Lelkészeket kérdeztünk arról, milyen tapasztalatokat szereztek az elmúlt szűk egy évben az online istentiszteletek, médiatartalmak készítése terén, milyen szempontokat tartanak fontosnak a liturgia, kommunikáció, az élő és szerkesztett közvetítések szempontjából.

Missziós terület a lelki vákuumban
Az online térben megjelenő istentiszteletek alapvetően kétfélék. Az egyik esetben a valóságosan megtartott istentiszteletet úgy rögzítjük, hogy a néző be tudjon kapcsolódni az eseménybe, információt szerezhessen a gyülekezetről, istentiszteletről, sőt a templomról is. A másik változat podcast-szerű, itt az utólagos szerkesztés nagy hangsúlyt kap. Az előbbi esetében nem szükséges változtatni a megszokott liturgián, a zárt istentiszteleti tér és a hagyományos liturgia a valóságos istentisztelet imitálása. Az utóbbi már kérdéseket vet fel a megszólítottak szempontjából, ez akkor is igaz, ha élőben közvetítenek istentiszteletet, de különféle kameraállásokat, közelítéseket is alkalmaznak, ezzel megnövelik a képi élmények számát. Mindkét változat működőképes lehet, ha tisztában vagyunk az istentiszteletek céljaival – osztotta meg Hánka Levente Cegléd-nagytemplomi lelkipásztor.

Ezt a tapasztalatot és ismeretet hétről hétre, a meglévő eszközök kipróbálása során szerezte, mint mondta, a lelkészeket nem készítették fel a váratlan átállásra, mindenki a saját lehetőségei szerint nézett szembe a kihívásokkal.
„Hirtelen tört ránk a helyzet, amelyben folyamatosan kerestük és keressük az eszközöket. Tanultunk retorikát, tudjuk, minden mozdulatunk, a megjelenésünk önmagában kommunikáció, arra is felkészülhettünk, mit jelent a lelkigondozói beszélgetés, de hogy mit jelent médiatartalmat készíteni, már saját magunknak kellett felfedeznünk. Nem voltak előttünk minták, sem előírások, nem kaptunk felvilágosítást, hogyan érdemes szembenéznünk ezzel a feladattal.”

Először egymaga vette fel az istentiszteleteket a meglévő eszközökkel, megtapasztalta, milyen az élő és az utólag rögzített tartalom, majd segítséget kapott a professzionális videórögzítés terén. A gyülekezet beruházott állványokra, számítógépekre, kamerára, így a rögzítés minősége sokat javult. A videótartalmak elérték azt a szintet, hogy a helyi televízió leadja az istentiszteletek vágott formáját.

A tavalyi év lehetőséget teremtett arra, hogy a különféle talentumokat kapott gyülekezeti tagok és külső személyek bevonódjanak az önkéntes szolgálatba.
„Olyan missziós terület ez, amelyet a lelki és találkozási vákuum teremtett nekünk. Olyan tartalmat hoztunk létre, amely nagyon hasonlít a valós istentiszteletre, ezzel együtt képi élményekben sem szegény. Bár komoly előrelépést tettünk, érezzük, a közvetítés szakma, ahol sokat lehet hibázni. Kis csapat jött létre a lelkész mellett, akik segítenek, erre szükség is van, mert a lelkipásztor a lelki tartalomért felel, de a közvetítés szakembert kíván.”

Színes tartalom a gyülekezetnek
Élesen elkülönül egymástól az egyháztól távol álló, érdeklődő néző és a gyülekezeti tag, aki már ismeri az egyházi szokásokat, bevett gyakorlatokat. Előbbinek nehezére eshet, ha végig kell néznie 40-50 perc hosszúságú istentiszteletet, ezért egészen mást jelent őket megszólítani, mint a református hívőket, akik számára természetes a lelkipásztor jelenléte és a liturgia – erről már Zámbó András beszélt. A Budapest-káposztásmegyeri gyülekezetben már a járvány előtt is közvetítettek istentiszteleteket,  ezért önmagában a videókészítés feladata nem érte felkészületlenül a közösséget. Az indítékok, célközönség, megszólítás kérdései azonban egyre fontosabbá válnak, ahogy haladunk előre a járványban. Az online istentiszteleteken nemcsak a lelkész, hanem a liturgiai és technikai csapat is jelen van, zenekar közreműködik, de a képkivágás alapvetően a lelkészre fókuszál.

