CSAK A KRISZTUS EVANGÉLIUMÁHOZ ILLŐEN VISELKEDJETEK, HOGY AKÁR ODAMEGYEK, ÉS LÁTLAK TITEKET, AKÁR TÁVOL MARADOK, AZT HALLJAM FELŐLETEK, HOGY EGY LÉLEKBEN ÁLLTOK, ÉS EGY SZÍVVEL-LÉLEKKEL KÜZDÖTÖK AZ EVANGÉLIUMI HITÉRT. ÉS EGYÁLTALÁBAN NEM RETTENTEK MEG AZ ELLENSÉG ELŐTT, AMI RÁJUK NÉZVE A PUSZTULÁS JELE, RÁTOK NÉZVE VISZONT AZ ÜDVÖSSÉGÉ ÉS EZ ISTENTŐL VAN. MERT NEKTEK AZ A KEGYELEM JUTOTT OSZTÁLYRÉSZÜL A KRISZTUSBAN, HOGY NEMCSAK HIGGYETEK BENNE, HANEM SZENVEDJETEK IS ŐÉRETTE, UGYANÚGY TUSAKODVA, AHOGY EZT NÁLAM LÁTTÁTOK, ÉS MOST FELŐLEM HALLJÁTOK. HA TEHÁT VALAMI INTÉS KRISZTUSBAN, HA TALÁLUNK VALAMI BÁTORÍTÁST AZ Ő SZERETETÉBEN, HA VAN BENNÜNK LÉLEKBEN VALÓ KÖZÖSSÉG, VALAMI SZÍVBŐL FAKADÓ INDULAT ÉS EGYÜTTÉRZÉS, AZZAL TEGYÉTEK TELJESSÉ AZ ÉN ÖRÖMÖMET, HOGY EGYETÉRTŐK LEGYETEK ÉS ÖSSZEHANGZŐ SZERETETET TANÚSÍTSATOK AZONOS ÉRZÉSBEN ÉS GONDOLKODÁSBAN. SEMMIT SE CSELEKEDJETEK VERSENGÉSBŐL, SEM HIÚ DICSŐSÉGVÁGYBÓL, HANEM EGYMÁST MAGATOKNÁL ALÁZATOSAN KÜLÖNBNEK TARTSÁTOK. NE NÉZZE KI - KI A MAGA HASZNÁT, HANEM MINDENKI A MÁSÉT IS. AZ AZ ÉRZÜLET LEGYEN BENNETEK, AMELY A KRISZTUS JÉZUSBAN IS LAKOZOTT, AKI MIKOR ISTEN FORMÁJÁBAN VOLT, NEM TARTOTTA ISTENNEL VALÓ EGYENLŐSÉGÉT RAGADOMÁNYNAK, HANEM MEGÜRESÍTETTE MAGÁT, SZOLGAI FORMÁT VETT FEL, ÉS EMBEREKHEZ LETT HASONLÓVÁ. ÉS MIKOR MEGJELENT EMBERI ÁBRÁZATBAN, MEGALÁZTA MAGÁT, ÉS ENGEDELMES VOLT HALÁLIG, MÉGPEDIG A KERESZTHALÁLIG. EZÉRT AZ ISTEN IS FELMAGASZTALTA ŐT ÉS AJÁNDÉKOZOTT NEKI OLYAN NEVET, AMELY MINDEN NÉV FELETT VALÓ, HOGY A JÉZUS NEVÉRE MINDEN TÉRD MEGHAJOLJON, A MENNYEIEKÉ, A FÖLDIEKÉ ÉS A FÖLD ALATT VALÓKÉ, ÉS MINDEN NYELV VALLJA, HOGY JÉZUS KRISZTUS AZ ÚR, AZ ATYA DICSŐSÉGÉRE.

