Az Isten előtti kedvesség a békesség forrása

Főgondnoki találkozót tartott a Dunamelléki Református Egyházkerület március 5-én, szombaton a Budapest-Nagyvárad téri Református Egyházközség templomában. A találkozón az előadók elsősorban a presbiteri – főgondnoki – felelősségről, feladatokról adtak útmutatást a közel kétszáz megjelentnek. 

„A keresztény ember számára az elsődleges feladat az, hogy keresse azt, ami az Isten előtt kedves, ami neki öröm. Fontos, hogy a hívő ember adakozókedve, hozzáállása más legyen, mint a nem hívő embereké. Nem az embertársainknak kell megfelelnünk, az ő kedvüket keresnünk, hanem mindenekelőtt az Isten törvényeit kell szem előtt tartanunk, aki a felebaráti szeretetet is megparancsolta nekünk” – Somogyi Péter, a dunamelléki egyházkerület lelkészi főjegyzője nyitó áhítatában a Zsidókhoz írt levél 13. fejezetének 16. versét vette alapul: „A jótékonyságról pedig és az adakozásról el ne felejtkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten.”

„Szeressétek egymást”
Veres Sándor egyházkerületi főgondnok a presbiterek közösségéről és felelősségéről tartott előadást. Mint mondta, Jézus a tanítványaitól is megkérdezte, hogy kinek tartják őt, és ezt mai tanítványaitól is megkérdezi. A gyülekezeti tagok feladata elsősorban, hogy tanúságot tegyenek az evangéliumról, és ez érezhető kell, hogy legyen a mindennapi életükön is.

„Az evangélium hirdetése szolgálat, mely cselekedetek által is lehetséges. Ebben a világban egymás útitársai vagyunk, felelősséggel tartozunk egymás iránt. Jó lenne, ha a gyülekezetek szinte jó családként is működnének, és őszinte szeretetkapcsolat lenne a gyülekezeti tagok között. Kiemelten fontos a jó kapcsolat a gyülekezeti közösség, a presbitérium és a lelkipásztor között. Emellett fontos észben tartani, hogy az Isten választotta ki az Ő szolgáit a különböző feladatokra, méghozzá azért, hogy bő gyümölcsöt teremjenek. Ehhez nagyon fontos, hogy a gyülekezetekben tisztséget betöltő emberek jó példával járjanak elöl a gyülekezeti alkalmak látogatásában, a feladatok meglátásában és elvállalásában. Segíteni kell, hogy a lelkész maradhasson a hitéleti feladatok ellátásánál, az egyéb terheket pedig, mint amilyen például az épületek karbantartása, le kell venni a válláról. Fontos feladat emellett a kisebb gyülekezetek segítése is. A Magyar Református Egyházban sajnos egyre több az elnéptelenedő falu, ahol nincs saját egyházközség, viszont ezeken a helyeken is helyt kell állni. Érezzünk felelősséget ezekben a falvakban élő testvéreink iránt és segítsük őket abban is, hogy el tudjanak jutni istentiszteletre. Ha igazán szeretjük egymást, akkor a másik emberben megláthatjuk Isten szeretetét is.”

„Egymásnak terhét hordozzátok”
Balog Zoltán dunamelléki püspök, a Zsinat lelkészi elnöke először a négy egyházkerület püspökének kárpátaljai látogatásáról számolt be. A gyülekezeten belüli kapcsolatokat, feladatokat elsősorban gyakorlati oldalról közelítette meg. Elmondta: a gondnok megnevezés a gond és a gondoskodás szóból ered. „A főgondnok megnevezést azért vezette be a Zsinat a gyülekezeti gondnokokra, mert a gondnok szó jelentése a mai magyar nyelvben nem választott, vezető tisztséget, hanem ’karbantartót’ jelent.” Az a legnagyobb segítség egy lelkipásztornak, ha a feladatok mellett meg tudja osztani a gyülekezeti és a lelki gondokat is, ha nem érzi magát egyedül akár a felelősség tekintetében sem. Ám még ma is sok rossz példa van arra, amikor nem kiegyenlített a kapcsolat a lelkész és a presbitérium, főgondnok között – tette hozzá az egyházvezető.