„Ezzel együtt mindent közvetítünk, a videóban megjelenik a lekció, textus, az énekeket is nyomon követhetjük. Mi mindenekelőtt a gyülekezethez szólunk, ezért nem változtattunk a prédikációs stíluson, amelynek középpontjában eleve a közérthetőség áll, célunk, hogy az utca embere is megérthesse, amit mondani szeretnénk Istenről és a közösségünkről. A megszólításban külön kiemeljük, most online adásról van szó, mind a köszöntéskor, mind az elköszönéskor megszólítjuk a képernyő előtt ülőket.”

Az egyik cél a tartalom színesítése. A videókban időnként powerpoint-animációk, rajzok, ábrák, filmbejátszások is megjelennek, mindez már eleve ismert a gyülekezet előtt. Az online istentiszteleket mintegy 270-en követik, ez alapvetően a gyülekezet és annak ismerősi köre, ahogy erről Zámbó András beszélt, nem valószínű, hogy külsősök is követik a közvetítéseket.
„Ha valami lebilincselőt szeretnénk, hogy megszólítsuk az egyháztól távol élőket, akkor ezt nem az istentisztelet keretein belül valósítanánk meg, hiszen épp azokat veszíthetnénk el, akik már régóta a közösségünk tagjai és hozzászoktak egy adott rendhez. Csodálkoznának, nem értenék, miért változtattunk, persze az is felmerült bennünk, milyen egyéb lehetőségeket rejt az online tér, és hogyan szólíthatnánk meg másokat.”

A gyülekezet, hasonlóan a Cegléd-nagytemplomi közösséghez, alapvetően az online térben működik. A lelkész kiemelte, akár személyes jelenléti, akár online formát választunk, nagyon fontos, hogy Jézus legyen a középpontban, amikor  tartalomról és formáról beszélünk. Az evangélium örök, nem változik, a korszak és technika igen. A Megváltó a verbalitás korszakában élt, amikor kivételesnek számított, ha valaki tudott olvasni vagy akár írni is. Jézus tudta ezt, ezért nemcsak verbális, hanem vizuális is volt, nagyon sok képpel, hasonlattal, metaforával élt, sőt, drámapedagógiai eszközöket is használt. Ezeket kétezer év elteltével, az online térben is figyelembe kell vennünk.

A személyességre figyelve
A főváros szívében élő budai gyülekezet előtt sem voltak ismeretlenek a médiatartalmak készítésével járó feladatok és kihívások. A közösség a templomfelújítás miatt már eleve templom hiányában nézett szembe a járvánnyal, tavaly tavasszal és nyáron a templomkertben gyűltek össze. Sokan eleve csak online formában tudtak csatlakozni, akik számára fontos volt, hogy ismert és biztonságos teret kaphassanak, ebben ma is segít a meglévő liturgia és az egyház rendje – számolt be Illés Dávid lelkipásztor, Budapest-déli esperes.
„Néhány liturgiai elemet, éneket hagytunk csak el, a mi célcsoportunk a személyes találkozásokat és templomot nélkülöző gyülekezet. Nálunk már húsz éve elkülönül a vasárnap délelőtti, hagyományos, és a délutáni, modern keresztyén énekekben gazdag, zenekarral kiegészülő istentisztelet, ez utóbbi eleve kötetlenebb formában valósul meg. Online közvetítéseinkben a kántor hangszeren kísér, az ő szolgálatát énekes egészíti ki.”

A lelkipásztor szerint a személyesség fontosabb az istentiszteleti tér megjelenítésénél, ezért célszerűbb, ha a lelkész közelről látszódik a felvételeken. Ez közelebbi kapcsolódást jelent a nézővel, akinek a megszólaló lelkipásztor hangja is nagyon fontos. A budai gyülekezetben szerkesztett videóanyagot állítanak össze, ennek egyik oka, hogy a Pax televízió leadja az istentiszteleti közvetítéseket.„Nem látok érdemi különbséget a vágott és az élő közvetítések között, ha a lelkipásztor valóban felkészül a szolgálatra, akkor Isten megáldhatja azt. Ugyanígy, ha valaki szerkesztett  istentiszteletet követ, semmivel sem lesz kevesebb annál, mint aki az élő felvételt nézi. A valódi kérdés az odaszánásunk, legyünk lelkipásztorok vagy gyülekezeti tagok.”

