Belső csendre hangol

Feljött immár az a csillag címmel jelent meg Tímár Sára új karácsonyi kislemeze. A Junior Príma Díjas énekessel az ünnep és a néphagyomány összefonódásáról, a karácsonyi családi éneklésekről és az idei különös adventről beszélgettünk.

Sára, ahogy hallgattam a lemezed, az volt a benyomásom, mintha egy gyönyörűszép elbeszélést hallgatnék. A kompozíció kereksége lelassított, megnyugtatott. Hogyan született ez az összeállítás?

Gryllus Dániel felkérésére készítettük el ezt az anyagot, hiszen a Kaláka együttesnek van egy karácsonyi lemezsorozata. Idén nekünk jutott a szerep, hogy megzenésíthessük a kedvenc karácsonyi énekeinket. Zenepedagógusként rengeteg karácsonyi éneket összeírtam már, amelyek minden évben előkerülnek, ezért nagy feladat volt egy húszperces anyagot kiválasztani.

Hogy alakult ki a végső változat?

Nagyon szeretek ívekben gondolkodni, és fontos számomra, hogy legyen tartalmas, amit az embereknek nyújtok. Befogadóként azért hallgatjuk az előadóművészeket, hogy az elhangzottakba vagy a látottakba belehelyezzük a saját érzelmeinket, megtapasztalásainkat – egy előadó pedig attól hiteles, ha van mondanivalója. Ennek a lemeznek az a célja, hogy segítsen megérkezni a karácsony élményéhez. A sötétebb, komorabb hangulatból ezért fokozatosan eljutunk a fény, a szeretet felé, a valódi ünnepi hangulatba. Vannak gyorsabb tematikájú énekek is a lemezen, amennyiben megvan bennük egyfajta őserő, a hit lendülete. De semmiképp sem akartam a rohanásnak teret engedni, épp ellenkezőleg: inkább lecsillapodni szerettem volna egy kicsit ebből a szélforgásból és hajszából, ami általában jellemzi a világunka. A zenével ha nem is elvarázsolni szeretném az embereket, de mindenképp belevezetni egy nyugodtabb állapotba.

Mit adhat az, ha nemcsak a háttérből juthat el valami hozzánk ebből a gyönyörű dallamívből, hangulatból, hanem teljes figyelmünket szenteljük a zenének?

Épp az volt a szándékom ezzel a karácsonyi lemezzel, hogy ne csak karácsonyi háttérzene legyen, noha arra is nagy igény van. Adventben vagy szenteste gyorsan beillesztünk néhány dalt a YouTube-listánkra, hátha megjön a karácsonyi hangulat. De még a hétköznapokban is gyakran csak a háttérben szól a zene, nálam például azért, hogy fellelkesítsen, vagy segítsen az ébredésben, a reggeli készülődésben. Már valóban keveset hallgatunk úgy zenét, hogy minden egyes részletét megfigyeljük, és egyfajta üzenetnek vesszük. Pedig a zenészek a hangszínekkel és minden egyes témaváltással is ki szeretnének fejezni egy-egy gondolatot, nem csak úgy leteszik az asztalra egy-egy ének átdolgozását vagy egy új szerzeményt. Ez a lemez az én munkásságomban is egyfajta kitekintés, újfajta zenei megfogalmazást jelent, olyan, ami mellé érdemes leülni. Azt javaslom, aki kezébe veszi, próbáljon egy pohár tea mellett rászánni húsz percet, hogy hathasson rá, belső csendre hangolja. Egyébként szívesen veszem a visszajelzéseket is, hogy milyennek találták.

Mire figyeljünk, amikor hallgatjuk az általad felénekelt dalokat, mitől különleges ez a lemez?

Volt egy csodálatos szerzőtársam, Szabó Dániel, neki küldtem át egy-egy zenei ötletemet, például egy új hangot tőlem. Népdalénekesként nem az az első feladatom, hogy akár zenei kíséretet írjak, hiszen általában adott a dallam, a szöveg, a zenekari kíséret. Ez a lemez viszont új zenei kísérlet, ezért itt autentikus hangszereken játsszuk el a Szabó Dani által és az általam megálmodott kíséreteket. Ez leginkább a címadó Feljött immár az a csillag című dalban érezhető.

Ez lehet az új zenei irány számodra?

Nem titkolt szándékom ezt a lemezt felütésként prezentálni. Meg szeretném mutatni, mi lesz az új zenei irány számomra az elkövetkezendő időszakban. Továbbra is szeretnék verseket feldolgozni, ezt a munkát már el is kezdtük Szabó Dániellel. A verseket közösen zenésítjük meg. A választott műveket pedig szeretném úgy szerkeszteni, hogy arról az útról szóljanak, amit az ember a lelkében jár be, amikor a Teremtőhöz próbál közeledni. Amikor keresi Istent, aki minden a mindenben. Amikor szeretné a mindennapjait úgy élni, hogy bármilyen konfliktushelyzet vagy nehézség adódik, ebben a biztos tudatban tudjon létezni. Minderről olyan megfogalmazásban szeretnék énekelni, ami nem túlságosan direkt. Weöres Sándornak gyönyörű versei vannak, de Nemes Nagy Ágnes Karácsony című műve is erről szól, ami a mostani lemezre felkerült.

