Trócsányi László rektor kezdeményezésére Károli Interdiszciplináris Akadémia (KIDA) néven indít komplex, karokon átívelő tehetségprogramot a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) Bársony Márton kultúrtörténész és esztéta vezetésével. Az ennek keretein belül működő négy képzési műhely egyike a Diaszpóra és kisebbség képzési műhely, amelynek legfontosabb célja a kárpát-medencei magyar közösségek múltjában, jelenében, illetve az őshonos kisebbségek nemzetközi jogvédelmében járatos szakemberek képzése. Műhelyvezetőjével, Ablonczy Bálint történésszel és újságíróval a református egység napjának apropóján beszélgettünk a határon túli magyar református kisebbség kérdésköreiről.



Mi a Károli Interdiszciplináris Akadémia (KIDA) elsődleges feladata?
A KIDA egyetemünk új tehetséggondozó struktúrája azon jogászok, bölcsészek, teológusok számára, akik a tanulmányi kötelezettségeik teljesítése mellett szívesen képeznék magukat tovább. Célunk, hogy egyetemünk hallgatóinak legjobbjait összeválogassuk, és olyan intenzív kiscsoportos elitképzést kínáljunk számukra, amely egyfelől biztos alap lesz számukra, másfelől létrehozzuk ezen hallgatók szakmai hálózatát. Két legfontosabb eleme a tehetséggondozás és az interdiszciplinaritás. Nem egyik vagy másik karhoz kötöttük a műhelyeket, hanem azt szeretnénk, hogy a Károli minden nappali képzésben résztvevő hallgatója megtalálhassa a számára hasznos és érdekes képzést. Neves előadókkal, komoly ösztöndíjjal és a budapesti Kálvin térhez közeli képzési helyszínnel várjuk az érdeklődőket.

A Diaszpóra és kisebbség képzési műhely milyen szerepet tölthet be ezen belül?
A Tárnok Balázs kisebbségi jogvédelemmel foglalkozó kiváló jogász kollégával közösen vezetett műhelyünk abból a felismerésből született, hogy a határon túli magyar kisebbségek és a nyugaton élő magyar diaszpóra kérdését nem lehet már különválasztani. Olyan biztos tudással felvértezett szakembereket képeznénk, akik egyrészt képesek a magyar nemzettudat átalakulását a maga összetettségében értelmezni. Másrészt a kulturálisan egységes magyar nemzet ügyét nemcsak a legmagasabb szakmai színvonalon, de a kor nyelvén, és a legkülönfélébb nemzetközi fórumokon is hatékonyan, eredményesen tudják majd képviselni. Emellett az eddig kevéssé vizsgált területekre is fontos figyelmet fordítunk. Kevesen tudják például, hogy a határon túli magyar közösségekben egyre nagyobb arányt képviselnek a magyar anyanyelvű romák, ezért róluk is tanulunk majd. Harmadik kutatási pillérünk a nyugati diaszpóra identitásváltozásainak lekövetése és e közösségek minél alaposabb megismerése.

A műhely nemcsak hagyományos képzési formákat ígér, hanem például határon túli szakmai utakat is. Mi az, amire egy ilyen látogatás elegendő lehet?
A gyakorlati képzésre nagy hangsúlyt szeretnénk fektetni. Ennek részét képezik a workshopok, mini konferenciák, tanulmányi látogatások, terepgyakorlatok, és a témák fókuszában álló emberek megismerése. Én nagy reményeket fűzök a határon túli terepgyakorlatokhoz, mert amit addig csak elméletben vizsgáltunk, legyen szó határon túli magyar közösségek történetéről, református egyházakról, szociológiáról, demográfiáról, érdekérvényesítésről, azt egy-egy ilyen kirándulás során élesben, a helyszínen is megtapasztalhatjuk. Ellátogatunk teológiai akadémiákra, kutatóintézetekbe, civil szervezetekhez, hús-vér emberekhez, és élőben láthatjuk, hogy a tanultak hogyan is működnek a gyakorlatban. Ezek a reflexiók és visszacsatolások rendkívül értékesek.



