Egyek lettünk

Összefoglalónk a 2019. májusi Magyar Református Egységnaphoz kötődő ünnepségsorozatról.

Tíz évvel ezelőtt, 2009. május 22-én gyűlt össze a debreceni nagytemplomban a Református Alkotmányozó Zsinat, amely kimondta, hogy a Kárpát-medencében működő református egyházak mindnyájan a Magyar Református Egyházhoz tartoznak. Ez az egység történelmi jelentőségű, amely elmélyítette, kibővítette a református közösségek kapcsolatát. 2019 májusában ennek az eseménynek a tizedik évfordulójáról emlékeztek meg Debrecenben nagyszabású ünnepség keretében.

Fa, amely gyümölcsöt terem
Református egységünk hálaadóünnepe faültetéssel kezdődött a Magyar Református Egyház Zsinatának május 17-i ülése előtt. A püspökök és a Kárpát-medencei egyházmegyék képviselői közösen ültettek el egy tölgyfát a Debreceni Református Kollégium díszudvarán, ezzel is kifejezve összetartozásunkat. A Magyar Református Egyház jelképévé vált fa egyszerre utal gyökereivel a történelmi múltra, amelyből kinő a törzs, és a folyóvíz mellé ültetett fa biblikus képére, amely képes gyümölcsöket teremni. A Kárpát-medence minden református egyházmegyéjéből hoztak a zsinatra érkező tagok egy-egy cserépnyi földet, amelyet mindnyájan a kollégium udvarán elhelyezett tölgyfára szórtak – így vált a szimbolikus faültetés egységről szóló üzenete még mélyebbé.

„Bennünket, magyar reformátusokat egyszerre köt össze a nemzeti kultúránk, a hagyományaink és az, hogy a Kárpát-medencében a reformáció kora óta jelen vagyunk. Ezt a különleges egységet fejezi ki az egységnap szimbólumául választott fa motívum, emlékeztetve rá a magyar reformátusságot, hogy egységünk nem tízéves, akkor csupán újra formális, szervezeti kereteket talált” – fogalmazott köszöntőjében Kustár Zoltán, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora. „Krisztus a jövőnk – hangzott tíz éve és hangzik ma is, mi pedig együtt követjük: szabadon és büszkén; egymás és a világ szemébe nézve.” A kollégium udvarára ültetett tölgyfa már mindig arra emlékezteti az előtte elhaladókat, hogy a magyar reformátusok egységben és közösségben szeretnének élni.

„Hadd tartsunk veletek”
A debreceni Nagytemplomban tartott zsinati ülésen visszatekintettek a magyar református egység elmúlt évszázadaira, és hálát adtak az egyre szorosabb testvéri kötelék áldásaiért. „Jézus Krisztus Isten jókedve, általa vagyunk Urunk gyermekei és egy közösség” – fogalmazott Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök a megnyitó áhítaton. Az ülést a házigazda Tiszántúli Református Egyházkerület elnöksége vezette, az egybegyűlteket Fekete Károly püspök köszöntötte. Adorján Gusztáv főgondnok kiemelte: reméli, hogy egységünk láttán egyre többekben fogalmazódik meg az ünnepnap igei mottójában megfogalmazott igény: „Hadd tartsunk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!”

A május 17-i ünnepi zsinaton csatlakozott a Magyar Református Egyházhoz az Amerikai Egyesült Államokban működő Krisztus Egyesült Egyházához tartozó, magyar gyülekezeteket tömörítő Kálvin Egyházkerület. „Egyek lettünk veletek, keresztyén református testvéreink, akik a Kárpát-medencében vagy a világ bármely táján éltek és tagjai vagytok a Magyar Református Egyháznak. Köszönöm zsinatunk nevében azt az áldást és szeretetet, hogy visszafogadtátok gyermeketeket” – fogalmazott az erről szóló egyhangú döntés után püspökük, Krasznai Csaba. Az ülésen módosították a csatlakozás érdekében a Magyar Református Egyház alkotmányát, a Dunamelléki Református Egyházkerület pedig átengedett néhány képviselői helyet a különleges alkalmakkor összehívott közös zsinatban.

Több meghívott vendég is köszöntötte az ünnepi tanácskozás résztvevőit, például Gulyás Gergely miniszter és Papp László debreceni polgármester. Áder János köztársasági elnök levélben üdvözölte az egybegyűlteket. Fabiny Tamás evangélikus püspök beszédében a protestánsok egységét is szorgalmazta; Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi katolikus megyéspüspök pedig háláját fejezte ki, amiért a „kálvinista Rómában” nemcsak a reformátusok érezhetik otthon magukat. Najla Kassab, a Református Világközösség elnöke több mint 100 millió református köszöntését adta át. Az Egyházak Világtanácsa (EVT) főtitkári köszöntő üzenetét Vasile-Octavian Mihoc, az EVT ökumenikus kapcsolatokért és a Hit és Egyház Bizottságért felelős programigazgatója tolmácsolta.

Az ülésen megemlékeztek a tíz évvel ezelőtti újraegyesülés előzményeiről és az aktuális feladatokról is. Ezután Zán Fábián Sándor kárpátaljai püspök arról beszélt, hogyan éli meg egy kis egyháztest a közösséget. „Leginkább az elmúlt tíz év megtartó és építő hatásáért vagyunk hálásak. Azért, hogy a nehéz helyzetekben, megtapasztaltuk a közös teherhordozás áldását” – fogalmazott. A zsinati ülés végén egy ünnepi zárónyilatkozatot fogadtak el, amelyben hálát adtak Istennek az egységért. „Hálásak vagyunk, hogy bibliafordításunk revízióját és Kálvin János fő művének, az Institutiónak új magyar fordítását együtt végezhettük, és közösen dolgozhatunk énekeskönyvünk, istentiszteleti rendtartásunk és egyházalkotmányunk megújításán” – fogalmaz a nyilatkozat.