Tímár Sára generációjának egyedi hangú, kísérletező kedvű énekese 2011-ben nyerte el a Junior Príma Díjat magyar népművészet és közművelődés kategóriában. A Sebő együttes tagjaként került kapcsolatba az énekelt versek világával, a népi énekhang kreatív lehetőségeit pedig a Dalinda énekegyüttes alkotó alapítójaként keresi. Két lemezét (Minek nevezzelek, Református hálaének népzenével) a Zeneakadémián mutatta be teltház előtt.

Mit gondolsz, hogyan érkezhetünk meg a karácsonyba idén, amikor nem biztos, hogy találkozhatunk minden szerettünkkel, sőt, lesznek, akik egyedül töltik majd a szentestét? Vívódhatunk amiatt is, hogy szeretnénk megérkezni az ünnepbe lecsendesült lélekkel, de tartunk attól a hiányérzettől és fájdalomtól, ami akkor érhet, ha közel engedjük magunkhoz az idei karácsonyt.

Ha egészen őszinte akarok lenni, akkor nekem a legfájdalmasabb ünnep a karácsony. Anyukámnak nagyon rosszul esett, amikor ezt megpendítettem otthon, készülve már erre a karácsonyi lemezre. Akkor vallottam ezt meg neki, amikor megkérdezte, miért akarom ennyire szomorúra készíteni. Kereste, hogy miért lehet nekem egy karácsony szomorú, hiszen mi hatan vagyunk testvérek, mindig együtt töltjük az ünnepet, és anyukám tényleg mindent megtesz, hogy gyönyörű karácsonyi élményeket adjon nekünk. De épp a belső út miatt az. Ilyenkor mindig szembesülök vele, hogy egész évben mit tettem azért, hogy ünnepként éljem meg a karácsony estét, annak az ünnepeként, hogy Jézus Krisztus megszületett, és megváltott a bűneimből. Ilyenkor szembesülök vele, hogy elég trehány voltam, szinte rosszul is érzem magam emiatt, és mindig nagy vágyakozást érzek arra, hogy tisztán érkezhessek meg az ünnepre. Gondolom, hogy nem véletlen, hogy van négy vasárnapunk felkészíteni magunkat, de valahogy nem szokott még ez sem elég felkiáltójel lenni. Nagyon örülök neki, hogy hamarabb elkezdhettem a készülődést a lemez nyár végén kezdődő munkálataival, egyfelől ezzel, másfelől a vírushelyzettel egészen különleges élmény számomra is az adventi várakozás. Mintha most csillogóbb lenne ez az ünnep. Mert vagy annak az öröme jár majd át, hogy együtt ünnepelhetjük az életet, és hálásak leszünk pusztán az együttlétért is, vagy mert az egyedüllétben tisztába kerülhetünk magunkkal, és Istent sokkal közvetlenebbül megszólíthatjuk, illetve átélhetjük, hogy Ő megszólít minket. Persze, már amikor a kérdést feltetted, összeszorult a torkom, mert nagyon fájdalmas lehet azoknak, akik egyedül lesznek. Mégis biztos vagyok benne, hogy nincsenek egyedül, és bízom benne, hogy lehetőséget kapnak a befelé figyelésre és az Istenre figyelésre is.

Ilyenkor meghallgatni például a lemezed meggazdagító lehet. De ha már a tisztaságot említetted: miért van az, hogy ezeket a népies hangzásvilágot idéző dalokat hallgatva minden letisztul? Az ünnep szentsége, az ember belső világa, az Isten jelenléte a világban. Egyáltalán, miért fordítjuk a figyelmünket a néphagyományok felé ünnepekkor?

Ilyenkor valahogy zsigerileg érezzük, hogy milyen tiszta üzeneteket hordoz a népi kultúra. Évszázadokon keresztül csiszolódott, nemzedékeken át hagyományozott szövegekről és dallamívekről van szó, amelyek egyértelműen tiszta üzeneteket hordoznak, és azt nemes egyszerűséggel fejezik ki. Nagyon sokszor vetekednek akár a szépirodalmi művekkel is. Egy-egy ünnep alkalmával az ember erre az egyszerűségre és tisztaságra vágyik. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, hogy keresgéljen népzenekincsünkben is, de – kicsit magam ellen szólva – a csendet is ízlelgessük, az is nagyon szép tud lenni.

Hogyan segítenek az általad megszólaltatott dalok abban, hogy te magad közelebb kerülj Istenhez?

