Már nyílik az orgona a parkban, így búcsúzunk. 

Évről évre ez volt a jel. Egy nagy sóhaj, felvillanó képek, ünnepi, emelkedett hangulat, és az ismerős, „hát elérkezett megint!” felismerés. A szívünk megtelt édes-szomorú érzésekkel, a lelkünk hálával, a fejünk kedvesen szomorkás emlékekkel. És peregnek bennünk a képek, akár egy szótlan, magunkban mormolt imádság. És lassan, mosolyogva indulnak a könnyek. Búcsúzunk.

Olyankor a nap ragyogott, az áprilisi szél fújta a cseresznyefa virágát. Nyílt az orgona, az éledő természet pompázott mindenütt. Virágdíszbe öltözött a világ, s az iskolák. Ünneplőbe öltöztünk mi is, mert az ünnepnek mindig illik megadni a módját. Az Ünnep volt az, ami a hétköznapok fölé emelt, többet adott, ami kiemeli életünk hangsúlyos pillanatait. A lehetőség, hogy a hétköznapok tucat eseményei közül kilépve, közösen Istenünk elé vigyük díszbe öltöztetett lelkünket, hogy Ő hozza el az igaz ünnepet. És búcsúztunk. 

Most ez kicsit más, most egy kicsit minden csendesebb, magányosabb. Még elevenen élnek ugyan az emlékek, még emlékezünk a korábban látott gesztusokra, mozdulatokra, mondatokra, még felidézhetőek az ismerős, mosolygós arcok. Még hibátlanul soroljuk neveiteket és ifjúi arcotok lesznek most lelkünk virágai. Mert ismét búcsúzunk.

Ha közénk feszül most a távolság, ha elválaszt a képzeletbeli tér, ha fájó hiányotok, és hiába keressük egymást, mert a nem lehet az úr… Akkor is búcsúzzunk! Vidáman, tisztelettel, a másik értékeire nézve szeretettel, és majd úgy menjünk tovább. Kérünk Benneteket, hogy így búcsúzzunk!

Induljatok hát! Mennyei Atyánk óvjon és őrizzen Benneteket utatokon!

Kívánunk erőt, értelmet, értő odafigyelést, eredményes érettségi vizsgákat!

(Tóth Csaba Csongor igazgató)

 

Istenem!

Te alkottál mindent, mi is a Te kezed művei vagyunk, így mindenki számára van terved. Mi most itt vagyunk, hogy a segítségeddel elkezdjük megvalósítani.

Hálás vagyok neked, hogy összetartó, erős közösséget formáltál, és egészen idáig vezettél minket, vigyáztál ránk. Tudom, hogy ez nem fog megváltozni, sosem veszed le a szemed egyikünkről sem. Hálásak vagyunk a szellemi és lelki fejlődésünkért, ami az itt töltött éveink alatt ment végbe. Áldásodat kérjük tanárainkra, akik támogattak és tanítottak minket, akiknek hálásak lehetünk a törődésükért, gondoskodásukért.

Uram, ha adtál nekünk álmokat, kérlek, segíts azokat megvalósítani. Kérlek, ne engedd el egyikünket se, vezess mindenkit a maga útján, mert csak Te tudod, hogy kik vagyunk és kik lehetünk. Kérlek, legyél mindig mellettünk, töltsd be az életünk szépséggel és örömmel, ha pedig nehézségek jönnek, adj utat, ami kivezet onnan. Kérlek, mindenki mellé adj társat, aki szereti, aki hűséges és jó hozzá. Vegyél körül jó barátokkal mindenkit, akik mindig segítenek az előrelépésben. Legyen meg a te akaratod mindannyiunk életében. Ámen.

(Eszter, végzős diák)

Drága Mennyei Atyánk!

Hálatelt szívvel köszönjük meg neked, hogy Atyánk vagy, és mi a Te teremtményeid lehetünk, hogy úgy rendezted be ezt a világot, hogy nekünk is van benne helyünk, szerepünk.

Hálásan köszönjük, hogy hivatást adtál nekünk, és mindig arra tanítasz, hogy ezzel jól sáfárkodjunk. Köszönjük a ránk bízott gyerekeket, akiket a Te útmutatásaid alapján próbálunk nevelni, oktatni. Bocsásd meg, ha néha félreértettünk, és segíts kijavítani tévedéseinket.

