A Református Fiatalok Szövetsége (REFISZ) egy év kihagyás után ismét megtartotta hagyományos téli találkozóját, amelynek a miskolci Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon adott otthont. A 13-25 év közötti református fiataloknak rendezett találkozó témája az Istenhez, a biblikus hithez való visszatérés volt. A mintegy kétszázhúsz fős találkozóra szép számmal érkeztek fiatalok a Dunamelléki Református Egyházkerület gyülekezeteiből, ifjúsági közösségeiből. Szerkesztőségünk február 19-én, szombaton járt Miskolcon.

„Áradás”, ami feltölti a fiatalokat
Áldásként éli meg a szervezet, hogy a tavalyi szünet után végre sikerült megtartani a téli találkozót, amelyre hatalmas volt az érdeklődés. A hétvége elsődleges célja lehetőséget, biztonságos teret adni a találkozásra és a mély beszélgetésekre, ezek különösen is felértékelődnek a bizonytalan járványhelyzetben – tudtuk meg Oláh-Illés Annától, a szervezet elnökétől.
„Csodálatos látni, Isten hogyan használja a REFISZ-t arra, hogy a fiatalokat megszólítsa és Jézushoz vezesse. A fiatalok közül sokan térnek vissza országos programjainkra, ahol mély barátságok,  összetartó közösségek jönnek létre. Találkozásaink a kapcsolataink gyógyulására, a hétköznapokból való kiszakadásra is adnak lehetőséget és keretet. A mostani találkozón, legnagyobb örömünkre, nagyon sok új résztvevőt köszönthettünk, ennek egyik oka, hogy a gyülekezetekben szolgáló ifivezetőket is sikerült megszólítanunk, az ő személyes hívásuk fontos tényező a fiatalokért végzett misszióban.”

A szervezet programjai egyfajta „áradások”, mint amikor „a tengervíz kijön a medréből, majd visszatér” – magyarázta. Mind a szervezők, mind a résztvevők a találkozókat szellemi és lelki erőforrásként élik meg, amelyek feltöltik őket a családban, iskolában, munkahelyen és gyülekezetben vállalt küzdelmekhez. A REFISZ bár összegyűjti, de nem kiragadja a református fiatalokat a gyülekezetekből. Ellenkezőleg, a fiatalok megerősödve, gyógyulásokat tapasztalva térnek vissza a közösségekbe, hogy aktív szolgálói legyenek egyházunknak.

A téli találkozó témája konkrét és elvont értelemben is aktuális a REFISZ életében. Utoljára 2016 őszén volt országos összejövetel a miskolci Lévay József Református Gimnáziumban, és a tavalyi pandémia is megakadályozta a találkozásokat. Túl ezen, a járvány okozta fásult, kiégett és személytelen élethelyzetekből is vissza kell térnünk, ez pedig nem valósulhat meg Isten visszaváró, bűnbocsátó szeretete nélkül – tette hozzá a szervezet elnöke. „A középiskolás – fiatal felnőtt korosztály hihetetlenül leterhelt, sok-sok harcot vívnak, hogy megfeleljenek szüleiknek, tanáraiknak, barátaiknak. A találkozókra is sokan érkeznek nem szerető, szétesett családokból, számukra a REFISZ biztonságos teret és szeretetteljes közeget jelent, ahova mindig visszatérhetnek és ahol elfogadják őket.”

Istent vagy a kötözöttségünket szeretjük jobban?
Harcról, szembenézésről és a függősékből való szabadulásról is szólt Fábián Bence szigetszentmiklósi fiatal bizonyságtétele. Mint mondta, visszatért oda, ahová mindig is vágyott, de nem értette, miért futnak zátonyra kapcsolatai, miért nem élhet kiegyensúlyozott és boldog életet. „Amikor először vettem részt a REFISZ nyári táborában, csak annyit tudtam, valaki nagyon szeret és felforrósítja a szívemet. Meghatározó élmény volt és azt hittem, megtértem, de valójában semmi sem változott az életemben. Később, szintén az egyik nyári táborban nehéz döntés elé álltam, mert Isten és az akkori barátnőm közül kellett választanom. Isten mellett döntöttem, de hamar kiderült, valójában a barátnőm fontosabb volt számomra. A kapcsolat végül eltávolított a hitemtől, majd kiszáradt patakmeder lett az életem, ahogy erről a 126. zsoltár is ír. Arra gondoltam, ha pszichológiai témájú videókat nézek, kijövök a lelki mélységekből, önmagam megjavítására törekedtem.”