„Ideális lenne, ha a presbitérium az anyagi, a gazdasági és a jogi feladatokért is felelősséget tudna vállalni. Fontos, hogy a presbitérium úgy tekintsen a lelkipásztori fizetésre, mintha a saját gyermeke fizetéséről lenne szó” – fogalmazott. „A hitoktatásnál nincs fontosabb dolog. Az egyház jövője a hittanoktatásban van, hiszen a gyermekek által a szülők is bekapcsolódhatnak a gyülekezetekbe” – hangsúlyozta a püspök. Ezért a dunamelléki egyházkerület egyik célkitűzése, hogy a hittanoktatást levegyék a lelkészek válláról, és hittanoktatókat biztosítsanak az iskolákba. Még mindig sok helyen függ a lelkipásztor fizetése a gyülekezet nagyságától, gyakran emiatt – keresetkiegészítésként – vállal túl sok hittanoktatást. Ezt szeretnék rendezni a fizetések egységesítésével, szükség esetén növelésével. A püspök nyomatékosan biztatta a főgondnokokat, presbitereket, hogy adott esetben ők kezdeményezzék a lelkipásztorok fizetésemelését, és erről, valamint egyéb anyagi dolgokról ők tájékoztassák a gyülekezetet, vegyék át ezt a feladatot a lelkésztől.

Aki szeret, az ad
Lenkey István, a paksi református gyülekezet lelkipásztora kiemelte, hogy az adakozás valójában nem pénzügyi kérdés, hanem kegyességi. Lehet adni szeretet nélkül is, de szeretni nem lehet a nélkül, hogy adnánk.

„Mindenkit megajándékozunk, akit szeretünk. Az egyházi adakozás helyénvaló motivációja a hála, hiszen abból adunk, amit Istentől kapunk. Több bibliai történet is szól arról, hogy az Istennek kedves adomány lehet bármily szerény, de nem a feleslegből való. Az ószövetségi adakozás mértéke, a tized, most is jó, hiszen az már több mint a felesleg. Sajnos a mai helyzet azt mutatja, hogy ettől jócskán le vagyunk maradva, és ez lelki hiányosságra is utal. Az igénytelen egyházkép viszont a külső ember számára egyáltalán nem vonzó, sőt hamisan tanúskodik a bőkezű Istenről. Perselypénzadáskor, egyéb adományozáskor ne a szükségleteket célozzuk meg, hanem az adakozás Isten által meghatározott mértékét. Ha több a keret, mint a konkrét kiadás, akkor a gyülekezetnek van lehetősége más gyülekezetet anyagilag is segíteni. A presbiterek a jókedvű, Istent dicsőítő adományozásban is legyenek példamutatók” – emlékeztetett.

Megújulás a Magyar Református Presbiteri Szövetségben
Bor Imre dunamelléki presbiteri főjegyző, a Magyar Református Presbiteri Szövetség elnöke örömmel számolt be arról, hogy noha korábban jelentősen csökkent a Presbiteri Szövetség tagjainak száma, most új erőre kaphat ez a szervezet. Vezetőségi és tagsági megújulás is várható. A vezetőségben minden egyházkerületből lesz egy-egy tag, hogy az ország minden református gyülekezete képviselve lehessen.

A presbitérium csak a lelkészekkel együtt működhet jól, ezért a vezetőségben egy lelkész is lesz. A Presbiteri Szövetség április 1-3. között megújulási konferenciát tart Berekfürdőn, amelyre minden presbitert szeretettel hívnak és várnak. Ez az alkalom és maga a szervezet is kapcsolatépítési lehetőség a presbiterek számára – hangsúlyozta.

A találkozón lehetőség nyílt kérdésekre, hozzászólásokra is. Elsősorban a kárpátaljai magyarokért érzett aggódást kapott hangot a megnyilatkozásokban, valamint a női presbiterek szolgálatának fontossága.