Különösen reményteljes szívvel nézzük végzős diákjainkat, akikre most az áldásodat kérjük. Áldd meg őket, mennyei Atyánk, és add, hogy ebben a kizökkent időben se feledkezzenek meg rólad, hogy mindig tudjanak hozzád fordulni, a Te segítségedet kérni. Add, hogy most és mindig tudjanak ragaszkodni hozzád. Segítsd meg őket, hogy békességgel tudják elfogadni a mostani nehezebb körülményeket, és mindennek ellenére jól teljesítsenek az érettségin.

Köszönjük az együtt töltött éveket, melyek alatt napról napra készítetted őket erre a megméretésre. Köszönjük, hogy velük és velünk voltál a nehézségekben, erőt adtál a gyengeségekben, erőtlenségekben, hogy hitet és reményt adtál a félelmek idején.

Add, hogy megértsék: kilépve a nagyvilágba, földi zarándokútjukon mindig velük leszel, irántuk való szereteted soha nem múlik el, irgalmad végtelen feléjük. mert már a születésük előtt gondoskodtál róluk, és fiad, Jézus Krisztus által megadtad az örök élet reményét. Add, hogy továbbvigyék a tanítást: mindig csak a Te utadat válasszák, akkor is, ha gyengének bizonyulnak, ha elbuknak. Add, Uram, hogy általad közelebb kerüljenek céljaik megvalósításához.

Drága Mennyei Atyánk! Hálásan köszönjük, hogy erős várunk, menedékünk vagy nekünk. Végtelen szereteteddel takarj be bennünket, és őrizd meg szívünket. Ámen. 

(Margit, végzős osztályfőnök)

 

Istenem!

Te látod mennyi félelem, kétség, aggodalom van a szívünkben. Megvalljuk előtted, hogy ezt nehéz teljes mértékben lerakni eléd és bizony sokszor képtelenek vagyunk arra gondolni, hogy Te ebben a helyzetben is a kezünket fogod. Ezért kérünk most arra, hogy vedd el mindezeket tőlünk és ne hagyd, hogy ezek a dolgok negatívan befolyásolják a végzősök eredményét. Uram, olyan büszkék vagyunk diáktársainkra, akik a kialakult körülmények ellenére azon vannak, hogy a maximumot kihozzák magukból és nem futamodnak meg a nagy akadály leküzdésétől. Hálásak vagyunk, amiért még így is lett megoldás az érettségi megírására, és nem kell egy évet halasztaniuk. Hálásak vagyunk azért, hogy annak ellenére, hogy egyáltalán nem érdemeljük meg a Te szereteted, támogatásod, mégis mindezt kegyelemből megkapjuk. Add, Uram, hogy azt a tudást, amit megszereztek az évek alatt az érettségizők, most tudják hasznosítani. Kérlek az ő jövőjükért, hogy a Te utadon járjanak, és áldott életük lehessen egyen-egyenként. Mindezek mellett köszönöm a tanári kar segítőkész munkáját, áldozatkészségét és add, hogy diákok javát nézve legyenek mindvégig támaszok a végzősök számára. Add, hogy az osztályközösségek is csak erősödjenek ebben a helyzetben és be tudják pótolni minden kalandot, emléket, ami most kimaradt. Hiszem, hogy ezzel a nehézséggel is célod van az életükben és tudom, hogy egyetlen másodpercig sem hagyod őket magukra. Te légy velük az érettségi alatt is. Ámen.

(Katalin 11. évfolyamos diák)

Drága mennyei Atyánk!

Köszönöm, hogy előtted szabad sok mindent érezni. Köszönöm, hogy egészen őszintén lehetünk csalódottak, dühösek és szabad félni is. Te tudod, hogy mennyire mások voltak a terveink erre az időszakra... Te tudod, hogy milyen nehéz, hogy nem láthatjuk egymást mindennap, hogy most nem élhetjük a „szürke hétköznapjainkat”, hogy nem tudjuk a ballagókat megölelni és „virágba borítani”. Kérlek, add, hogy ne ragadjunk bele ezekbe az érzésekbe, hanem megtanuljunk ilyen dolgokról is beszélgetni, és tudjuk egymást támogatni, segíteni! Kérlek, add, hogy képesek legyünk rád fókuszálni és ne csak a veszteségeink miatt keseregjünk! Köszönöm, hogy a nehézségek, a sokféle bizonytalanság és változás ellenére is ott van az életünk a Te kezedben. Olyan jó, hogy neked terveid vannak velünk, és benned reményteljes jövő elé nézhetünk. Köszönöm, hogy mindennap átölelsz a szereteteddel, és hogy nem hagysz senkit egyedül. Ámen.

(Márta)