„Megtaláljuk a közös nyelvet”

A Bethesda Gyermekkórházban magyarra, ukránra és mindenki másra is ugyanúgy tekintenek: rászorulóként, akin segíteni kell.

Már több mint kétszáz ukrajnai menekült gyermeket látott el a Bethesda Gyermekkórház a háború kitörése óta. Számos megható történettel találkoznak nap mint nap, ezek közül néhányat Facebook-oldalukon is megosztanak. A segítségnyújtás sokszínűségéről Tamásné Bese Nórával, az intézmény kommunikációs vezetőjével beszélgettünk.


Hogyan tud segíteni a Bethesda Gyermekkórház az ukrajnai menekülteknek?
Kezdettől fogva fontosnak tartottuk, hogy ott segítsünk, ahol szükség van ránk. Az első pár héten jelen voltunk a Nyugati pályaudvaron, és ott segítettünk gyógyszerrel, vizsgálattal, hiszen a legtöbb család úgy indult útnak, hogy nem volt náluk semmiféle gyógyszer, és sokan jöttek lázas vagy köhögős gyerekekkel, vagy olyan betegségekkel, amire otthon maradt a gyógyszerük. Az első héten még Záhonyba is minden nap lement három önkéntes orvos és egy ápoló, hogy ott segítsék a menekülteket. Amikor kialakultak a menekültek segítségének szervezettebb formái, akkor nekünk is változott a szerepünk, és át kellett strukturálni a feladatainkat. Átálltunk arra, hogy a hozzánk érkező gyerekeket lássuk el, és nekik próbáljunk mindent megadni a mihamarabbi gyógyuláshoz.



Emellett nagyon sok adományozásba is bekapcsolódtunk, és mi magunk is segítettünk gyógyszerek, különböző gyógyászati segédeszközök és egyéb adományok szállításában. A korábbi években már szoros személyes kapcsolatot építettünk ki kárpátaljai egészségügyi intézményekkel, például a Munkácsi Megyei Gyermekkórházzal és a Munkácsi Keresztény Egészségügyi Központtal. Most közel 5 millió forint értékben küldtünk nekik adományokat a különböző hiánylistáik alapján. Ezt azoknak a támogatóinknak köszönhetjük, akik kórházunk alapítványán keresztül támogatták a menekültek gyógyítását, helyzetét.

Milyen egészségügyi állapotban érkeztek ezek a gyerekek a Bethesdába?
Bár vannak súlyos állapotban érkezők is, de azért nem ők vannak túlsúlyban, hanem inkább hétköznapi betegségekkel érkeznek hozzánk, például lázzal, felső légúti tünetekkel járó vírusfertőzésekkel. Ezek a klasszikus gyerekbetegségek mást jelentenek akkor, ha idegen környezetben, menekültszálláson, vagy önkéntes szállásadónál kell boldogulni, esetleg a család menne tovább nyugatra, de nem mer nekivágni a lázas gyermekkel. A szülők inkább megvizsgáltatják velünk a gyerekeket, hogy megállapítsuk, biztosan tovább tudnak-e utazni, vagy pedig be kell fektetni őket hozzánk. A különböző felső légúti tünetekről persze meg kell állapítanunk, hogy azokat vajon a COVID okozza-e, vagy pedig más vírus, ezért mindenkit letesztelünk, és az eredménytől függően folytatódik a gyerekek kezelése.

Van lehetőségük COVID elleni vagy egyéb, hazánkban kötelező oltást kapni?
A COVID kapcsán igen gyakori, hogy a gyerekek nincsenek beoltva, így számukra biztosítjuk ennek pótlását, a szülők szokták is kérni. A kötelező oltások kapcsán fontos megemlíteni, hogy más oltási renddel rendelkező országból érkeznek hozzánk, és azt is, hogy a magyarországi oltások beadását központilag intézik, de erre is van nálunk lehetőség.

Milyen emlékezetes esetekkel találkoztak az elmúlt időszakban?
Volt egy négynapos kisbaba nálunk, aki óvóhelyen született. Voltak csecsemők, akik különböző lázas betegségek miatt, akár a kiszáradás határán, rossz állapotba kerültek be hozzánk, és egy-két nap alatt viszonylag jó állapotba tudtuk hozni őket. Volt neurológiai eset is epilepsziás rohammal. Már Magyarországon – forró teával vagy levessel – szerzett égési sérüléssel is kerültek hozzánk ukrajnai gyerekek. Egy tíz éve beteg kislánynak mi diagnosztizáltuk a légcső szűkületét, amelyet műteni is kell – erre más intézményben kerül sor. Volt, aki testvérével együtt került be hozzánk, hogy ne kelljen szétválasztani őket, és együtt játszottak a kórházi ágyon. De hosszan lehetne még sorolni az ezekhez hasonló történeteket. Néhányat meg is osztunk a Facebook-oldalunkon.