Milyen szerepet tölt be ma a református egyház a határon túli magyar kisebbségek életében?
Keveset beszélünk arról, hogy egyházunk részint kisebbségi egyház, mert a magyar reformátusság nagyjából fele kisebbségi sorban él. Ennek tapasztalata óriási kincs, amit egyrészt Magyarországon kevéssé ismerünk, másrészt kevéssé használunk ki. Mit és hogyan csinál az egyház szórványhelyzetben? Mi a helyzet azokkal, akik mondjuk Mezőségen reformátusnak vallják magukat, de már nem beszélnek magyarul? Hogyan kell velük foglalkozni? Hogyan néz ki az asszimiláció? Mit tud ez ellen tenni a református egyház? Hogyan és miként lehet a roma közösségek integrációját a református egyházon belül elképzelni? Már most, az előkészítő munka során azt tapasztaljuk, hogy ezekben a kérdésekben – amelyeknek van hitéleti és nemzeti szála is – rengeteg jó kezdeményezés van Kárpát-medence-szerte, gyülekezeti és egyházkerületi szinten is. Komoly küldetésünk, hogy ezeket a tapasztalatokat a legjobb szakemberek segítségével összegyűjtsük, megtanuljuk, és aztán az említett terepgyakorlatok, látogatások során megnézzük, hogy hogyan is működnek a mindennapokban. Reményeink szerint azok, akik kikerülnek a műhelyből, saját szakmai életükben a lehető legnaprakészebben tudják ezeket a történeteket úgy elmondani a világnak, hogy azt a világ meg is értse.

Fontos lépés volt 2009-ben a Magyar Református Egyház határokon átívelő egységének megszületése. Mekkora gyakorlati jelentősége lehet ennek a határon túli testvérek életében?
Számos hajszálér köt össze minket, nem is látjuk feltétlenül mindet, mert ezek gyülekezeteket vagy egyházkerületeket kapcsolnak össze. Fontos lenne megvizsgálni, mennyire működik ez a mindennapokban. Tudnunk kell azt, hogy miben támaszkodhatunk egymásra, és ez azért is nagyon fontos, mert kifejezett ambíciónk, hogy a határon túli reformátusokról való gondolkodást árnyaljuk. Sokakban az a kép él, hogy van a támogató és segítő anyaország, és van a határon túli, segítségre szoruló nemzettárs. Változtatnunk kell azon a berögzült sémán, amely csak támogató és támogatott kategóriában gondolkodik. Én a testvéri egységet úgy képzelem, hogy számos esetben tanulni megyünk majd határon túlra, megnézni, hogy mi az, amit jobban csinálnak, mint mi. Például a Kárpát-medence egyetlen jelentős nem magyar anyanyelvű református közössége a felvidéki szlovák nyelvű egyházmegye a magyar nyelvű egyházszervezeten belül. Hogyan valósul meg ez az együttélés a mindennapokban, hogyan tudják a Krisztusban való testvériséget megélni az eltérő anyanyelvű hívek? Ennek a gyakorlati oldaláról mi, Magyarországon alig sejtünk valamit. Vagy akár arról, hogyan néz ki a cigánymisszió Kárpátalján. Tanulságos, hogy egy tényleg elképesztően nehéz körülmények között élő kisebbségi magyar egyházi közösség milyen erőket tud mozgósítani a még a nálánál is elesettebb közösség érdekében.