                                                                                                                        

Irodalmi körünk egyik tagja 75 esztendős lett idén, s egy születésnapi riportot készítettem vele. Derűsen beszélgettünk, én kérdeztem, ő felelt, s a magnó rögzítette. Hazajőve a közel egy órás riportot, majdnem 4 óra alatt. Hallgatva, meg-megszakítva hűségesen gépbe írtam szavait. Kinyomtattam ezt a hat oldalt, és kezébe adtam annak, akivel a riport készült, nézze át. Javítása után ijesztően nézett ki az a szöveg: törlések, módosítások, alig volt érintetlen mondat. Miért? Mert úgy érezte, nem azt fejezi ki, amit közölni akart... Kijavítottam a gépben, s újra kezébe adtam. De a kijavított riport is ugyanarra a sorsra jutott...és azt hiszem, ha újra kezébe adnám, ugyanaz történne újra, meg újra. Pedig a beszélgetés jó volt, érdekes volt, lejegyezve is annak tűnt mégis. Mi zavarta őt? Mivel volt baj? A vele való beszélgetést vette fel a magnó, és én hűségesen az ő szavait írtam gépbe. Igen, igen, de más kötetlenül beszélgetni, és más ezt írásban közölni. A beszélgetésben ott van ő is, én is, itt csak a szavak, s vagy benne van az ami, vagy nincs...

Miféle súly kell szavainknak, ha írjuk? És vajon éljük, amit igaznak gondolunk, mondunk?

...AKÁR ODAMEGYEK, ÉS LÁTLAK TITEKET, AKÁR TÁVOL MARADOK...- mondja Pál.

Azon gondolkodtam, mikor zavar mások tekintete, jelenléte, mi az amit szívesen elfedek, nem tennék mások elől, mi az amit másképpen teszek ha látják, s másképpen, ha nem?
Számomra pl. az alkotás intim dolog, maximális odaadást és figyelmet követel. Ha nincs köröttem csend, akkor képtelen vagyok jól koncentrálni. Emberszerető vagyok? Miért is zavar ha valaki ilyenkor jön-megy a szobában? Miben akadályoz, zavar mások jelenléte?

CSAK A KRISZTUS EVANGÉLIUMÁHOZ ILLŐEN VISELKEDJETEK, HOGY AKÁR ODAMEGYEK, ÉS LÁTLAK TITEKET...AZT HALLJAM FELŐLETEK, HOGY EGY LÉLEKBEN ÁLLTOK, ÉS EGY SZÍVVEL-LÉLEKKEL KÜZDÖTÖK AZ EVANGÉLIUMI HITÉRT.

Mi az EVANGÉLIUMHOZ ILLŐ VISELKEDÉS? A küzdelem, a HARC. A háborúságból születhet egység? Igen, ha nem egymással szemközt állunk, hanem én harcolok érted, s te harcolsz értem. Közben csodák csodája, egyek leszünk. Szabad kipróbálni... Mi harcolunk az összetartozásért, az EVANGÉLIUM eggyé tévő reménységért, az EGYSÉGÉRT? Harc nélkül nincs egység. Amíg egymás ellen, egymással szemben folyik a harc, addig nincs lehetőség az egységre. Mifélék harcaink, ki ellen valók? Isten lát minket, akarjuk látni, amit ő lát?

"Úgy kell tekinteni minden embert (önmagunk hasonmásaként) mint egy börtönt, melyben rab lakik, körülötte az egész világegyetemmel..." Simone Weil.

Rabjai vagyunk belső késztetéseinknek, szokásainknak, álmainknak, hiteinknek, céljainknak.

Valaki küszködött önmagával. És bár kudarcot vallott, újra, meg újra, nem adta fel a harcot. Miért nem? Nyerni akart. Mit akart megnyerni? Mit nem akart elveszíteni? A másik szívét.
Már annyiszor veszített. Csak a szüntelen magammal való harc teszi lehetővé az egységet. A lehetőségünk: harcban maradni magammal a másikért... Ha feladom, ha nem harcolok magammal, megbontódik az egység.

Egy másik valakiért, aki magával küszködött, csak imádkozni tudtam, mert nem fogadott el más segítséget. Aztán egyszer csak úgy éreztem, most írni is kell. És a napokban jött tőle a válasz. Isten megajándékozta őt azzal, amire szüksége volt, nem azért mert érte harcoltam, de mert harcoltam, belekerültem, eggyé tehet minket a szabadítás feletti öröm...

