2021. november 6-án, szombaton, Dunaszentgyörgyön tartja soron következő presbiteri konferenciáját a Tolnai Református Egyházmegye. Ennek apropóján beszélgettünk Marco de Leeuw van Weenen egyházmegyei missziói munkatárssal a presbiterek feladatairól, képzésük fontosságáról és a presbiterkonferenciák szerepéről.

Hogyan látja a hazai református presbiterek helyzetét?
Én elsősorban a tolnai presbitereket ismerem, noha kezdettől fogva együttműködök a Magyar Református Presbiteri Szövetséggel is. Amikor 2009-ben elkezdtem ezt a szolgálatot, azt tapasztaltam, hogy az országos szervezet inkább a presbiterek hitéletére koncentrált, spiritualitásukban akarta megerősíteni őket, és nagyon keveset beszéltek a presbiteri munka szakmai oldaláról. Pedig ehhez a szolgálathoz olyan képességekre, tudásra van szükségük a presbitereknek, amely nem valószínű, hogy csupán a Biblia forgatásával elsajátítható. Azóta azon dolgozunk Tolnában, hogy ezen a téren is felzárkóztassuk őket.

Nem fog-e elsikkadni a lelki oldal, ha a képzés csak a szakmai oldalra koncentrál?
Szerintem a presbiterek lelki élete elsősorban a lelkészek felelőssége, nem az egyházmegye feladata. Remélem, hogy minden gyülekezetben van külön presbiteri óra, és azt is, hogy a presbiterek eljárnak a helyi bibliaórára, imakörbe, egyéb közösségi alkalmakra. A helyi lelkipásztor felelőssége, hogy ezeken az alkalmakon a résztvevők megkapják a megfelelő lelki táplálékot. Ezt a nézetet osztja az egyházmegyei többség is. Sajnos sokan ma sem gondolnak arra, hogy emellett a presbiteri szolgálat szakmai oldalára is kellő figyelmet kell fordítani ahhoz, hogy a presbiterek jól tudják ellátni a munkájukat.

Mik a presbiteri szolgálathoz szükséges szakmai kompetenciák?
A presbitereknek elsősorban a gyülekezet munkáját kell irányítania, emellett lehet minden presbiternek saját szolgálati területe is. Ehhez át kell látni és kézben kell tartani bizonyos működési mechanizmusokat. Gondolok itt például a gyülekezet közös, testületi vezetésre, amelyhez nagyon nehéz máshol munkatapasztalatot szerezni. Amikor közösen kell átbeszélni egy-egy témát, a presbitereknek ismernie kell a gyülekezet véleményét, a lelkésznek azt, hogy a Biblia mit mond az adott ügyről, a végén pedig közösen kell döntést hozni, hogy utána közösen is képviseljék azt. A legtöbb munkahelyen az ember nem ilyen stílusú vezetést lát, hanem a hierarchián keresztül próbálják átnyomni a döntéseket. Az egyházban nem működhet így a döntéshozatal.

Hogyan kapcsolódhatnak a presbiterek egyházközségük missziói küldetéséhez?
Remélem, hogy a presbiterek folyamatosan azzal a kérdéssel vannak elfoglalva, hogy hogyan működik a gyülekezet. Ennek egyik aspektusa az is, hogy a gyülekezet hogyan végzi a missziót az adott településen. A presbiterek javasolhatnak változásokat, kezdeményezhetnek új dolgokat, és minden évben, amikor előkészítik a missziói munkatervet, végig kell gondolniuk, hogy amit az elmúlt évben csináltak, az szolgálja-e a gyülekezetépítés és ezen keresztül a misszió célját. Ha nem, akkor át kell gondolni, hogy mit kell másként csinálni, vagy ha hiányzik valami, azt kikre lehetne bízni.

Hogyan képzeljük el a presbiterképzést?
A presbiterképzés alapja, hogy először is tisztázzuk, hogy honnan ered ez a tisztség, és mit jelent. Bibliai előképei az ószövetségi vének, akik családjaik és közösségeik nagy tekintélyű tagjaiként hoztak közös döntést a közösség életéről. Pál apostol is így szervezte meg a gyülekezeteket az Újszövetségben, és a reformáció ezt a mintát emelte vissza az egyházi gyakorlatba. Ezt először meg kell értenie egy presbiternek ahhoz, hogy lássa, miben különbözik ez a fajta vezetés más vezetési stílusoktól.

A képzésen megvizsgáljuk, hogy a Biblia mit mond a presbiteri munkáról, mikor lesz áldott. Megnézzük, hogy az egyházi törvények mit írnak minderről. Itt, Tolnában gyülekezeti mintatervet használunk, amit minden évben ki kell tölteni, így erről is tudunk beszélni a képzésen. Szóba kerül, hogy mit kell tudni a pénzügyekről, a diakóniáról, a misszióról és a gyülekezetépítésről, és mindarról, ami csak felmerülhet a presbitériumokban. Ez utóbbiak kapcsán működőképes példákat tudok ajánlani más településekről vagy más országokból, de mindig a presbiterek döntik el, hogy mi az, amit megszívlelnek.

