előző héten megosztottak velem. Értő figyelemmel jelen lenni, nem pusztán felületes beszélgetéseket folytatni, elraktározni a hallottakat, imádkozni értük – ha így teszek, a gyülekezet nem csak akkor van velem, amikor én ott vagyok közöttük. Eközben én is érzem az imádságaik megtartó erejét.”

„Izgatott vagyok, mert végre a kapujában állok, hogy azzal foglalkozhassam, amiért elkezdtem a teológiát” – erről már Varga Fanni teológushallgató beszélt portálunknak, aki februárban kezdi meg gyakornoki évét. „Szerencsés vagyok, mert a gyülekezeti gyakorlatot olyan helyen tölthetem, ahol van református iskola. Nagyon várom, hogy lássam, hogy működik egy ilyen intézmény, és mi is a dolga benne a református lelkésznek, hiszen ez a specifikus rész nálunk kimaradt az oktatásból. Találkozni fogok az adminisztrációs feladatokkal is, amelyekről elméletben már hallottam, és minden olyan feladatkörrel, amiről tanultunk az egyetemen: lesz kátéóra, ifióra, megtudom, milyen a temetés, hirdethetem az Igét. Szeretnék később majd intézményi lelkész lenni, gyerekekkel és családokkal foglalkozni. Nagyon izgalmas folyamat megtalálni, hogyan integráljunk a gyülekezetbe akár egész családokat. Vágyam, hogy olyan közösséget biztosítsak a gyerekeknek, amit otthon nem mindenki kap meg közülük: biztonságos, elfogadó légkörben, hitben, szeretetben nevelődjenek, válaszokat keresve és találva a kérdéseikre. Az iskola a misszió szempontjából könnyített közeg, a gyerekekkel és rajtuk keresztül egész családokkal adott a kapcsolódás lehetősége.”

„Az elsődleges szempont, hogy olyan gyülekezetbe kerüljenek a lelkészhallgatók, ahol tanulni tudnak” – összegezte Szloboda József esperes. „A hallgatók beosztásakor figyelembe vesszük a kvalitásaikat és azt is, hogy milyen szolgálati területen szeretnék a hivatásukat végezni, ugyanakkor szeretnénk, ha a gyakorlati év során megtapasztalnák a gyülekezeti élet általuk még nem ismert oldalát is. Ha valaki jól ismeri a városi gyülekezetek működését, akkor igyekszünk őt ezúttal vidékre beosztani, és fordítva; emellett a gyülekezetek befogadókészségét is szem előtt kell tartanunk.”

Képek: Füle Tamás, Kovács Gergő, Varga Fanni