A művészet egybekapcsol, gyönyörködtet és tükröt tart – ezért is érdemes ellátogatni évről évre a Művészetek völgyébe, ahol színvonalas koncertek, színházi előadások, kézműves és irodalmi programok várják az érdeklődőket. Ezek sorában is méltó helyet kapott a pápai Refis Bábozda szabadtári előadása a taliándörögdi református templom kertjében. A LéleKzet Református udvar egyik célja, hogy az egyházat nem ismerő, de a létezés alapkérdései, a művészi kifejezésmódok és az emberi közösség felé nyitott látogatókhoz közelebb hozza az evangéliumot.

A látogatók ezúttal Villon Haláltánc-balladájának bábos adaptációján keresztül tekinthettek bele a művészet által tartott tükörbe. A középiskolás fiatalok előadásában az ógörög maszkos játék, a középkori szekérszínház és a vásári komédia is megelevenedett – egyszóval látványos, mélyen elgondolkodtató, ugyanakkor szórakoztató feldolgozást vittek színre.

A késő középkori haláltánc műfaja ma is kíméletlenül szembesíti a nézőt az ember mulandóságával, amely gyarlóságából fakad: a császár, az alkimista vagy éppen a dáma egy-egy bűnt testesítenek meg a darabban, és egyikük sem tudja elkerülni, hogy eljöjjön érte a halál.

„A célunk az volt, hogy az emberek jól szórakozzanak, ugyanakkor elgondolkodjanak életről, halálról” – osztotta meg érdeklődésünkre Móricz Emőke Margit, aki épp a Halál szerepét alakította igen magával ragadóan. Elárulta: sokat gondolkodott a karakterén, hiszen amikor megkapta a szerepet, még nem volt tapasztalata a halálról. Olvasmányélményei és a műhelymunka során kibontakozó beszélgetések segítettek a felkészülésben. „Minden bábhoz meg kellett találnom a halál egy-egy arcvonását, amely éppen ahhoz a bűnhöz illik” – avat be. Így lett olykor könyörtelen, pajzán vagy éppen megtévesztő a halál. „Az én felfogásomban a halál Jézus szolgája” – oldja fel a feszültséget a fiatal bábos.

És valóban: a krónikás, aki mindvégig mások erénytelenségéből űz gúnyt, maga sem kerülheti el a szembenézést. Épp akkor ismerheti el sajátjának e bűnöket, amikor szembesül a tisztasággal, amely megbékélve várja a halált. Utoljára képes ő maga is őszintén kimondani: „Irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!”

„Az ember bűnre hajlamos, de Isten lehetőséget adott a hitben a megtisztulásra. Ám nem lehetséges addig a feloldozás, amíg meg nem valljuk a bűneinket – akár önmagunk hibáztatása helyett. Isten felé tartó kéréssel erős döntést hozhatunk, hogy küzdeni fogunk ellenük” – fogalmazott Valler Kata bábszínész, a Refis Bábozda vezetője a darabot követő beszélgetés során.

A keresztény hitet és értékrendet az alkotásban is szem előtt tartó bábos műhely három évvel ezelőtt alakult meg a Pápai Református Kollégium Gimnáziumában és Művészeti Szakgimnáziumában. A műhelyvezető elmondta: a rendszerváltás előtt minden kis faluban volt bábcsoport. A közös munka közösségformáló erőt jelentette, amely fejlesztette a kreativitást is, így sokan művészi pályára kerültek. „A Nemzeti Művelődési Intézet szerette volna felélénkíteni a bábos mozgalmat, az ő felkérésükre kezdeményeztem a bábcsoport megalakítását a pápai refiben. Az igazgatónő minden segítséget megadott ehhez. Eleinte sokat foglalkoztam a gyerekek lelkével, ettől a tanévtől pedig már elkezdtük a szakmai munkát, de a darab színpadra állítását sok beszélgetés előzte meg.”

A gyerekek megtanulták a bábmozgatást és azt is, hogyan fejezzenek ki érzéseket e közben. „A bábozás olyan, mint az írás: az első a betűvetés, azaz a bábmozgatás megtanulása, összehangolása, de az, hogy a bábbal érzelmeket is képesek legyünk közvetíteni, az már a novella, a vers, a regény. A bábos a belső megélését nem a saját testével fejezi ki, hanem a bábba vetíti az érzelmeit. Egyébként a bábozás sem könnyebb, mint a klasszikus színészet, de a kamaszok közül a befelé fordulóbbak ebben könnyebben kipróbálják magukat.”

A diákok szívesen járnak a bábcsoportba, volt, aki elmondta: a járvány idején különösen nagy felüdülést jelentett számára, hogy bár az iskola zárva volt, heti háromszor bejárhattak próbálni. A játék során minden feszültségüket kiadhatták, miközben valami értékeset hoztak létre. Van olyan diák, aki időközben elballagott, mégis szívesen visszajár a csoportba, és olyan is, aki eleve műhelyesnek jelentkezett, mert bár nem szeretne színpadra állni, szívesen tartozik a közösséghez.

Az előadás után megkérdeztük az udvar egyik vendégét, hogyan érintették a látottak. A fiatalember elmondta: nem készült fel arra az élményre, amit az előadás során élhetett át. „Csak rövid időre tértem be a Református udvarba, bizonytalan volt, hogy egyáltalán időben megérkezem az előadásra. Ami azonnal megragadta és nem is engedte el a figyelmemet, az a korpusz nélküli feszület, amely végig az egyetlen stabil pontja volt az előadásnak, és egyúttal az egész udvar egyetlen biztos pontját szimbolizálta számomra. Az előadás alatt folyamatosan az önelégült, zabolátlan és ravasz halált hasonlítottam össze a néma, de annál méltóságteljesebb és győzedelmesebb feszülettel. A halál végig meg volt győződve saját legyőzhetetlenségéről, élvezte a hatalmat, ami még a császárénál is nagyobb volt.

Igazán bátorító és megható volt azzal szembesülnöm, hogy ahhoz a Krisztushoz tartozhatok, aki nem hirdette harsányan saját nagyszerűségét, mégis oly sokat adott: önfeláldozása által én is győzhetek a halál felett. Még a keresztet tartó talapzat is jelképes volt számomra: vasból készült, időt és megpróbáltatásokat álló anyagból. Most, mikor háborús időket élünk, újra és újra felragyog előttem a győzedelmes Krisztus, aki mind Villon, mind a modern ember Megváltója. Csak ő győzhet az emberi mulandóság, a bűn és a halál felett – fantasztikus volt erre gondolni az előadás során.”

Aki ellátogat a Művészetek völgyébe, ma délután 4 órától megtekintheti a Haláltánc-ballada bábos adaptációját, ezúttal a fiatal bábosok mestere, Valler Kata előadásában.

A pápai Refis Bábozda munkáját nyomon követhetik a csoport Instagram-oldalán. 

Valler Kata és a bábokat, illetve a díszletet kidolgozó Balázs János Balázs közös projektjét, a Hermethia Bábszínház előadásairól a Facebook-oldalukon tudhatnak meg többet.

Képek: Füle Tamás