ÉN, DÁNIEL, MEGDÖBBENTEM EMIATT, ÉS LÁTOMÁSAIM MEGRETTENTETTEK ENGEM. ODAMENTEM AZ OTT ÁLLÓK EGYIKÉHEZ, ÉS FELVILÁGOSÍTÁST KÉRTEM TŐLE MINDEZEKRŐL. AZ PEDIG FELELT NEKEM, ÉS MEGMAGYARÁZTA EZT A DOLGOT: EZ A NÉGY HATALMAS VADÁLLAT NÉGY KIRÁLYSÁGOT JELENT, AMELYEK LÉTREJÖNNEK A FÖLDÖN. DE A FELSÉGESNEK A SZENTJEI FOGLALJÁK EL MAJD A KIRÁLYSÁGOT, ÉS ÖRÖKRE BIRTOKOLJÁK AZT, MINDÖRÖKRE.

„Megütődött ezen az én lelkem…” A másik fordítás szerint. Mennyire megrettenhetett Dániel. De kérdez a hozzá közel állót, és választ nyer. Kegyelmes szeretetébe öleli őt az, aki neki a látomást adta. Megértheti, amit megérthet, beláthatja, amit beláthat. Ami pedig ezen felül van, az titok marad minden ember előtt…

Mennyit kell érteni, mit kell megérteni Dánielnek? Tudnia kell, miért láttatta vele Isten azt, amit látott! Mire készíti őt, és mire az ő népét? Mit kell továbbadnia? Mi az, ami rá tartozik? Érteni szeretné, amit látott. Értheti?

Mi mit kezdünk azzal, ami riaszt, rettent, ijeszt minket? Mikor olyan dologról van szó, amivel nem tudunk mit kezdeni, amit képtelenek vagyunk feldolgozni, és nem bírjuk elhordozni…
Azért ijeszt. Ám szabad meggondolnunk, amit nem mi akartuk, nem mi vágytunk látni, megélni, tapasztalni, az nem a mi kezünkben van. Azok a történések, melyek megesnek velünk, arra figyelmeztetnek, hogy az ilyen szükség Istenhez ölel, aki mindarra nézve világosságot ad, amit tudnunk kell, s ami rejtve maradt, az az ő titka, míg teljesül.

Advent van, az ünnepre való várokozás heteit éljük. Mit várunk? – kérdeztem vasárnap a gyermekistentiszteleten, a gyerekektől. Hogy a Jézuska megszülessen! – válaszolta egy gyerek. Igen? De hiszen már megszületett, régesrégen! Hisz tavaly mit vártál? Akkor is ezt? És azelőtt, meg az előtt? Aki ezt várja, mit vár? A betlehemi mese varázsát csupán.? Éppen Mária története következett a gyerekeknél. (Lukács 1:26-38.) Amikor angyal érkezik, Isten követe meglátogatja Máriát… Mi mit értünk azon, hogy valakit meglátogatott az Isten? A közmondások könyve így értelmezi ezt: aki nagy bajba, nehéz helyzetbe kerül… De hisz Máriát megáldani készül Isten! – gondolnánk mi. De mivel? Hogyan köszönti? Örülj (üdvözlégy) kegyelembe fogadott, Isten veled van, áldott vagy te az asszonyok között… És Mária zavarba jön attól, amit ért, és nem érti, miért és mit akar az angyal neki mondani. Mert mit jelent kegyelembe fogadottnak lenni, mit jelent, hogy velem van az Isten, és mit jelent áldott állapotba kerülni általa? Az angyal a lehetetlent akarja megértetni Máriával. Hogy bólinthasson. Mire? Megejti a Szentlélek, s hordozza ennek látható jeleit, ami mások számára, akik nem tudják a titkot, amit ő, csúfság, botrányos, felháborító. (Hogy mennyire az, Józsefet biztatni kell egy angyalnak, hogy amihez joga lenne, ne tegye, ne bocsássa el menyasszonyát.

