Hozzá futottam, 
ha melegem volt, ha elegem volt, 
ha megszégyenítettek, ha megaláztak, 
ha kigúnyoltak, ha lemagáztak, 
ha észre sem vettek, ha félreismertek, 
ha túl sok, vagy netán túl kevés voltam, 
ha titkom terhe nyomott, ha a világ épp kidobott, 
ha nem voltam elég szép, ha hamis volt rólam minden kép, 
ha sikerben fulladoztam, ha mélységben  andalogtam, 
ha én voltam a sértett, ha nem voltam elég érett,
ha savanyú volt a szőlő, ha senki sem volt megértő.

Mehettem, 
mert várt, befogadott
és nem csak citrompótlós teával fogadott,
nem csak lábasát tette ki elém, 
nem csak megtakarítását nyújtotta felém,
nem csak otthonát tárta szélesre ki,
hanem annál sokkal többet,
a végtelen eget, a fellegeket.

Tanított lépkedni, 
terhet vinni 
és hinni, 
hogy még szebb lehet
a folytatás, 
mert Isten előtt nincs 
végállomás,
mert lehet  a mennyei lépcsőn haladni
és kérni
megbocsájtást, áldást,
otthont, befogadást.

Így lépcsőztünk együtt,
a leckét megtanulva, 
magamban dúdolva:
itt átmeneti minden, 
nincs biztosíték arra, 
hogy van, 
vagy hogy nincsen, 
a siker nem végleges, 
a bukás nem végzetes,
csak az számít, Drágám, 
hogy felállsz-e a porból, 
ha átfagy a lelked, 
ha meleged van, ha eleged van, 
ha megszégyenítenek, ha megaláznak, 
ha kigúnyolnak, ha lemagáznak, 
ha észre sem vesznek, ha félreismernek, 
ha túl sok vagy nekik, vagy ha épp nem elég, ami tőled telik, 
ha titkod terhe nyom, ha a világ kemény beton, 
ha nem vagy elég szép, ha hamis rólad minden kép, 
ha sikerben fulladozva a magasban jársz, ha a mélységben társ nélkül egyedül lófrálsz,
ha te vagy a sértett, ha nem vagy elég érett,
ha savanyú a szőlő, ha senki sem megértő.

Csak az számít,
hogy felállsz-e a lépcsőre újra, 
haladsz-e feljebb, fokról fokra jutva, 
fel oda, 
Hozzá, 
hogy súghasson füledbe
egy jól ismert dalt,
egy égi melódiát,
amit aztán az Arenában 
hallhatsz újra,
vagy a rádióban
vagy a bakeliten a lemezjátszóban:

...milyen jó...
...milyen jó...
...milyen jó nekem, hogy vagy nekem...
...milyen jó, milyen jó...
...milyen jó nekem, hogy vagy nekem...

Ribinszky Zsófia

Kép: Szemem Világa