Milyen szerepet töltenek be ebben a kapcsolatrendszerben a határokon átívelő testvérgyülekezeti együttműködések?
Esete válogatja. Ahol a lelkész, a presbiteri közösség vagy maga a gyülekezet elkötelezett, ott valóban élő, nagyon jól működő kapcsolatokat tapasztalhatunk. Amelyeket én ismerek ezek közül, azok jó példák, mert nem a korábban említett segélyező-segélyezett vagy nagytestvér-kistestvér dimenzióban gondolkodnak egymásról, hanem valódi, egyenrangú testvéri közösségben tudják megélni az összetartozást. Persze, a testvérgyülekezeti kapcsolatokon túl is számos egyéb együttműködési gyakorlat létezik már, amelyek legalább ennyire fontosak. Nagyon sokszínűek ez a kapcsolatrendszerek. Az is feladatunk lesz, hogy Kárpát-medencei magyar református intézményekkel, kutatóműhelyekkel való együttműködés keretében ezt a sokszínűséget alaposabban feltárjuk. Szerintem már rövid időn belül is izgalmas kép rajzolódik majd ki, amely később még abban is segíthet, hogy a Károli Gáspár Református Egyetem kellő intellektuális erőt becsatornázva képes legyen a kor nyelvén megfogalmazni a református egyház társadalmi tanítását és prófétai küldetését.



Miben hozhat változást a magyar kisebbségek ügye szempontjából az ukrajnai háború?
Az a tapasztalatom, hogy az őshonos kisebbségekkel kapcsolatos európai hozzáállás gyanakvóvá vált. Amit most az orosz hadsereg művel Ukrajnában, azt részint az ukrajnai orosz kisebbségre hivatkozva is teszi – annak ellenére, hogy oroszlakta nagyvárosokat is rommá lő az orosz tüzérség. Európa most destabilizáló tényezőnek tartja az őshonos kisebbségek ügyét. Ezért nekünk már most el kell kezdeni azon dolgozni, hogy tisztázzuk, a kisebbségi jogok megadása és garantálása nem destabilizáló, hanem éppen ellenkezőleg, stabilizáló tényező. A vajdasági kulturális autonómiától kezdve a finnországi svédekig lehet sorolni azokat a történelmileg nagyon konfliktusos területeket, amelyek éppen a kisebbségi jog kiterjesztésével váltak stabillá. Ahhoz, hogy ezt el tudjuk mondani a világnak, bizony hosszú-hosszú évek munkájára, képzésére, fiatal nyelveket beszélő értelmiségiek tudatos képviseletére van szükség. Műhelyünk ehhez is szeretne hozzájárulni.

Mekkora mozgástér maradt minderre a jelenlegi geopolitikai helyzetben?
Ez a kérdés igenis kezelhető. Nem kell félni attól, hogy akár európai uniós szinten újra és újra megjelenjünk, és elmondjuk, hogy mi igenis békésen, jogi eszközökkel, európai intézményi keretrendszerben, de képviselni akarjuk határon túli magyar közösségek ügyét, mert azt gondoljuk, hogy az ő sokszínűségük, az ő létük nem csak a magyar nemzetnek érték, hanem az Európai Uniónak is. Amikor azt mondjuk, hogy az Európai Unió alapja a sokszínűség, akkor ebbe bizony az őshonos kisebbségeket is bele kell érteni, mert Európában nagyjából 50 millió ember érintett ebben a témában. Ahogy már számos európai példa is mutatja, ez nem afféle magyar revizionista vágyálom; a kulturálisan egységes magyar nemzet és a határokon átívelő nemzetegyesítés, illetve az Európai Unió eszméje összefér egymással, azzal a lábjegyzettel, hogy most ennek a képviselete jóval nehezebb lesz. De hát Széchenyi Istvánnal szólva, „mindenen diadalmaskodik a férfiúi érett ész, eltökéllett állhatatos akarat és szorgalmas munkásság.”


A KIDA képzési műhelyeibe május 1. és május 27. között, a Károli Gáspár Református Egyetem Neptun egységes tanulmányi rendszerében lehet jelentkezni. További tudnivalókért érdemes felkeresni a KIDA honlapját, Facebook-oldalát, vagy e-mailt írni a kida@kre.hu címre.


Barna Bálint
Képek: Kalocsai Richard (Reformátusok Lapja), Károli Gáspár Református Egyetem, Királyhelmeci Református Egyházközség