És mi, hogyan viszonyulunk Isten látogatásaihoz? Mikor olyan dolgok történnek velünk, amit nem akarunk, ami meghalad minket, amit nem tudunk elhordozni? Isten látogatása megérint, lehet félelmetes, talán megsebez, hogy nyíljon a szívünk, értelmünk, s önmagával áldhasson meg minket, abban, amit el kell hordoznunk. Ez szólhatna Róla. Nekünk először, hogy aztán általunk, e téradás által, mások számára is megjelenhessen.
EZUTÁN KÖZELEBBI FELVILÁGOSÍTÁST KÉRTEM A NEGYEDIK VADÁLLATRÓL , AMELY MÁS VOLT, MINT A TÖBBIEK: ROPPANT IJESZTŐ VOLT, VASFOGAI ÉS RÉZKARMAI VOLTAK; EVETT, RÁGOTT, ÉS A MARADÉKOT ÖSSZETAPOSTA LÁBAIVAL. TÍZ SZARV VOLT A FEJÉN MAJD MÉG EGY MÁSIK IS NŐTT KI , HÁROM PEDIG LETÖRT ELŐTTE. ENNEK A SZARVNAK SZEMEI VOLTAK, NAGYOKAT MONDÓ SZÁJA VOLT, ÉS NAGYOBBRA NŐTT A TÖBBINÉL. LÁTTAM, HOGY EZ A SZARV HADAKOZOTT A SZENTEK ELLEN, ÉS FÖLÉJÜK KEREKEDETT, MÍG EL NEM JÖTT AZ ÖREGKORÚ, ÉS IGAZSÁGOT NEM SZOLGÁLTATOTT A FELSÉGES SZENTJEINEK. ÉS AKKOR BEKÖVETKEZETT AZ AZ IDŐ, AMIKOR A SZENTEK FOGLALTÁK EL A KIRÁLYSÁGOT. A VÁLASZ ÍGY SZÓLT A NEGYEDIK VADÁLLATRÓL: LESZ EGY NEGYEDIK KIRÁLYSÁG A FÖLDÖN, EGÉSZEN MÁS LESZ, MINT A TÖBBI KIRÁLYSÁG VOLT. AZ EGÉSZ FÖLDET BEKEBELEZI, ELTAPOSSA ÉS ÖSSZEZÚZZA. A TÍZ SZARV EZT JELENTI: EBBEN AZ ORSZÁGBAN TÍZ KIRÁLY URALKODIK. MAJD MÉG EGY MÁSIK IS KÖVETKEZIK UTÁNUK; EZ MÁS LESZ, MINT AZ ELŐZŐK, ÉS HÁROM KIRÁLYT FOG LEVERNI.

A negyedik vadállat felől, mely állathoz nem hasonlítható, s nem a külseje miatt ijesztő, és nem azért mert veszedelmesnek látszó, hanem ahogyan működik, ahogy öl, írt és pusztít…
MÉG EGY MÁSIK IS NŐTT KI , HÁROM PEDIG LETÖRT ELŐTTE. ENNEK A SZARVNAK SZEMEI VOLTAK, NAGYOKAT MONDÓ SZÁJA VOLT, ÉS NAGYOBBRA NŐTT …

Vajon miféle jelkép ez? A szarv az erő, a szem, mely lát. Annak kezébe adatik egy időre az uralom, a hatalom, akié az erő, aki jól lát, és NAGYOT MONDÓ SZÁJA van… azokat, akik fölött uralkodik, becsaphatja, megtévesztheti, félrevezetheti…

PILINSZKY JÁNOS

             APOKRIF (részlet)

… Szavaidat, az emberi beszédet
én nem beszélem. Élnek madarak,
kik szívszakadva menekülnek mostan
az ég alatt, a tüzes ég alatt.
Izzó mezőbe tűzdelt árva lécek,
és mozdulatlan, égő ketrecek.
Nem értem én az emberi beszédet,
és nem beszélem a te nyelvedet.
Hazátlanabb az én szavam a szónál!
Nincs is szavam…

Szabad látni, érezni az antikrisztusi időt, hogy mi is abban vagyunk, nem tudjuk mikor kezdődött és meddig tart…de a nagyotmondók uralma van jelen, ma is, és mi is ebben élünk. Beleveszhetünk, vagy megmaradhatunk? Felfogjuk, miféle hatalom adatott az antikrisztusi erőnek? Hogy kevesek vagyunk ahhoz, hogy ellenálljuk? Hogy észre sem vesszük, mi az amivel elfele megyünk, amivel szembefordulunk, hátat fordítunk Istennek?

PILINSZKY JÁNOS

               MERÉNYLET

Megtörtént, holott nem követtem el,
és nem történt meg, holott elkövettem.

MÍG EL NEM JÖTT AZ ÖREGKORÚ, ÉS IGAZSÁGOT NEM SZOLGÁLTATOTT A FELSÉGES SZENTJEINEK. ÉS AKKOR BEKÖVETKEZETT AZ AZ IDŐ, AMIKOR A SZENTEK FOGLALTÁK EL A KIRÁLYSÁGOT

A meddig lesz így, a mikor lesz vége - mindvégig Isten titka marad. MÍG EL NEM jön… Ki éri meg és hogyan? Dánielnek ez nem jelentetik ki. Mi sem tudhatjuk. De láthatjuk, érezhetjük, ráismerhetünk, tapasztalhatjuk, nevén nevezhetjük, és azonosíthatjuk azt, amiben élünk?

PILINSZKY JÁNOS

         CSAK ÁLLOK AZ ÉJBEN

Csak állok az éjben
A végtelen éjben
Nem tudom hol az eleje
hol van a vége…
Vágyom a fényt
de nem melegít.
Csak ömlik, csak ömlik
S hidegen elsiklik
Csak állok az éjben
A vaksötét éjben
Fáradtan leverten
Nézek az éjbe,
a semmiségbe.
Hol van a vége…
S én álmok szegénye
megyek az éjbe
hol van a vége, a vége…

Félelmetes, amit az ötödik szarv okoz, mely a többinél nagyobbra nő. A SZENTEK ELLEN HADAKOZIK ÉS FÖLÉJÜK KEREKEDIK…Teheti? Igen, megengedtetik neki. Teheti, míg el nem jön AZ ÖREGKORÚ, ÉS IGAZSÁGOT NEM SZOLGÁLTAT…

SOKAT BESZÉL MAJD A FELSÉGES ELLEN, ÉS GYÖTÖRNI FOGJA A FELSÉGESNEK SZENTJEIT. ARRA TÖREKSZIK, HOGY MEGVÁLTOZTASSA AZ ÜNNEPEKET ÉS A TÖRVÉNYT. HATALMÁBA KERÜLNEK A SZENTEK EGY IDŐSZAKRA, MEG KÉT IDŐSZAKRA ÉS EGY FÉL IDŐSZAKRA. DE MAJD ÖSSZEÜL A TÖRVÉNYSZÉK, ÉS ELVESZIK HATALMÁT; MEGSEMMISÜL, ÉS VÉGLEG ELPUSZTUL.

„IV. Antiokhosz király, önmagát nemes egyszerűséggel csak „Megjelent Istennek” (Theosz Epifanész) titulálta, akit kortársai annyira gyűlöltek, hogy nevét Epimanészre, vagyis „Őrjöngőre” változtatták. Antiokhosz i. e. 168-ban megkísérelte elfoglalni Egyiptomot, de M. Popilius Laenas hadvezér a római szenátus megbízásából kiparancsolta őt az országból… A frusztrált szíriai király minden bosszúját az addig is gyűlölt zsidókon töltötte ki. Ennek csúcspontját az jelentette, mikor december 25-én – a görög vallás szerint Zeusz születésnapján – a jeruzsálemi Templom oltárán, ahová előzőleg saját szobrát állíttatta fel, disznóvért áldozott. Antiokhosz Izrael népét soha addig nem látott elnyomásba taszította: betiltotta a Törvény olvasását, sőt a tekercsek birtoklása halálos véteknek számított; senki nem metélhette körül fiát; nem ülhették meg az ünnepeket; s mindennek tetejében még áldozniuk is kellett a pogány isteneknek, illetve megenniük az ott feláldozott disznóhúst.”

