Balog Zoltán püspököt az InfoRádió kérdezte szolgálatáról, személyes küldetéséről, egyház- és társadalomképéről. Arról a  Magyar Református Egyházról beszélgettek, amely a keresztyén hit megőrzőjeként évszázadok óta formálja a közgondolkodást, és ma is egyedülálló feladatot végez az értékválsággal, pandémiával, lelki és szellemi éhséggel küzdő magyar társadalomért.

Az egyházvezető kifejtette, a keresztyénség egyszerre konzervál és innovál, a krisztusi alapra vezet vissza, hitvallása által ma is képes társadalmakat felrázni és megújítani. Ez akkor is igaz, ha az európai és a magyar trendek a keresztyénségtől való távolodást mutatják. Bár a 16. században a magyar reformáció az isteni kegyelemre, a Szentírásra mint egyetlen kiindulópontra és a krisztusi szeretetre hívta fel a figyelmet, az azt következő századok folyamatosan az észt, a tudományt és az egyéni autonómiát helyezték a kegyelmet nyújtó Isten elé.

A keresztyénségnek nem az isteni törvények kényszeres és kíméletlen betartását, hanem az Istentől jövő szabadítás és szeretet erejét kell hirdetnie. Az egyház ezzel a missziós szándékkal nyilvánul meg közéleti kérdésekben, amikor az egyház vezető testülete ezt szükségesnek látja. A püspök egyházvezető, de elsősorban a „pásztorok pásztora”, aki a saját, kisebb közösségének is lelkésze, e kettős szerep indítja arra, hogy meglátogassa az általa vezetett egyházkerület gyülekezeteit.

Az európai keresztyénségre jellemző fogyás megállt Magyarországon, sőt, bizonyos értelemben növekedésről beszélhetünk. Ez igaz az egyszázalékos felajánlásokra és a hittanoktatásban részt vevőkre, de az egyház ereje mindig belül, a megszólított és bevonzott emberek által mutatkozik meg.

Lelkiségbeli megújulás csak akkor képzelhető el, ha nem engedjük el a hitet, amely alapösztönként határozta meg az elmúlt ötszáz év Kelet- és Kelet-Közép-Európáját. A keresztyének sóként vannak jelen, a só tartósít, de, ha ízetlenné válik, elveszti funkcióját és kidobják. Ez a jelkép a kitartó, következetes szolgálatra és küldetésre hívja fel a figyelmet, amelyben nincs helye sem a megalkuvásnak, sem a másokkal szembeni, önigazoló gőgnek.

Az egyháznak, bár számottevő állami támogatást élvez, az önkéntes adományokon alapuló önfenntartást kell szem előtt tartania. A támogatások elsősorban a fejlesztésekre, beruházásokra irányulnak, a különféle közszolgálatokat segítik. A gyülekezetek felekezettől függetlenül önfenntartók, a püspök alapvetően ezt a kétezer éves hagyományt szeretné megerősíteni.

A fiatalok megszólítása a jelenkori egyház számára is komoly kihívást jelent, a nagy hagyományokkal rendelkező gyermekmisszió ma különösen is fontos, hiszen a digitális világ első számú veszélyeztetettjei és kárvallottjai a gyermekek és a fiatalok.  Ugyanilyen kulcskérdés, hogy azok az egyetemisták, akik református felsőoktatási intézményben tanulnak,  találkozzanak a keresztyén hittel és megtapasztalják, hogy ez gazdagítóan hat személyes életükre. A hitbeli hitelességnek és a színvonalas oktatásnak egymást kell kiegészítenie, ez a feltétel minden keresztyén szellemiségű egyetemre érvényes.

A hit  megvallása olyan erő, amelyre minden korban, így a járványhelyzetben is nagy szükségünk van. A pandémia és az online térbe való visszaszorulás az egyházakat és a családokat is megviseli, de komoly lehetőséget is teremt a társadalmi misszióra. Miközben a különféle nemi szerepek átalakulnak, a keresztyén egyházaknak a családokat kell megerősíteniük, ezt a társadalommentő feladatot a Kárpát-medencei református közösségeket összefogó Magyar Református Egyháznak is végeznie kell.

A beszélgetés felvétele: