Csaknem egy éve nyitotta meg kapuit egyházunk Biztos Kezdet Gyerekháza a dél-baranyai Sellyén. Az elnevezés olyan foglalkoztató központot jelöl, amely három éves kor alatti gyermekeknek és szüleiknek biztosítja azoknak a szolgáltatásoknak az elérését, amelyek hozzásegítik a kicsiket az életkoruknak megfelelő mértékű testi-lelki fejlődéshez. Ahogy az ország számos más pontján, úgy Sellyén is elsősorban hátrányos-halmozottan hátrányos helyzetben lévő és ezért gyermekvédelmi kedvezményben részesülő családoknak kínálják fel térítésmentesen a lehetőséget a közösséghez tartozásra, az ismeretszerzésre és a gyerekek fejlesztésére.

Ott jártunkkor éppen ringatón vehettek részt a babák és a mamák. A ritmusos-dallamos foglalkozás közben minden édesanya saját gyermekével végeztetett tornagyakorlatokat a mondókák, énekek témájához, hangulatához illeszkedve.
„A nevelési tanácsadáson túl ezeknek a foglalkozásoknak az elsődleges célja az anya-gyermek kötődés elősegítése és a komplex mozgásfejlesztés” – számolt be érdeklődésünkre Kelemen-Matancic Diána óvoda-és gyógypedagógus, korai fejlesztő. A sellyei születésű szakember csütörtökönként tart foglalkozást a gyerekházban, mivel óvónőként is dolgozott korábban a településen, jól ismeri a családokat. Igyekszik jó tanácsokkal is ellátni őket, hangsúlyozza például, hogy ha a gyerekek bölcsődébe, óvodába járnak, akkor is igényelnek naponta legalább egy órát, amit a szüleikkel tölthetnek. A közös játékra azért is van szükség ilyen kicsi korban – magyarázza –, hogy a gyerekek ne ragadjanak le a gyakorló játék szintjén, hanem továbblépjenek a szerepjáték és a konstruáló játék felé. Mint mondta, a dalok és a mondókák a beszédindításhoz és a szókincsfejlesztéshez nélkülözhetetlenek, az egyenletes lüktetés, a halk-hangos zenei fogalmak váltakozása pedig a zenei nevelésben játszanak szerepet. Ma már ez nem része a falusi közösségnek, az anyák mondókarepertoárja sem olyan gazdag, mint régen, kevésbé jellemző, hogy énekelnének a gyerekeknek – véli.

„Gyógypedagógusként dolgozom itt, helyben, és gyógytestnevelést tanulok. A korai fejlesztésben és az óvodában a sajátos nevelési igényű gyerekek között is főleg halmozottan hátrányos helyzetű családokkal lépek kapcsolatba. Nem csak a gyerekekkel, a szülőkkel is foglalkozni kell, hiszen sokan nem tudják, milyen jótékony hatással bír a zene, vagy hogy a kötődés mennyire befolyásolja a későbbiekben a személyiségfejlődést. Rákötik ugyan magukra a gyermeket, de a mozgását korlátozzák is ezzel, és nem beszélnek hozzá. Ezzel együtt a mozgásgyorsítás egyre elterjedtebb a jobb helyzetben lévő családoknál is, a szülők versengenek, korán ültetik, korán járatják a gyerekeiket, emiatt gerincferdülés, lúdtalp is kialakulhatnak. A legfőbb tanácsom a szülőknek, hogy semmit nem szabad siettetni, emellett a tévéről is próbálom leszoktatni őket, hogy ne azzal kössék le a gyerekeiket, hanem inkább kapcsoljanak nekik zenét, vagy olvassanak fel mesét, végső esetben üljenek oda melléjük, és magyarázzák el, mit látnak a képernyőn, válaszolják meg a gyerekek kérdéseit. De fontos, hogy a gyerekek ne a tévére aludjanak el, és lefekvés előtt napközben se tegyünk túl sok játékot eléjük, mert a bőség zavara miatt csak felpörögnek.”

„Nagyon sok konkrét segítséget kaptam már itt, Diától is, aki elmagyarázta, hogyan tudjuk ellazítani a letapadt izmokat, melyik ének, mondóka mit fejleszt” – számolt be Horváthné Reichmesz Anikó. Egyéves kislánya szeptemberben bölcsődébe megy, addig is gyerekek között lehet. „A gyerekház éppen akkor nyílt meg, amikor Nati elkezdett mászni, és kinyílt előtte a világ. Jöhettünk ide játszani a többiekkel.”