Miért kell a szenteknek szenvedni? Miért engedi Isten, hogy a vadállat hatalma ártson övéinek? Szükséges? Kinek van rá szüksége? Miféle jeladás ez Istenről, az érte és vele elhordozott szenvedés, hátratétel, eltaposó indulat, nyomorúság?

Mária sem érti, miért kell és miért így kell, neki a szűznek, kinek nem volt dolga férfiúval, miért kell a gyalázat látszatát elhordozni a Szentlélek által nyert isteni gyermekért? Miért nem valami szebb, tisztább, fenségesebb, istenibbnek tűnő módon?

Miféle egység az egy időszak, meg két időszak? Lehet kiszámolni, lehet megmondani, megsaccolni a csak egységben megadott időt, de majd csak visszafelöl nézve lesz meg az a két egység meg egy fél. Addig meg, ki meri tudni hol tartunk? Hányan számolták már ki, s lett csúfsággá a bizonyosságuk. Egyet tudhatunk, nehéz lesz, keserves nehéz, míg megszületik a várvavárt isteni királyság, de eljön az az uralom.
A FELSÉGES SZENTJEINEK A NÉPÉÉ LESZ AZ ÉG ALATT MINDEN ORSZÁG KIRÁLYI URALMA, HATALMA ÉS NAGYSÁGA. EZ A KIRÁLYI URALOM ÖRÖK URALOM LESZ, NEKI SZOLGÁL MAJD, ÉS NEKI ENGEDELMESKEDIK MINDEN HATALOM. ÍGY VÉGZŐDÖTT A BESZÉD. ENGEM, DÁNIELT, GONDOLATAIM NAGYON MEGRÉMÍTETTEK, MÉG AZ ARCOM IS BELESÁPADT, DE A MONDOTTAKAT, ESZEMBEN TARTOTTAM.

Mi Dániel szerepe? Miért kapta a látomást? Hogy jegyezze fel, írja le és tartsa eszében a MONDOTTAKAT. Nincs más dolga, mint hordozni, amit isteni üzenetként kapott, értve, nem értve, látva, nem látva.

Ahogy Mária elfogadta, kész Őt szolgálni, szíve alatt hordozni, amivel Isten megáldotta… Bólint rá: „Ímé az Úr szolgálóleánya, történjék velem a te beszéded szerint… (Lukács 1:38.)

TÚRMEZEI ERZSÉBET A LEGNEHEZEBB KÉRÉS

"Legyen meg a Te akaratod!“
Ha elkerülnek gondok, bánatok,
könnyű kimondani. De ha nehéz
órák jönnek, s az öröm ködbe vész?
Ha a szív vérzik, a lélek zokog,
ha éjszakának tűnnek nappalok,
eltördelni mégis a mondatot,
hogy "legyen meg a te akaratod!“?

Inkább sikoltanék: "Atyám, ne, ne!
Miért kell ennek így történnie? !“
Szívem keserű lázadásba jut,
ha érthetetlen előtte az út.
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket:
"Én Istenem, hát ez a szeretet? !“

Aztán elcsitul: "Bocsáss meg, Atyám!
Te szeretsz engem híven, igazán.
Kínban vergődő szívvel is tudom:
Te vezetsz engem a legjobb úton.
Ellenemre is véghezviheted,
de szívem attól nem lesz csendesebb.
Taníts meg hát szívből kiáltani
ne csak szájjal, de szívvel mondani:
"Ahogy te akarod, ne ahogy én! -
A békesség csak így lesz az enyém.

Lehet az út tövises, meredek,
amerre vezetsz, bátran mehetek.
S mindennapi kérésem az marad:
"Add, hogy csupán Téged kívánjalak! -

"Legyen akaratod -, ha nap nevet.
"Legyen akaratod -, ha éj temet.
Legyen most és mindörökké! Igen!
Fogd meg a kezem, fogadd el a szívem!
Ha utam célját el is takarod:
Hiszek! Legyen ahogy Te akarod!