Mindez azért is fontos, mert az online istentiszteletek és azok minőségi javulása magával hozhatja a nézők ellustulását. A lelkészek tapasztalják, hogy több gyülekezeti tag számára komoly kísértés, hogy az istentiszteletre szánt idő alatt ne legyenek jelen a képernyő előtt, hanem valamilyen más elfoglaltságot keressenek. Istentiszteletre nem lehet jól figyelni, ha közben vasalunk, eszünk, és lélekben máshol vagyunk. Ez a tapasztalat ihlette Illés Dávid videóját, amelyben a helyes online istentiszteleti részvételre hívja fel a figyelmet.

A gyülekezet perifériáján élők közelebb kerültek a közösséghez az online tér által, azok csatlakoztak be, akik nem tudtak eljönni hétköznap és vasárnap, de vágytak a közösségre, és fontossá vált, hogy a gyülekezethez tartozzanak. Nemrég keresztelőre felkészítő online csoport is indult, amely hatékonyabban éri el a szülőket, akik egyébként nem jutnak el délutánonként a lelkészi hivatalba. A tapasztalat ezzel együtt azt mutatja, több a gyülekezet médiafelületeire tévedő ember, mint akik valóban be is csatlakoznak a közösséghez, ezért vigyáznunk kell a statisztikákkal.

A közösségi jelleget kiemelve
Az istentiszteletre való lelki felkészülés régóta hangsúlyos a Budapest-újpalotai református gyülekezetben. A gyülekezet az adott vasárnapi liturgiát előre megkapja, így a felkészülésre hetek állnak rendelkezésre,ez különösen jelentőssé vált a karanténban, ahol a közösséget nem érte felkészületlenül az online térbe „költözés”.  Az újpalotai reformátusok is átálltak a kezdetleges technikáról a professzionálisabbra, a közvetítések középpontjában a közösségi jelleg megmutatása áll – tudtuk meg Fogarasi Gábortól.

„Kifejezetten szeretem és használom a liturgia szót, hiszen arról beszél, hogy az istentisztelet nemcsak a lelkipásztor személyéről és prédikációjáról szól, hanem a közösségről is. Már a járvány előtt is bevontunk gyülekezeti tagokat a liturgiába, ez más gyülekezetekben is megfigyelhető, nálunk minden vasárnap 5-10 szolgáló vesz részt a szolgálatban. A nézők elé nem az üres templom látványa tárul, nem a telefonnal bíbelődő lelkipásztorra figyelhetnek, hanem élő közösséget láthatnak.”

A lelkipásztor kiemelte, nem a „minden a megszokott rendben történik” illúzióját akarják kelteni, de azt sem szerették volna, ha az online térben résztvevők „lebutított” istentiszteletet látnak. Nem akartak arra hivatkozni, hogy a járványhelyzet átírja a normális működést. A gyülekezetben sokfajta online hétközi csoport működik, kedd este azok gyűlnek össze, akik a vasárnapi igehirdetést beszélik át, ebbe a csoportba jóval többen csatlakoztak most, mint a járvány előtt. Ennek egyik oka lehet, hogy a nézők információt kapnak a közösségről például a hirdetések alatt, de a lelkész alapvetően szkeptikusan viszonyul az online istentisztelethez mint missziós eszközhöz.

Először szerkesztett felvételeket tettek közzé, majd hamar átálltak az élő adásra.
„Gondnokunkkal együtt úgy látjuk, református népünk vasárnap 10 órakor ott szeretne lenni az istentiszteleten, az élő közvetítés abban segíthet, hogy tudjuk, sokan követjük együtt az istentiszteletet. Már a járvány előtt is közvetítettünk, külön szolgálati csoport jött létre, örömmel látom, hogy ez a terület egyre jelentősebb, egyre több gyülekezeti tagot von be a közös szolgálatba. Azt is vallom, az online istentisztelettel nem tudhatjuk le a szolgálatunkat, arra kell törekednünk, hogy a csoportos, személyes kapcsolatok megmaradjanak, mert ez az igazán gyülekezetépítő, és így tudunk másokhoz is kapcsolódni. Ma a keresztyén gyülekezetek hatalmas lehetőséget kaptak a közösségi bevonásra, ezzel jól kell élnünk.”

