Párbeszéd, kapcsolatteremtés, jelenlét

Fiatalokat kérdeztünk az imádsághoz fűződő viszonyukról és tapasztalataikról az idei Kárpát-medencei Református Ifjúsági Imaéjjel apropóján.

Ismét megrendezésre kerül a Kárpát-medencei Református Ifjúsági Imaéjjel. A 2021. október 29-én péntek éjjeltől szombat virradatig tartó alkalom célja, hogy minél több fiatal élhesse meg Krisztusban az egységet az által, hogy saját ifjúsági közösségén belül maradva egy éjszakán át együtt imádkozik, beszélget, dicsőít, és így több száz fiatallal, de elsősorban a minket összekötő Istennel vállal közösséget. Az idei ifjúsági imaéjjel témája a gyógyulás, ezért arra szeretne lehetőséget teremteni, hogy a résztvevők felismerjék és megfogalmazzák sebeiket, terheiket, valamit arra szeretné bátorítani őket, hogy mindezeket osszák meg Istennel és nála keressék a gyógyulást.

Az elsősorban a gyülekezeti ifiseket megcélzó, határokon is átnyúló kezdeményezés minden évben ráébreszthet minket arra, mennyire fontos, hogy a fiatalok is tudjanak, merjenek imádkozni, akár egyénileg, akár közösségileg. De vajon mennyire valósul ez meg a mindennapokban, és milyen szerepet tölthet be az imádság a református ifjúság életében? Hogyan lehet ezt megtanulni, hogyan lehet másoknak megtanítani, és mi a helyzet akkor, ha karanténban, virtuális körülmények között élhetjük csak meg az imaközösséget? Erről kérdeztünk meg két, gyülekezeti ifjúsági csoporthoz tartozó fiatalt, akiknek a neveit a téma személyes, intim mivoltára való tekintettel megváltoztattuk.



Párbeszéd
Dávidot annak idején a nagymamája tanította imádkozni. „Kiskoromban együtt mondtam vele az esti imádságot, amely kötött szövegű volt. Csak később, a konfirmációm idején kezdtem el magamtól is rendszeresen imádkozni, a közösségi gyakorlat ebben sokat segített. Hamar egyértelművé vált számomra az imádság párbeszéd-jellege, és az, hogy nem túlcifrázott beszédre van szükség, hanem őszintén és alázattal kell Istenhez fordulnom” – fogalmazott. „Többször hallom, hogy nehéz meghallgatni és megérteni Istent az imádságban, márpedig, ha párbeszédként tekintünk az imára, erre szükség is van. Rossz párbeszéd az, amikor csak az egyik fél beszél, és nem figyel oda a másikra. Aki oda akar figyelni Isten szavára, az vegye kézbe a Szentírást és ne mennyei szózatra várjon!”

Ha ma valaki megkérdezné tőle, hogyan kell imádkozni, előbb elbeszélgetne vele arról, hogyan jutott arra az elhatározásra, hogy imádkozni tanuljon. „Azt javasolnám, olvassa el az evangéliumban, Jézus hogyan tanít imádkozni. Ő arra bíztat minket, hogy bátran és közvetlenül szólítsuk meg az Atyát. Fontos, hogy ne próbáljunk tetszelegni Isten előtt, ne próbáljuk jobb színbe feltüntetni magunkat, és azt se felejtsük el, hogy az ima nem kívánságautomata. Az sem jó, ha úgy tekintünk Istenre, mintha dzsinn lenne, akinek minél pontosabban kellene megfogalmaznunk a kívánságainkat, különben meg fogja keresni a kiskaput, hogy elrontsa a kívánság teljesítését. Ez a felfogás csak eltávolít Tőle.”

Dávid megerősítésként éli meg ha olyasvalakivel imádkozhat együtt, aki valamilyen értelemben igazodási pont a számára, ezért ezt a módszert is ajánlaná az imádkozni tanulóknak. „Az ima minden formájánál ügyelnünk kell arra, hogy ne szaladjon el velünk a ló. Jézus arra tanít, hogy egyszerűen és röviden imádkozzunk, ne hosszasan, mint a pogányok. A tömörség mellett az őszinte szív is fontos, mert Isten nem a díszes szavakért hallgat meg minket. Jól tudja, mit szeretnénk kérni, inkább arra kíváncsi, hogy tényleg oda tudjuk-e szánni magunkat neki, és az őszinteség megvan-e bennünk. Mindez nem számára kérdés, hanem a mi számunkra. A párbeszédbe lépés feltétele a csöndben lét és a figyelem.”



