Valósággal a valóságért

Miért lett drog az internet, és mikor nem az? Milyen a fenntartható oktatás? Mi köze az iskolának a klímaváltozáshoz? Ezekről a kérdésekről is szó esett a tihanyi Közös gondolkodás a jövőnkről elnevezésű konferencián.

Mivel a háborúk az emberek tudatában kezdődnek, az emberek tudatában kell a béke érdekében munkálkodni – áll az UNESCO, azaz az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete alkotmányának első mondatában. Ezt az alapvetést idézte a szervezet Magyar Nemzeti Bizottságának főtitkára, Soós Gábor is a Tihanyban megrendezett Közös gondolkodás a jövőnkről. Felelősségünk táguló körei elnevezésű konferencián, amely több világvallás magyarországi képviselőinek részvételével zajlott.

„Kétszáz éve, azaz az ipari forradalom óta ökocídium zajlik. Embertársaival és a bolygóval is viszályban van az ember, háborút folytat” – jelentette ki a főtitkár. Mint mondta, egyes tudósok előtt már a 15. században sem volt ismeretlen, hogy a szén-dioxid megváltoztatja a bolygó ökoszisztémáját. „A 19. században élt Nobel-díjas svéd tudós, Svante Arrhenius öt-hat fokos hőmérséklet-emelkedést jósolt a szén-dioxid légköri koncentrációjának emelkedése következtében. Mindezt csak a hatvanas-hetvenes években kezdték el megvitatni, amikor a tudományos eredményekkel már végképp szembementek az emberi érdekek.”

Soós Gábor hangsúlyozta: közös felelősségünk, hogy ökológiai műveltséget alakítsunk ki, amelynek elsődleges terepe az iskola. Bár úgy tűnik, a felnövekvő generáció néha sokkal inkább tisztában van a helyzet súlyosságával, mint a döntéshozó szervek. A 17 éves Greta Thunberg példáját említette, aki az elmúlt egy évben számos globális befolyással bíró szervezet előtt megfogalmazta nemzedéke aggályait, és cselekvésre sürgette a tagországok képviselőit. A diákot, aki Svante Arrhenius leszármazottja, időközben Nobel-békedíjra jelölték.

A változó világban az oktatás hatékony módja is változik – ehhez pedig az iskolarendszernek és a pedagógiai módszereknek is igazodniuk kell – erről Gloviczki Zoltán, az Oktatási Hivatal elnöke beszélt Tihanyban. Mint mondta, az internet az új drog, amelynek káros mellékhatása többek között az, hogy elszigetelődéshez vezet.
„A felhasználók kilépnek a valóságból egy virtuális valóságba, ami másfajta emberi kapcsolódást jelent, mint ami a valóságos térben lehetséges. Az internet tanulás helyett gyors és könnyű információszerzésre ad lehetőséget, identitás helyett globalizációt kínál, és túlnyomórészt a populáris kultúrába von be.” A szakértő szerint detektálható a krízis az oktatásban, hiszen az internethasználat nyomán megváltoztak a tanulási szokások, párhuzamos, gyorsabb, intenzívebb információéhség lépett fel a digitális bennszülöttekben, akik a szöveg helyett a vizuális, hang- és mozgóképeffekteket részesítik előnyben, azonnali jutalomvágy motiválja őket, és csak a lényeges, rögtön hasznosítható információk érdeklik őket. „Hogy okoz-e mindez változást az emberi agyban? Igen, de nem tudjuk, pontosan mennyiben és miként.”

Az emberi történelem során legalább kétszer állt elő olyan krízis, amelyet technikai vívmány okozott – fűzte hozzá Gloviczki Zoltán. „Olyan biológiai, antropológiai változás állt elő, mint amilyentől most is tartunk. A legnagyobb ilyen krízis eddig az írásbeliség elterjedése volt. Kétdimenziós absztrakt jelekbe sűrítettük a világot, ez elképzelhetetlen változást jelentett. Ennél kevésbé jelentős, de számottevő volt a könyvnyomtatás bevezetése is, hiszen a tanulási szokások annak nyomán is megváltoztak. Vajon mit jelenthetett felnőtt szemmel mindez, amikor egészen addig Aquinói Tamás volt maga az inkarnálódott tudás? Mert mi is történt? A diákok kiléptek a valóságból egy virtuális valóságba, ami másfajta emberi kapcsolódást jelent, mint ami a valóságos térben lehetséges. Személyek által közvetített tudás helyett gyors és könnyű információszerzésre kaptak lehetőséget, az identitás helyébe a globalizáció lépett, és az új adathordozók a populáris kultúrát kínálták.”

Ez a folyamat, persze, akkor még lassú változás eredménye volt, hiszen a 19. században verbális volt az oktatási rendszer, noha már volt saját tankönyve a fiataloknak – fűzte hozzá a szakember. Ahhoz, hogy a fiatalok a jelenlegi infokommunikációs eszközökre valóban eszközként tekintsenek, a felnőtteknek a valóság fölépítésében van felelőssége. „Hiteles családi, nevelési-oktatási rendszert kell létrehoznunk, amelyek helyett nincs szükség alternatív valóságra. Gond akkor van, ha a technikai eszközök menekülési eszközök, alternatívák, a valóság, a közösség, a teremtett világ alternatívái, akárcsak a drog. De jók abban az esetben, ha csupán eszközök, ugyanezeknek a dolgoknak a kiterjesztései a virtuális világra úgy, hogy nem vesznek el időt, teret a valóságos kapcsolódásoktól.”

Nem a tantárgyak és a jelenleg használatos oktatási eszközök megmaradása tehát az alapvető kérdés, hanem az, hogy mi az iskola. „Olyan struktúra, amelyet a társadalom azért tart fönn, mert a szülőknek segítségre van szükségük ahhoz, hogy a gyerekeiket életképes felnőttekké neveljék” – válaszolta meg a kérdést Gloviczki Zoltán. „A gond az, hogy a mai oktatási rendszer még mindig olyan, mint Trefort Ágoston idejében.”

A változó világban csak az az oktatás lehet fenntartható , amelynek alapeleme a kooperáció és a kritikus gondolkodás, amelyben erős a humán jelleg, és megerősíti a szűkebb és tágabb identitást – hangsúlyozta. „Az iskolának nem az ismeretátadás a dolga. Ma inkább azt kellene tanítanunk, hogyan hajítsuk ki az információk 90 százalékát. A technológiai fejlődéssel egyre nagyobb szerepe lesz a humán tudományoknak és jelenlétnek az oktatásban. Még a legtechnokratább szervezetek szerint sem a robotizációra, az informatikára vagy a matematikára kell most hangsúlyt fektetni az iskolában.”

Egy kérdést kell feltennünk a nevelés és oktatás kapcsán: miért? – összegezte a szakember. „Ha úgy megyek be a terembe pedagógusként, hogy van saját válaszom arra, hogy miért csinálom ezt, akkor lehet, hogy lesz értelme a harmincéves háborút és minden mást tanítani. Csak ekkor nem lesz érdekesebb egy alternatíva, mert a való életre nevel a család és az iskola is.”

 

Képek: Füle Tamás