Közösségünk ereje
„Az idő bebizonyította, hogy ha a döntéshozó testületek összefognak, határozataikat valóra is tudják váltani. Ezért valósulhatott meg a reformátusok egysége” – nyilatkozta Fekete Károly tiszántúli püspök a szombat délelőtti sajtótájékoztatón. Bogárdi Szabó István a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnökeként mondott köszönetet a Tiszántúli Református Egyházkerület szervezőmunkájáért és a vendéglátásért. Beszédében kiemelte, hogy nem felejthetjük el azokat, akik már nem lehetnek közöttünk, de sokat tettek az egység kimondásáért, és példájukkal másokat is erre bátorítottak. Papp László polgármester arról beszélt, hogy Debrecen történelme a 16. századtól eggyé vált a reformátusság történelmével, a közös múlt pedig a jelenben és a jövőben is kötelez.

„Az elmúlt tíz év bebizonyította, hogy a közösség meg tudja sokszorozni erejét és olyan folyamatok indulhattak el, melyekre korábban nem, vagy csak alig volt lehetőség” – nyilatkozta Varga Mihály miniszterelnök-helyettes. Najla Kassab, a Református Egyházak Világközösségének elnöke köszöntőjében arra figyelmeztetett, hogy a közösségünk ereje azokban a dialógusokban van, amelyek a régiókban történnek. Krasznai Csaba, a Kálvin Egyházkerület püspöke az újraegyesülés történelmi jelentőségét emelte ki. Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke pedig azért is köszönetet mondott, hogy a szombati szabadtéri ünnepi istentisztelet gyűjtésének a nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon lehet a kedvezményezettje.

Önvizsgálat és felelősség
„Együtt kell várnunk Isten Szentlelkét, hogy fújja ki életünk völgyeiből, patthelyzeteink holtpontjaiból a reménytelenséget, és a középpont, Krisztus felé tereljen bennünket, akinél minden töredezettség egészséggé és éppé válik" – mondta Fekete Károly tiszántúli püspök, aki a szétszóratott és megelevenített csontokról szóló ezékieli próféciáról beszélt köszöntőjében a május 18-i egységünnepet megnyitó áhítatában. Prédikációjában arra is figyelmeztetett, hogy összegyülekezésünk egyben önvizsgálatra hívás is: hol tartanak most az életfunkciók, mennyire vagyunk fürgék és reakcióképesek? Képesek vagyunk-e együtt örülni az örülőkkel és sírni a sírókkal? Illesztgetjük-e folyamatosan egymáshoz tagjainkat, vagy még mindig húzódozunk egymástól?

Az ünnepi megnyitón felszólalt Najla Kassab, a Református Egyházak Világközössége (REV) elnöke is, aki az egység hídépítő szerepét méltatta. A libanoni lelkésznő méltatta az egyházaink közötti partneri kapcsolatot is: „A ti egyházatok segített megerősíteni a református közösséget Libanonban és Szíriában, hogy a háború közepette is hűségesen tanúskodjunk Krisztus evangéliumáról.” Juhász Márton, Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezető igazgatója a világban élő 821 millió éhezőre hívta fel a figyelmet. Ünnepi beszédében arra emlékeztetett minket, hogy sáfárai vagyunk mindannak, amivel kötelesek vagyunk a szeretet törvénye szerint segíteni a körülöttünk élő, ránk bízott rászorultaknak.

Isten tükröt tart elénk
Szombat délután a debreceni Nagytemplom előtt több ezer magyar református vett részt az úrvacsorás alkalmon. „Az egyház küldetésének lényege, hogy megossza a világgal a meghallott evangéliumot, a megváltás csodálatos örömhírét” – fogalmazott Fekete Károly tiszántúli püspök az egységnapi hálaadó istentiszteleten. Az igehirdető úgy fogalmazott: „Vegyétek komolyan a saját küldetéseteket, mert Isten komolyan vesz bennünket, és érdekünkben valóra akarja váltani az álmát minden újabb és újabb korszakban, ma is.” Hangsúlyozta, hogy Isten tekintélyének elismerése letöri az egymás feletti hatalmaskodás igyekezetét. Ezért az egyedül dicsőséges Isten tükröt tart elénk, hogy viszonyítsunk, és azután annak megfelelően minősítsünk másokat.

Az istentiszteleten a Generális Konvent elnökségi tagjai szolgáltak. Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök úrvacsorai tanításában hangsúlyozta, „hogy kik voltunk tíz éve és kik vagyunk most, és hogy milyeneknek is kellene lennünk, azt abból a szóból kezdhetjük megérteni, amit az apostol így mond a szereztetési igében: ezt cselekedjétek”. Ennek a parancsnak kérdés formája is van. „Pünkösd napján azt kérdezik Péter apostol igehirdetését hallva a jeruzsálemi zarándokok: mit cselekedjünk, atyámfiai? Akkor Péter ezt feleli: térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindannyian a Jézus Krisztus nevében, a bűnök bocsánatára” – fogalmazott a püspök, hozzátéve: az úrvacsorában végképp elvétetik Isten és ember között minden elválasztó akadály.


Összefoglalónk a reformatus.hu anyagai alapján készült. A Parókia portál egységnapi írásait itt találhatják.

Fotók: Szarvas László (reformatus.hu)