A hiábavaló próbálkozások után Bence figyelme Istenre és a különféle igehirdetésekre irányult. Ismerte a bibliai történeteket, egy idő után már naponta olvasta a Szentírást, de még nem volt személyes kapcsolata a Megváltóval. „Ma már könnyű látnom, a bűnöm miatt nem találtam rá Jézusra. Világossá vált, hogy a függőségem akadály az Istennel való kapcsolatomban. Az egyik igehirdetést hallgatva megértettem: Isten az, aki a szabadítás oroszlánrészét végzi, de a szabadulás csak akkor jön, ha Istent jobban szeretem, mint a függőségemet. Őszintén imádkoztam a szabadításomért, és amikor befejeztem az imádságot, tudtam, a betegségem nincs többé. Ezek után ismertem meg Krisztust igazán – azt a Megváltót, aki minden bűnöm ellenére szeret, és aki szabadítani akar.”

Fehér kendők
Ha fiatalokra gondolunk, inkább az előrehaladás juthat az eszünkbe a visszatérés helyett. Ha megtaláljuk a saját helyünket Isten történetének térképén, akkor nagyon is releváns a visszatérésre való hívás – kezdte meg előadását a találkozó főelőadója, Dani Eszter solymári lelkipásztor, a református Missziói Szolgálat főtanácsadója. „Tudjuk, Isten nem a születésünk, hanem már a világ teremtése előtt ismert és el is hívott bennünket. Ég és föld még nem létezett, de már tudta, mi a célja az életünkkel, ez az ő hatalmas szeretetének és gondoskodásának első jele. Ez jelöli ki az irányt az Isten által elrendelt és neki tetsző élethez való visszatérésünkben. Csak oda térhetünk vissza, amit egyszer már megismertünk.”

A főelőadó megosztott egy igen megrázó, igaz történetet egy tajvani fiatalról, aki szerető családban nőtt fel. A falu, ahol élt, kevés lehetőséget adott a megélhetésre, ezért a fővárosba, Tajpejbe ment, ahol különféle üzleti tevékenységekbe kezdett, végül a Tajvanon virágzó prostitúció vált megélhetésének fő forrásává. Hatalmas vagyonra tett szert az alvilági bevételeiből, ennek híre a szülőfalujába is eljutott. A keserűségtől összetört édesapja folyamatosan imádkozott érte, a fiú mind a család, mind a falu szégyenévé vált.

Karrierje azonban néhány hónap alatt összeomlott, sorozatos csapások érték, majd az utcán találta magát. Utolsó reménysége az édesapja volt, akit már évek óta nem látott, és akinek végül levelet írt. Arra kérte édesapját, ha visszafogadja őt, kötözzön ki egy kendőt arra a nagy fára, amely jól látható a falu vasútállomásán. A fiú azt is megírta, ha a vonatból csak a kendő hiányát látja, akkor továbbutazik, nem zavarja meg elvesztett családja békéjét. Arra a bizonyos fára azonban nem egy, hanem rengeteg kendőt kötöttek, és a fiú édesapja a fa alatt ugrált örömében.

„Modern kori tékozló fiúként élt, de az édesapja a legnagyobb örömmel fogadta őt vissza. A bibliai történetben olvasható fiatal is emlékezett az atyai házra, ez a ház a bűneset előtti tökéletes világ és az Isten végtelen szeretetének egyik szimbóluma. Ez a szeretet jelenik meg a Szentháromságban, Isten ezt a szeretetet akarja nekünk adni. Megtehetné, de mégsem mond le a bűntől, tisztátalanságtól, szennytől terhelt világunkról. Tökéletes harmóniára, isteni szeretetre teremtettünk egy gyönyörű világban, ennek a lenyomata ott van minden ember lelkében.”

A sátán, akit Jézus egy helyen tolvajnak nevez, ezt a harmóniát akarja elpusztítani úgy, hogy a lelkünk kincseit lopja el. Ezt érzékeljük személyes életünkben, családjainkban, gyülekezeteinkben, de az osztálytársaink, kollégáink támadásának kereszttüzében is. „Vágyunk visszatérni Istenhez, és ez egészséges. Ugyanakkor a mi döntésünk is, hogy felhatalmazzuk-e a gonoszt a pusztításra. Krisztus az életével mutatta meg, Isten országa hogyan érkezett el közénk, hogy mit jelent áldást mondani az ellenségeinkre. A tékozló fiú történetében valójában az atya az, aki tékozol: mindkét fiát visszafogadja és szereti annak ellenére, hogy egyikőjük sem méltó erre. Nem lehetünk hiteles keresztyének, ha együtt sodródunk a világgal, ha hitünk nem több jó viselkedésnél, és nem akarunk visszatérni Isten elfogadó szeretet-kapcsolatába.”

A REFISZ következő országos programja a május hetedikére tervezett tavaszi zsongás nevű sportnap, valamint a hagyományos nyári tábor, amely a szokásos időponthoz képest két héttel később, augusztus 22-28. között kerül megrendezésre Balatonszárszón.

Képek: Dobó Attila, Harmathy Dániel, Harmathy Balázs, Oláh-Pál Olivér, Puha Dorka