Az énekek éneklése közben igyekszem minden egyes szóra koncentrálni, arra, hogy mi a tartalma, a jelentése. Persze, nem mindig egyszerű feladat egy dalt hitelesen elénekelni. Mostanában szembesülök vele, hogy milyen sokszor énekelek és dudorászok, mert a családtagjaim visszajelzik nekem, hogy gyakorlatilag szünet nélkül ezt teszem. Én ezt eddig nem tudtam magamról, hiába vagyok énekes. Azt vettem észre, hogy ezeket a dallamokat mint belső imákat mondom magamban. Nagyon érdekes, hogy a csendből egyszer csak olyan dallam jön elő, amit már nagyon régóta nem énekeltem, vagy amit még gyerekként tanultam. A zene olyan állapotba vezet el, amelyben jobban tudok beszélgetni Istennel.

A gyerekkorodban, és egyáltalán a családodban mennyire volt meghatározó az éneklés karácsonykor?

Gyermekként minden este énekeltünk lefekvéskor, de az ünnepeknek máig elengedhetetlen része az, hogy közösen éneklünk. Egyébként ez nagyon szívmelengető tud lenni. Általában az emberek szégyenlősek, ha egy énekes mellett kell énekelniük, de mi így nőttünk föl. És nagyon-nagyon szeretem hallgatni a családtagjaim éneklését is. A karácsony nálunk úgy indul, hogy énekelve megyünk oda a fához, és ott minden karácsony dalt végigéneklünk, amit csak fejből tudunk, utána olvassuk fel az Igét, és imádkozunk. A Krisztus Urunknak áldott születésén… kezdetű ének sosem maradhat el, ezért is válogattam be a korábbi, Református hálaének népzenével című lemezemre.

Ilyenkor nem népi stílusban énekelsz, hanem civilként?

Az én megfogalmazásom próbál kicsit puritánabb lenni, nem szeretném a családomat leénekelni. De sokszor amikor valamilyen könnyűzenei szerzeményt énekelek – még ha igyekszem is nagyon nem népiesen énekelni –, kacarásznak a testvéreim, hogy nem tudom levetkőzni ezt a stílust. A mostani lemez Karácsony című énekében már hallható egy újabb világ, hiszen a Sebő együttes tagjaként nagyon sok verset énekelek, és Sebő Ferenc rengeteg instrukciót adott, hogy hogyan kellene ezeket szépen megfogalmazni.

Visszatérve a Református hálaének népzenével lemezhez, amelyen szintén szerepelnek karácsonyi dalok: hogyan kapcsolódnak össze ezek a hálával?

Az a lemez azért született meg, mert bennem az a kettősség ötvöződik, hogy református lelkészfelmenőkkel rendelkező népdalénekes vagyok. Ezért gyerekkorom óta borzasztóan kíváncsi voltam arra, hogy hogyan él tovább a néphagyományban, illetve hogyan szólaltatják meg az adatközlők ezeket a kottában lejegyzett református énekeket. Nagyon sok gyűjtésen hallható ugyanis, hogy ők a saját tájegységük jegyeivel formálták és éneklik ezeket. Az is izgalmas, hogy nemcsak a templom falain belül, hanem hétköznap is énekelték ezeket főzés vagy földművelés közben. Tulajdonképpen énekelt imádságok ezek. Ezért adtuk a Hálaének címet a lemeznek, hiszen mi is megkíséreltük a templom falai közül kiemelni ezeket az énekeket, és népies hangzásra átültetni. Amikor fesztiválon adjuk elő zenekari kísérettel, akkor nem liturgia része ugyan, de hálaének lesz belőle, amit együtt lehet énekelni, vagy csak belül örülni neki. Nagyon különleges élmény, amikor nyáron is meg tud szólalni egy-egy templomi ének, amit nem gondolnánk fesztiválra illőnek, de a népzenei köntössel mégis hitvallásként elhangozhat. Tervben van egy második lemez is, amelyen a táji jegyeket még hangsúlyosabban érzékeltetném a református énekekben. Szép történetek is kapcsolódnak ezekhez a gyűjtésekhez. Egy alkalommal, amikor szakrális témájú népdalokat gyűjtöttem, vagyis a néphagyományba beolvadt egyházi énekeket, akkor a szászcsávási református gyülekezet két házaspárjával találkoztam, akik a kérésemre több szólamban is elénekelték a Krisztus Urunknak áldott születésén… kezdetű éneket. Nagyon megható volt a kedvenc karácsonyi énekemet tőlük hallani.

Erről is fogsz írni nekünk bővebben, hiszen a négy adventi vasárnap négy általad szeretett karácsonyi dalhoz fűzöl gondolatokat, emlékeket – a Parókia portálon így hangolódunk az ünnepre. Köszönjük, hogy ezzel készülsz! Ki tudja, talán minket is dalra fakaszt a hála.