Publikációk

Márk evangéliuma - 15. Mit akarsz velem Jézus?

Új szövetség - Márk evangéliuma 5:1-20.

Márk evangéliuma - 14. A túlsó part

Új szövetség - Márk evangéliuma 4:35-5:1.

Márk evangéliuma - 13. Mert akinek van, annak adatik

Új szövetség - Márk evangéliuma 4:21-33.

Márk evangéliuma - 12. Harminc, hatvan, száz annyit

Új szövetség - Márk evangéliuma 4:1-20.

Márk evangéliuma - 11. Ki az én anyám és kik az én testvéreim?

Új szövetség - Márk evangéliuma 3:20-35.

Márk evangéliuma - 36. Mit kívántok tőlem?

Márk evangéliuma 10:32-45.

Márk evangéliuma - 37. Könyörülj rajtam!

Márk evangéliuma 10:46-52

Márk evangéliuma - 39. Amit mond, megtörténik

Márk evangéliuma 11: 12-26.

Márk evangéliuma - 38. Miért teszitek ezt?

Márk evangéliuma 11:1-11.

ZENE ÉS IDENTITÁS

A Parókia-honlap az utóbbi hetekben vitának adott otthont a református gyülekezeti éneklésről. A vita mindeddig jórészt a zene körül forgott: mi a jó, értékes, maradandó egyházzene és mi nem. Magam nem lévén zenész, az itt következő hozzászólásban nem kívánok azzal a kérdéssel foglalkozni, egy zene vagy ének mennyiben értékes vagy értéktelen, sem hogy református vagy dogmatikai-teológiai szemszögből mikor találtatik nehéznek vagy könnyűnek. Ezeket az "objektív" kritériumokat a korábbi cikkek több-kevesebb sikerrel érintették. A gyülekezeti éneklés kérdését az alábbiakban igyekszem néhány új szemszögből vizsgálni. Ha ui. jól látom, néhány nem elhanyagolható kérdést az eddigi vita egyáltalán nem, vagy alig érintett. Ezek a kérdések inkább szubjektívak, s részint ezért is maradtak idáig figyelmen kívül.

Márk evangéliuma - 45. Hogyan lehet?

Márk evangéliuma 12:35- 44.

Márk evangéliuma - 43. Nem a holtaknak, hanem az élőknek

Újszövetség - Márk evangéliuma 12:18-27.

Márk evangéliuma - 42. Szabad-e?

Márk evangéliuma 12:13-17.   MAJD NÉHÁNY FARIZEUST ÉS HERÓDES-PÁRTIT KÜLDTEK HOZZÁ, HOGY FOGJÁK SZAVÁN. EZEK ODAMENTEK, ÉS ÍGY SZÓLTAK HOZZÁ: MESTER, TUDJUK, HOGY IGAZ VAGY, ÉS NEM VAGY TEKINTETTEL SENKIRE, MERT NEM NÉZEL AZ EMBEREK SZEMÉLYÉRE, HANEM ISTEN ÚTJÁT AZ IGAZSÁGHOZ HÍVEN TANÍTOD. SZABAD-E A CSÁSZÁRNAK ADÓT FIZETNI, VAGY NEM? FIZESSÜNK, VAGY NE FIZESSÜNK? Ő PEDIG ISMERTE KÉPMUTATÁSUKAT, AZÉRT AZT MONDTA NEKIK: MIÉRT KISÉRTETEK ENGEM? HOZZATOK NEKEM EGY DÉNÁRT, HADD LÁSSAM. TÜSTÉNT VITTEK. ÉS ÍGY SZÓLT NEKIK: KINEK A KÉPE EZ, ÉS KIÉ EZ A FELIRAT? ŐK ÍGY FELELTEK: A CSÁSZÁRÉ. ÉS JÉZUS ÍGY VÁLASZOLT NEKIK : ADJÁTOK MEG A CSÁSZÁRNAK, AMI A CSÁSZÁRÉ, ÉS AZ ISTENNEK, AMI AZ ISTENÉ. ÉS ELCSODÁLKOZTAK RAJTA.

Ki van jelen?

Mit értünk azalatt, hogy valakinek van mondanivalója? Ha valaki sokat fecseg, sokat hazudik, nem azt mondjuk, hogy van mondanivalója. Folytonos átmenetek?Értelmes igazságot mond; Értelmes tévedést mond; Értelmetlenséget mond; Szándékos értelmetlenség, halandzsa... Szabó Lajos

A templomtalan tömeg

A középpont a korcsma és a népbolt. Itt benne vagyok a templomtalan tömegben. Gyűjtöm azokat a szavakat, amelyeket itt a legtöbbször használnak, persze trágárságok, és a katonaság ehhez képest igen finom hely volt... Azt hiszem, kevés ember ússza meg ezt belső károk nélkül. Az őrültség, a nevetségesség és az erkölcsi sötétség teljesen egyforma. Mindez eszeveszett iramban, hogy fel se lehessen eszmélni. Hamvas Béla

Jobban szemügyre vettem, mit művelnek a vallás nevében

... kétségek és szenvedések ellenére még mindig tartottam a pravoszláv vallást. De felvetődtek az életnek olyan kérdései, amelyeket meg kellett oldani, és ekkor az a mód, ahogyan az egyház ezeket a kérdéseket megoldotta - teljesen ellentétes volt annak a hitnek az alapjaival, amely engem éltetett - végképp arra késztetett, hogy lemondjak a pravoszláviával való kapcsolat lehetőségéről.

Belső emlékiratok

Hasonulni ahhoz, akit szeretünk, amikor szeretetünk Krisztusra irányul, ez volt az én hivatásom, és ezt árultam el.

A Rembrandt-olvasat

Ülök a padon.Hátamat hiányodnaktámasztom. Fázom. Miletics Katalin Janka

Te vagy a téma

Azt mondja a balgatag az ő szívében:Nincs Isten. (14. zsoltár 1. vers)

Adventi várakozás

Az adventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, Aki van. Persze erről a várakozásról és erről a vágyódásról csak dadogva tudunk beszélni. Annál is inkább, mivel Isten valóban megtestesült közöttünk, vállalva a lét minden súlyát és megosztottságát. Pilinszky János