Kapcsolatteremtés
Csaba nem kötött minta alapján próbált először imádkozni, hanem igyekezett magától rájönni arra, hogyan szólítsa meg Istent. „Minden este megpróbáltam imádkozni az ágyban. Hálát adtam az aznapért, az ima végén pedig kértem Istent, hogy segítsen át a következő nap nehézségein. Ezt alakítottam rendszerré az életemben” – mesélte. „Nemcsak egyféleképpen lehet imádkozni. Fontos, hogy őszintén fogalmazzuk meg mindazt, amit Isten elé viszünk. Ne kötelességként tekintsünk rá, és ne csak rendszernek érezzük, hanem szívből jöjjön! Isten úgyis tudja, mit akarunk mondani, de ha meg tudjuk magunknak fogalmazni, az sokat segít abban, hogy az ima ténylegesen szívből is jöjjön. A hálaadás is fontos eszköze ennek.”

Mindez nem jelenti azt, hogy ne mondana néha kötött szövegű imát is, például étkezéskor. Ilyenkor igyekszik csak az imában megfogalmazottakra figyelni és minden mást kizárni, hogy ne váljon rutinná. „Ez általában működőképes, bár van, amikor túl éhes vagyok ahhoz, hogy ne csak elhadarjam a szöveget. Olyankor nehezebb megőrizni a személyességet.” Jelenleg az imádság elsősorban a vígasz szerepét tölti be életében, de a nehézségek közepette is mindig hálát ad Istennek, aktuális terheitől függetlenül. „Olykor nem könnyű arra az Istenre figyelnünk, akit nem láttunk még. Ha azonban bízunk abban, hogy imáink mindenképpen eljutnak Hozzá, az nagy áldássá válhat. Az ima kapcsolatteremtés Istennel.”

Mind az egyéni, mind a közösségi imának látja az előnyeit. „Amikor egyedül imádkozol, jobban meg tudod fogalmazni a gondolataidat, mintha kimondanád őket. Nincs túl személyes vagy kínos téma, amit ne hoznál fel, míg közösségi imánál azért mégiscsak megfontolod, mi az, amit kimondasz, mérlegelve azt is, mennyire illik a témához. Ettől személyesebb az egyéni ima. Közösségben viszont átélheted, ahogy a többiek együttéreznek veled mindabban, amit elmondtál, és együtt hordozhatjátok a nehézségeket. Az ifim az egyik legfontosabb az életemben, és ennek megélése számomra nagyon fontos. Az persze helyzetfüggő, hogy éppen mennyire tudunk egymással imaélményeket megosztani.”



Jelenlét
A koronavírus-járvány miatt egyre elterjedtebbek és elfogadottabbak lettek az online imakörök. Sokan azonban úgy vélik, ezzel pont a lényeg veszik el, a közösség személyes megélése. Dávidot és Csabát arról is kérdeztük, hogy ők hogyan látják mindezt, és van-e saját tapasztalatuk e téren. „Én ugyan nem vettem részt online imakörön, de online ifis alkalmakon igen, és ott imádkoztunk is” – mesélte Csaba. „Az online imádságnak ilyenkor az a szerepe, hogy a közösséget egyben tartsa, és tagjai ne távolodjanak el egymástól. Ez akkor is fontos funkció, ha az imádságba magába nehezebben éljük bele magunkat virtuálisan, mint személyes jelenléttel. Személyesen persze minden könnyebb.”

Dávid is megérti az aggodalmakat, de szerinte egyfelől szükséghelyzetben más szabályok érvényesek, másfelől nem lát kivetnivalót abban, hogy az emberek akár országhatárokat is átlépve tudjanak együtt imádkozni. „Az online imaköröknek van létjogosultságuk és nem kell tőlük félni. A járvány alatt volt olyan, hogy a házicsoportunk a nap elején és a nap végén is tudott együtt imádkozni. Ilyesmire korábban nem volt lehetőség, mert mindenkinek más a napirendje. El tudom fogadni, hogy a virtuális jelenlét nem egyenrangú a személyessel, de Isten jelenlétét még ennél is kevésbé tudjuk megragadni, mégis abban bízunk és hiszünk, hogy az Ő jelenléte sokkal valóságosabb, mint bárhol bármelyikünké.”


Barna Bálint
Képek: MRE Zsinati Ifjúsági Iroda, Dimény András (reformatus.hu)