A Lélek által feltárt titok

Ha elolvassátok, megtudhatjátok belőle, hogyan értem én Krisztus titkát, amely más nemzedékek idején nem vált ismertté az emberek fiai előtt úgy, ahogyan most kinyilatkoztatta szent apostolainak és prófétáinak a Lélek által: hogy tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által.” (Efézusiakhoz írt levél 3. rész, 4-6. versek)   

Mi a titkod? Amikor valaki valami vonzót, követésre méltót, megragadó dolgot lát és tapasztal a másik embernél, felteszi magában vagy éppen nyíltan ezt a kérdést. Keresztyén emberként olyannak vagyunk részesei, aminek egyértelműen és nyilvánvalóan meg kell jelennie, fel kell ragyognia az életünkben. Az Úr Jézus Krisztus hegyi beszédben elmondott tanítása szerint a mi világosságunk: „Nem rejthető el…, hogy világítson mindenkinek… Úgy ragyogjon…, hogy lássák…” (Máté evangéliuma 5. rész, 14-16. versek) Hegyen épített város, Isten csodálatos műve az Isten népe, az anyaszentegyház, amely világító emberekből áll, világosságot nyert emberekből, akik úgy is élnek, hogy az meglátszik rajtuk. Tapasztalható általuk, cselekedeteikben az, aminek részesei.

Pál apostol arról ír, hogy örököstársak, egymáshoz tartozók, egy test részesei, ígéretesek vagyunk. A titkok titka az Úr Jézus Krisztus, akiben mindez megvalósult valóság. „Krisztus Jézusért az evangélium által”, mi, akik idegenek, istentelenek, ellenségek voltunk, részesültünk abban, amit Isten népe, Izráel elnyert, mint Isten kiválasztottai. Az Úr Jézus széttárt karja a kereszten, beölel bennünket is Isten kegyelmes szeretete által a vele való közösségbe. Részesei vagyunk az Ő gazdagságának, örökségének, részesei vagyunk az Ő testének, részesei vagyunk az Ő ígéreteinek. Dicsőséges, csodálatos, ragyogó élet lehetősége ez, aminek meg kell mutatkoznia az életünkön!

Pál azonban arról is tanít levelében, hogy hogyan tudhatunk mi erről. Mert ez nem a mi felfedezésünk, nem a mi felismerésünk. Ez a miénk – ahogy másoké is – csak úgy lehet, hogy a Szentlélek által Isten kinyilatkoztatja ezt. „Ha elolvassátok, megtudhatjátok belőle, hogyan értem én Krisztus titkát, amely más nemzedékek idején nem vált ismertté az emberek fiai előtt úgy, ahogyan most kinyilatkoztatta szent apostolainak és prófétáinak a Lélek által.” A Szentlélek csodálatos munkájáról, a titok feltárásának útjáról beszél ez. Nagyon fontos felismerések állnak előttünk. Amikor erről a misztériumról beszélünk – hiszen ez a szó áll itt –, fel kell ismernünk, hogy nem olyan „titokzatos” ez, mint amit sokan szinte hajhásznak ebben a világban. Az úgynevezett ezoterikus dolgok sötét, rejtélyes, megmagyarázhatatlan, sőt, felfoghatatlan dolgokat jelentenek. Ezek a sötétség világához tartoznak, hívő emberként ehhez nekünk semmi közünk nincs és nem is lehet. A mi titkunk a világosságból származik és világos dolog. Éppen ez az, amit nagyon jó megértenünk. Hiszen a Szentlélek munkájának valóban van olyan része, ami előttünk rejtve van. Mózes ötödik könyvében ezt olvassuk: „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a fiainkéi mindörökké, hogy teljesítsük ennek a törvénynek minden igéjét.” (Mózes ötödik könyve 29. rész, 28. vers). Azonban együtt látjuk itt azt a másik oldalt is, ami nyilvánvaló. Mert a Szentlélek munkája a kinyilatkoztatás, a megvilágítás, a megismertetés, a feltárás, a megértetés is. Ahogyan az etióp főember megérthette a messiási prófécia beteljesedését –  mert megmagyarázta neki Fülöp –, ahogyan az emmausi tanítványok megértették, miért halt meg Krisztus – mert megmagyarázta nekik a feltámadott Úr Jézus –, mind-mind annak lettek részesei, ahogy a Lélek munkálkodik.

A Szentlélek munkája a kinyilatkoztatás, a Krisztus titkának feltárása, megismertetése. Ez is titok, de nem olyan beavatás, ami valamiféle eksztatikus úton módon megy végbe, mint amire sokan vágynak, vagy gondolnak. Isten a legcsodálatosabb, legegyszerűbb utat választotta, ami rendelkezésünkre állhat: a nyelv ajándékát. Az anyanyelvünket használja, hogy a Szentlélek megvilágosító munkája által felismerjük a titkot, hogy abban részesüljünk, hogy meggazdagodjunk általa. Hiszen ahogy Pálnál olvassuk: „Ha elolvassátok, megtudhatjátok belőle, hogyan értem én Krisztus titkát…” Hiszen mindezt Isten az Ő Szentlelke által átadta és leíratta. Ihletett módon rendelkezésre bocsátotta.

Mit tehetünk? Olvashatjuk és megérthetjük, mert a Szentlélek csodálatos munkája az, hogy élővé teszi a holt betűt és megelevenít általa bennünket is, a holtakat. Ez a Szentlélek hatalmas és dicsőséges munkája, ez a mi titkunk. Olvashatjuk, megérthetjük, megélhetjük azt, ami értünk is végbement, ami nekünk is adatott, és ami által mi más emberré lehetünk. A Szentlélek a kinyilatkoztatás Lelke. Pál azért imádkozik, hogy mindez a gyülekezet tagjai számára legyen mindennapos, nem mindennapi tapasztalattá. „… szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban; kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt; és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok, milyen reménységre hívott el titeket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön.” (Efézusiakhoz írt levél 1. rész, 16-19. vers)

Micsoda mélység, micsoda távlat, micsoda lehetőség ez! S a titok az Ő kinyilatkoztatásában, az Ő kijelentésében, az Ő Igéjében van előttünk, amit olvashatunk és megérthetünk az Ő Lelke által. Ez tud bennünket is feltölteni, felemelni, felhatalmazni, felkészíteni és felhasználni. Olvasni az Igét, a Lélek által ihletett Igét, érteni és élni. Csodálatos titok ez a nagy titok mögött, az Úr Jézus Krisztusban kapott örökség, egység, ígéretek ajándéka szerint. Amikor a Szentlélek személye, munkája most minősítetten is felragyog számunkra, adjunk hálát a titokért, amely a miénk is lehet! Ragyogjon át az életünkön, hogy mi vele vagyunk közösségben, legyen láthatóvá rajtunk, cselekedeteinken, megnyilvánulásainkon és magasztaljuk Őt ezért!    

Somogyi Péter dunamelléki lelkészi főjegyző írása