Járosi Márton a Budapesti Hold utcai Református Gyülekezet nyári táborában, Tahitótfalun, 2021. augusztus 7-én elhangzott előadás szerkesztett változata.
A sola Scriptura elv a 16. századi reformáció idején fogalmazódott meg, és a protestantizmus alapelve lett – ennyi ismerettel rendelkezik témánkat illetően a legtöbb keresztény. Maga a kifejezés nem volt még általánosan használt a reformáció indulásakor és kibontakozása időszakában, a hitvallások azonban, amelyek ekkor keletkeztek, mind tartalmazzák az elv lényegének a kifejtését.
A protestáns princípium mint elemi tiltakozás nemet mond a bálványimádás minden formájára, ez a prófétai Lélek megnyilatkozása. Beleértve azokat a beárazott ígérgetéseket, amelyek az önmegváltásra, a boldogság elnyerésére, az időleges célok istenítésére, vagy a jövő megragadására vonatkoznak. Beleértve az egyházon belüli kísértéseket is, amely akár az intézményrendszer biztonságára, akár a kimerevített dogmákra, akár a kizárólagos bibliaértelmezés birtoklására vonatkoznak.
Nem szoktam és nem szeretek az ördögről beszélni. Távol áll tőlem az, amikor a világot két részre osztjuk. Mégis benne van minden vallásos gondolkodásban annak megjelenítése, hogy mi emberek kísérthetők vagyunk, és valahogyan le kell írnunk azt az erőt, amely által késszé válunk arra, hogy a rosszat válasszuk.
A bibliai kánon kialakulásáról hagyományosan az ún. Jamniai zsinat „döntéseinek” és a Szentírás tekintélyének fényében gondolkozunk. Tanulmányában Sanders felhívja a figyelmet a kánon jelentőségére, amely általában nem játszik szerepet, ha bibliai szakaszok értelmezésére kerül sor. A Sanders által képviselt kánonkritika újraértelmezi a tekintély kérdését, amikor az ipsissima verba keresése helyett a Bibliát az ókori hitvallók többnemzedéknyi közösségi termékének tekinti. A kánonkritika szemüvegével a bibliai pluralizmusra is másként tekinthetünk. Az nem negatív, hanem olyasvalami, ami meggazdagít