Mennyire nehezítik a menekült gyerekek ellátását nyelvi akadályok?
Esetenként változó, hogy hogyan, de mindig megtaláljuk a közös nyelvet. A szülők olykor megértik az angolt, de van a kórházunkban ukránul tudó orvos, ápoló, akihez fordulhatunk, ha nem találunk más közvetítő nyelvet. A sürgősségi vizsgálatokhoz kidolgoztunk egy táblát, amin különböző tünetek szerepelnek magyarul, ukránul, valamint különböző rajzokkal is, és ha a szülő nem tudja másképp elmagyarázni, akkor a táblán mutatja, hogy milyen tünetei voltak a gyermeknek. Amikor késő éjjel vagy egyszerre sokan érkeznek, és emiatt nem tudunk tolmácsot hívni, akkor ez is segítséget jelent.

A menekült szülők hogyan viselik a helyzetet?
Egyrészt nagy hála és megnyugvás van bennük annak kapcsán, hogy jó kezekben vannak a gyerekek. Másrészt nagyon meggyötörtek, nagyon reményvesztettek, különösen, ha nem tudnak arról, hogy mi történik az édesapával Ukrajnában. Próbálunk ezen a téren is segítséget nyújtani, beszélgetni velük, és szükség esetén szociális munkásainkkal, lelki gondozónkkal, illetve egyéb önkéntesekkel próbálunk szakszerű segítséget kínálni számukra. A gyerekeken ritkábban érződik ez a fajta trauma, ők általában tele vannak élettel, különösen akkor, ha már kifelé jönnek a betegségből. Ha két testvér közül csak az egyik gyermeket kell befektetni, a másiknak is lehetőséget adunk arra, hogy ott maradjon a kórteremben, és őt is bennfekvőként látjuk el, hogy ne kelljen a családot újra szétszakítani, és ne tegyük ki őket újabb traumának.

A kórházban fekvő többi beteg gyermek hogyan fogadta a menekülteket?
Mindenki nagyon együttérzően és szeretettel fordul feléjük. Mi nem szeretnénk különbséget tenni gyermek és gyermek között. Mindenki ugyanolyan ellátást kap, és ezért se előnye, se hátránya nem lehet abból, hogy magyar, ukrán, esetleg egyéb nemzetiségű vagy állampolgárságú. Mindenkire ugyanúgy tekintünk: rászorulóként, akin segíteni kell. Bármelyikünk kerülhet bármikor hasonló helyzetbe, ezért sem lehet kérdés a szolidaritás.

Van elég kórházi kapacitás arra, hogy mindenkin segíteni lehessen?
Jelenleg igen, és ehhez be is szereztünk újabb eszközöket, például több ágyat az édesanyáknak. Az orvosaink és ápolóink el tudják látni ezt a feladatot, de azt azért hozzá kell tenni, hogy az egészségügy éppen leterhelt állapotból próbált fellélegezni a legutóbbi járványhullám lecsengése után, amikor a menekültek megérkeztek hozzánk. A COVID-időszak jelentős tehertétel volt a kórház dolgozói számára az átszervezések, az oltások beadása és egyéb plusz feladatok miatt, és emiatt kicsit nehezebb volt egy új krízishelyzettel szembesülni, de sikerült helytállnunk. Ezt annak is köszönhetjük, hogy nagyon sokan támogattak és támogatnak minket a legkülönbözőbb módokon.

Aki anyagilag szeretné támogatni ezeknek a gyerekeknek a kórházi ellátását, hogyan teheti ezt meg?
A Bethesda Kórház Alapítványán keresztül, amelynek honlapján, a bka.hu-n van egy direkt adományozási felület, ahol bankkártyával és átutalással is lehet adományozni. Azt szoktuk kérni, hogy mindenképp jelezzék a közleményben, hogy az ukrajnai menekült gyerekek támogatására szánják ezt az összeget, mert így tudjuk kifejezetten erre fordítani. Mivel közeledik az adóbevallás határideje, most megemlíteném azt is, hogy az adó egy százalékát is szívesen fogadjuk. A megváltozott körülmények miatt újra át kell csoportosítani, hogy mire fordítjuk az így beérkezett összeget, de az biztos, hogy a krízishelyzetekben keletkezett plusz költségeinket a Bethesda Kórház Alapítvány biztosíthatja. Ezért különösen fontos számunkra az adó egy százalékának a felajánlása.

A Bethesda Kórház Alapítvány adószáma: 18042539-1-42
https://bka.hu/szja-1/


Barna Bálint
Képek: Bethesda Gyermekkórház