Új utak és lehetőségek előtt
Sajátos, az előbbiektől eltérő helyzetben szolgál Szabó Árpád Csaba, aki csak néhány hónapja vezeti a Cegléd-felszegi református gyülekezetet. 2020 nyarán érkezett a Pest megyei településre, mint mondta, az elmúlt időszak kevés volt arra, hogy megismerje a református közösséget. Elődje február elsejével távozott, így a tavaszi járványhullám alatt nem voltak online istentiszteletek,sokat küzdött azzal, milyen pozitívumokat láthat meg ebben a helyzetben, végül nem a klasszikus istentiszteleti forma mellett döntött.

„Kerülöm az istentisztelet tartása kifejezést, hiszen a lelkipásztor a gyülekezettel együtt tartja az istentiszteletet, ez most csorbát szenved. Új szemléletmóddal szeretnék az emberekhez közeledni, rövidebb, kötetlenebb formát választottam, egyedül karácsonykor voltam hagyományos istentiszteleti öltözékben. Hétköznapi ruhában, otthonomban, újabban a lelkészi hivatal egyik szegletében rögzítem a videókat, amelyeket szerkesztett formában teszek közzé. Az egyszerűbb, modernebb formára koncentrálok, amelyben az üzenet tömörebb, letisztultabb.”

Nem kifejezetten a gyülekezetet szólítja meg, hanem mindenkit, aki megtekinti a videókat. Tapasztalatai szerint az aktív nézők között a közösség tagjai kisebbségben vannak a külsősökhöz képest. Az igemagyarázatot, imádságokat tartalmazó, közeli képkivágású, vágott anyagokat eleve videótartalomként fogta fel, amelyek először a Youtube-ra kerültek fel. A gyülekezetben egyesek a megszokott formákat, viseletet, templomi hátteret, istentiszteleti liturgiát igénylik, a többség azonban elfogadta, ma egészen más helyzetben kapcsolódunk az egyházhoz, mint régen.

„Nem azt a felfogást képviselem, hogy imitálnunk kell az istentiszteletet és a gyülekezet jelenlétét. A gyülekezet nincs jelen, és nehéz elérni, hogy a családok együtt üljenek a képernyők elé. A nehezebb, több energiát és időt igénylő utat választottam, a videók utómunkálatai hihetetlenül nagy energiákat kötnek le. Egyelőre a technikát is én kezelem, abban kérek segítséget, hogy az anyagok énekekkel, szavalattal, egyéb gondolatokkal legyenek gazdagabbak.”

A rögzített istentiszteletek, akár élő, akár szerkesztett videók, hosszú távon is elérhetők lesznek, ezért, ha valaki évek elteltével megtekinti azokat, modern, érvényes tartalmat kell látnia. Gyülekezeteink a történelmi korszakokkal együtt változnak, ez ijesztő lehet, de lehetőségeket is láthatunk a változásokban.

„Ezt szabadságként és felhatalmazásként próbálom megragadni, tapasztalom a nehézségeket, de látom a fejlődés lehetőségét is. A járvány lépéskényszerbe hozott bennünket, hogy meglássuk, mi az, ami gátol a növekedésben, az emberek megszólításában és integrálásában. Az idősebbek előtt még nem idegenek a régi hagyományok, de előbb-utóbb el kell őket engednünk, kiderül majd,  kik maradtak a templomokban, értik-e, amit mondunk és ahogy kommunikálunk. Oda kell vinnünk Isten igéjét, ahol az emberek vannak, hogy aztán az embereket vihessük oda Istenhez. A külvilág nem fog közeledni hozzánk, ezt a bátor lépést nekünk kell megtennünk.”

A lelkészeknek ténylegesen online kommunikátorokká kell válniuk? A megszólítottak kitekintésként elmondták, szolgálatuknak alapvetően Krisztus-központúvá, és nem elsősorban technika-központúvá kell válnia. Az online istentisztelet lehetőség és áldott eszköz, de sohasem pótolhatja azt az egyre égetőbb közösségi igényt, amelyet a keresztyén gyülekezetek adhatnak meg. Még nem áll rendelkezésre elegendő adat és tapasztalat arról, hogy a különféle liturgiai, tartalmi, kommunikációs megközelítések és videórögzítési technikák hosszú távú hatásait lássuk, ugyanakkor az igénytelenség, a rossz minőségű tartalmak mindig gátló tényezők lesznek a közösségek megismertetése és az isteni üzenet átadása szempontjából. Csak akkor várhatunk növekedést, ha kilépünk a megszokott klisék világából, megtanuljuk az új technikákat, elfogadjuk, hogy érvényes, érthető üzenetekre van szükség, akár a gyülekezetünkre, akár az egyháztól távol élőkre fókuszálunk.