Képzeljünk el egy hajdanvolt kertet, amelynek a közepén egy fa áll… A zavartalan szépség szemkápráztató túláradását, melyet a biztonság és a szeretet tökéletes egysége foglal keretbe. A békesség és a kezdeményezőkészség harmóniájának idilli képét, amelytől csak még elevenebb minden szereplő: az egymáshoz kapcsolódó Isten és az egészen más, mégis hozzá olyan hasonló ember. Anélkül a külső nézőpont nélkül, ami csakis rosszalló lehet, hiszen nem része az összképnek, és megfeledkezni sem képes önmagáról.

Innen indult a történet valaha, az emberiség bölcsőjéből, az Éden kertjéből. Ahol az ember az lehetett, akinek Isten megteremtette, és annak is érezte magát. Önazonossága észrevétlenül engedett szabad utat a másikhoz. Tudta, kicsoda az Isten, és ki a mellette lévő embertárs, és azt is, milyen kapcsolat fűzi össze őket. Önmagát nem tudta kívülről figyelni, mert látta az Istent, és látta a másik embert – szeretve volt és szeretett.

Vajon vissza lehet-e térni ebbe a kertbe? Létezik-e az az idilli állapot, a helyreállásnak az a mértéke, amelyben újra megtapasztalható a valódi mivoltunk, és vajon kiteljesedhet-e a köztünk lévő kapcsolat? Ki lehet-e tapogatni a láthatatlan Isten arcát, és levethetők-e a maszkok az emberarcról? Tükrözheti-e újra az istenarc az embert, és az emberarc az Istent?

Többek között ezek a kérdések ihlették az idei Művészetek Völgye református udvarának megálmodóit. A Balaton-felvidéki össz-művészeti fesztivál taliándörögdi templomkertje néhány héten belül olyan kertté alakul át, amelyben felidéződhez a valódi istenarc, összetörhetnek a hamis istenképek, a völgyben élő Krisztus-arcú emberek vonásain pedig felsejlik a remény. Igen, létezett – létezik az, amire mindig is vágytunk, és aminek az árnyéka is annyi szépséget rejt, hogy a Kerten kívül születettek gyakran megelégszenek azzal, ami szemmel látható. A valódi istenarcot és saját valódi arcát kutató ember azonban a Képtelen kertben barangolva ismét vagy végre először megízlelheti, milyen elfogadottnak lenni, mi ennek a valódi ára, és hogy milyen az a tükör, amely helyreállítja, valódi helyére – abba a képbe, amit Isten alkot róla.

Ha szétfeszítené a kereteket, ha valódi képet szeretne kapni Istenről és Istentől, tartson velünk július 21., szombat és július 29., vasárnap között a taliándörögdi református templom udvarába! A Képtelen Kert programjairól a csatolt dokumentumból tudhat meg többet. Még több információért kövesse portálunkat!

Füle Tamás képei Taliándörögdön készültek.