„Nekünk, anyukáknak is jót tesz, ha egy kicsit kiszakadunk otthonról” – ezt már Szuhán Natália mondja, aki két kisgyermeket nevel férjével. „A gyerekek egykorúak, a kismamák pedig hasonló problémákkal kerülnek szembe, így tapasztalatot cserélhetünk” – mondja. Kislánya, Bogi is szeret ide járni. „Ha csak a környéken sétálunk, és erre vesszük az irányt, már mutatja is, hogy a gyerekház felé menjünk. Egy héten legalább egyszer eljövünk, a csütörtököket nagyon szeretjük a gyógytestnevelés miatt, de minden itt dolgozó nagyon jól bánik a gyerekekkel. Mióta ide járunk, én is nyitottabb vagyok, oldottabb, befogadóbb” – ismeri el az édesanya.

Kislánya első születésnapját is megünnepelték a gyerekházban, egy másik gyermeket pedig ünnepélyes keretek között, tarisznyával bocsátott útra az óvodába a közösség. A gyerekházban elmaradhatatlan az anyák napi ünnepség épp úgy, mint az egyházi ünnepek megtartása a népi hagyományok felelevenítésével. Van, hogy ilyenkor a szomszédos tanoda diákjait is meghívják (róluk itt írtunk).

Havonta egyszer védőnő ad táplálkozási tanácsokat a várandósság, a szoptatás és a kisgyermekes időszak idejére, az édesanyák saját étrendjüket is összeállíthatják segítségével, egyikük kérésére pedig hordozási tanácsadást is kapnak. A dúla a szülés körüli teendőkről tájékoztatja a kismamákat, a családsegítő szolgálat munkatársa tanfolyami lehetőségeket kínál, a munkaügyi hivatal képviselője pedig a munka világába való visszatérésben segít például önéletrajz összeállításával.

„A kapcsolatépítés, egy mosoly, egy baráti szó nagyon meg tudja nyitni az emberi szíveket, és, persze, az őszinteség. Családias légkört szeretnénk teremteni, hogy itt bátran beszéljenek a problémáikról az édesanyák, akár négyszemközt is. Igyekeztünk a szakmai partnereinkkel is jó kapcsolatot kiépíteni, és mivel ide járnak a házba, a szülők sokkal közvetlenebbül tudnak velük kapcsolatot kiépíteni, a munkaügyi hivatal képviselőjével épp úgy, mint a dúlával vagy a védőnővel. A helyi bölcsek, a többgenerációs családok tudása mára már kevéssé elérhető, ezért hiánypótló, ami a gyerekházban történik” – mondja Pandur Ibolya szakmai vezető. „Szeretnénk, ha minél kevésbé éreznék meg a hátrányokat a gyerekek. Sok család pici babával – ha nem is anyagilag – nem teheti meg, hogy 50-60 kilométert utazzon Pécsre, hogy hozzáférjen valamilyen fejlesztési lehetőséghez. Ezért szeretnénk, amit csak lehet, behozni ide, a házba.”

Minden napot közös imádsággal és tízóraival kezdenek, ez senkinek sem kötelező, mégis partnerek benne a szülők. A gyerekek pedig mire óvodába mennek, megtanulják az étkezési kultúra egyes elemeit. „Nálunk az Isten hozott nem szlogen, hanem valóban örülünk minden betérőnek, és szeretnénk mindenki felé szeretetet, elfogadást sugározni” – fűzte hozzá.

A sellyei gyerekház európai uniós támogatással indulhatott el, a program 2022-ig tart. Addig a zsinati hivatal bérli a helyet a református gyülekezettől, amelynek egyelőre nincs helyben lakó lelkésze. „Nagyon hálás vagyok a helyi közösségnek is, mert a gyülekezet számos tagja naponta meglátogat bennünket, és aktívan bekapcsolódnak a programjainkba is” – mondta Pandur Ibolya.  

Akárcsak a gyülekezet presbitere, Bótor Zoltánné Patak Ibolya, aki ott jártunkkor éppen a szendvicsekről gondoskodott, míg férje, Zoltán ugyanezt tette a szomszédos tanodában. Bár mindketten a tettek emberei, Ibolya mégis arról beszél, sokat imádkoznak a gyülekezeti tagokkal azért, hogy legyen lelkészük, de gondot viselnek az idősekről, betegekről is. A gyerekek a szíve csücskei, a gyülekezet nyári táborába azonban nem csak református gyerekeket várnak, és kérésükre idén nem is egy, hanem két tábort tartanak. De ugyanígy vannak minden mással is: „Összesugdolózunk és jövünk” – mondja mosolyogva. Ki tudja, talán egy nap ugyanezzel a csillogással a szemükben fognak majd össze másokért azok a gyerekek is, akiknek most megadatik a biztos kezdet.

Képek: Füle Tamás