Van, hogy már a presbiterválasztás előtt hívnak, hogy készítsem fel a jelölteket mindarra, ami rájuk várhat. Presbiternek lenni nemcsak egy cím, hanem komoly munkával jár. A presbiternek át kell látnia a gyülekezetnek azt a részét, amelyet rábíztak, tartania kell a kapcsolatot az emberekkel, családokat kell látogatnia. Közös döntéshozatalokban kell aktívan részt vennie, nem csak egyszerű kérdések kapcsán. Volt, aki elvégezte ezt az előzetes felkészítő alkalmat, és utána közölte: nem tudta, hogy ilyen sok munkával jár a presbiteri tisztség, és ő ezt nem tudja vállalni, mert ez túl sok neki. Lehet, hogy nem látta át az előző presbitérium munkáját. Ezért fontos mindezt előre tisztázni.

Még nem volt olyan, hogy ne ült volna be a megyei presbiterképzésre a lelkész is. Azt látjuk, hogy ők is kíváncsiak arra, hogyan lehet jól működtetni a presbitériumi rendszert. A lelkészek többsége nem tanult erről, ezért általában szeretnék ezt bepótolni az alkalmainkon.

A tolnaihoz képest más egyházmegyékben mennyire térnek el a presbiterképzés prioritásai?
Sajnos ezt nem tudni, mert a képzést minden egyházmegye magának oldja meg. Örülnék, ha mindenhol fontosnak tartanák a presbiterek szakmai felkészítését, de ott még nem tartunk, hogy ez a gyakorlat egyházkerületi vagy országos szinten egységes legyen. Pedig ezzel mindenki jól járna, mert kialakulna egy egységes látásmód a presbiteri munkáról, ami elősegítené a hatékonyságot.



Mi a presbiterkonferenciák szerepe a képzési folyamatban?
A presbitereknek szükségük van arra, hogy rendszeresen találkozzanak egymással. Félévente kerül sor a konferenciákra, alkalmanként száz fő szokott részt venni rajtuk, ez nagyjából az összes presbiterünk egyharmada. A szakmai előadás meghallgatása és a jó példák megismerése mellett ezért is fontos, hogy jókat tudjanak beszélgetni. A konferenciák fontos mozzanata, hogy másfél órás ebédszünetet tartunk, ahol ez meg is valósulhat. Emellett ezeken az alkalmakon mindig az aktuális kérdések kerülnek terítékre.

Hogyan zajlik egy-egy alkalom?
Délelőttönként szakmai előadásokra szoktunk sort keríteni, olyan előadókkal, akik sokakat érintő kérdésekre tudnak válaszokat kínálni. Nemrég például az üzleti és az egyházi gondolkodás közötti különbségről volt szó. Délután próbálunk jó példákat felmutatni. Például egyszer az egyik nőszövetség bemutatkozásán felbuzdulva létrejött egy másik gyülekezeti nőszövetség. Volt olyan is, hogy beszélgetős csoportokba váltunk szét, és kiértékeltük az elmúlt tíz év munkáját. Délelőtt azt kérdeztük a csoportoktól, hogyan látják az elmúlt évtizednyi eredményeket, délután pedig azt, hogy szerintük mit kell tenni ahhoz, hogy tíz év múlva a gyülekezeti munka még mindig sikeres legyen.

A mostani konferencia milyen témával és előadókkal hívogatja résztvevőit?
Központi gondolata, hogy továbbra is bátorítsuk egymást, ahogy eddig. De mindig a főelőadó adja a nap témáját. A délelőtt folyamán Balog Zoltán püspök úr ad elő. Be fog mutatkozni az egyházmegyei presbitereknek, és arról fog beszélni, hogyan látja a presbiterek munkáját az egyházban. Délután Rácz József esperes úr beszél majd az aktualitásokról. Mivel a COVID miatt – talán a gondnokok kivételével – régen találkoztunk egymással személyesen, jó lenne arról is beszélni, hogyan vészelték át a gyülekezetek a járvány eddigi hullámait, mi történt és mi nem történt ezalatt, majd mi az, ami újraindult, és hogyan menjünk tovább.

Gondolkodnak-e online megoldásokban, ha esetleg a negyedik járványhullám megakadályozná a személyes találkozást?
Száz emberrel nem túl szerencsés online konferenciát szervezni. Egyelőre úgy néz ki, hogy meg fogjuk tudni tartani személyes jelenléttel, de ha ez változik, akkor természetesen az aktuálisan érvényes szabályok szerint fogunk eljárni. Én nem hiszem, hogy az online formátum működőképes lenne, mert pont az marad ki belőle, ami a legfontosabb: a személyesség.

Mivel lehetne részvételre bíztatni azokat, akik még nem döntötték el, eljöjjenek-e?
A százas létszám arról tanúskodik, hogy itt senkit nem kell győzködni, a presbiterek gyakorlatilag hozzák egymást. Aki nem jön, általában vagy nem ér rá, vagy esetleg nem hívták. Szerintem országos viszonylatban is elég jól állunk a létszámmal. Aki volt már korábban, tudja, hogy milyen jók ezek az alkalmak, és magától is elmondja a többieknek. Ennyi elég ahhoz, hogy jó hírét keltsék a rendezvénynek. Mindenkit szeretettel várunk!


Barna Bálint
Képek: Füle Tamás