ÉS EGYÁLTALÁBAN NEM RETTENTEK MEG AZ ELLENSÉG ELŐTT, AMI RÁJUK NÉZVE A PUSZTULÁS JELE, RÁTOK NÉZVE VISZONT AZ ÜDVÖSSÉGÉ ÉS EZ ISTENTŐL VAN. MERT NEKTEK AZ A KEGYELEM JUTOTT OSZTÁLYRÉSZÜL A KRISZTUSBAN, HOGY NEMCSAK HIGGYETEK BENNE, HANEM SZENVEDJETEK IS ŐÉRETTE, UGYANÚGY TUSAKODVA, AHOGY EZT NÁLAM LÁTTÁTOK, ÉS MOST FELŐLEM HALLJÁTOK.

Különös megfogalmazás ez. Akit nem RETTENT a hamisság, hamisítás, hazugság hatalma, az a PUSZTULÁS JELE Aki észreveszi, az se húzhatja ki magát, hogy lám-lám, mert nem róla szól, az ÜDVÖSSÉG OSZTÁLYRÉSZESE, JELT kap-láthat, Isten KEGYELMÉBŐL...

"...kezdettől fogva gyilkos volt, és semmi köze nem volt az igazsághoz, mert nincs benne semmi igazság... mert hazug ő, és a hazugságnak atyja..." János 8:44-45.

"Öltözzétek fel az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel (másik fordítás: ármánykodásával ) szemben..." Efézus 6:11.

"Józanok legyetek, vigyázzatok, mert a ti ellenségetek az ördög, mint ordító oroszlán szertejár és keresi, hogy kit nyeljen el. Álljatok ellen neki, legyetek erősek a hitben..." I.Péter 5:8.

Okunk van a félelemre, a megrettenésre? Igen! Ha nem rettent, akkor baj van! Az önmaga lelkiismeretét altató ember, aki helyet ad hamisságnak, a jónak igazolt hamisság rabja lesz.

"Ne adjatok helyet az ördögnek..." Efézus 4:27. Ha nem rettent, amihez kevesek vagyunk, nem tudunk segítséget kapni és nyerni.

Valaki megbántódott, meg volt sértve, mikor külföldön élő unokahúga esküvőjére őt és családját nem hívták meg. Egy másik unokahúga nemrég email-üzenetben figyelmébe ajánlotta lakodalmuk közeledő időpontját addig is, míg megérkezik a meghívó, úgy írta, szeretné, ha együtt örülnének velük. De ő nem tudott vele örülni. Miért nem? Mi akadályozta? Fennakadt a körlevél tegező megszólításán, amit fel is rótt válaszlevelében... Kivel, mivel van baj? Miért nem tud együtt örülni az örülőkkel? Kiderülhet számára, miért nem hívták, akik nem hívták?

És mi? Tudunk örülni az örülőkkel? Mi mérgezi meg a kapcsolatainkat, összetartozásunkat?
A KEGYELEM OSZTÁLYRÉSZE...KRISZTUSÉRT SZENVEDNI - Ki vágyik rá? Emberileg elképzelhetetlen, lehetetlen, hogy a kínt, a szenvedést kegyelemnek lássa az ember! De hát akkor épp ez az! Ha majd egyszer annak látja, az nem róla szól, hanem Istenről. Vágyunk-e jelenlétének és megőrző szeretetének csodáira, megtapasztalására, mindennél jobban?

HA TEHÁT VALAMI INTÉS KRISZTUSBAN, HA TALÁLUNK VALAMI BÁTORÍTÁST AZ Ő SZERETETÉBEN, HA VAN BENNÜNK LÉLEKBEN VALÓ KÖZÖSSÉG, VALAMI SZÍVBŐL FAKADÓ INDULAT ÉS EGYÜTTÉRZÉS, AZZAL TEGYÉTEK TELJESSÉ AZ ÉN ÖRÖMÖMET, HOGY EGYETÉRTŐK LEGYETEK ÉS ÖSSZEHANGZŐ SZERETETET TANÚSÍTSATOK AZONOS ÉRZÉSBEN ÉS GONDOLKODÁSBAN. SEMMIT SE CSELEKEDJETEK VERSENGÉSBŐL, SEM HIÚ DICSŐSÉGVÁGYBÓL, HANEM EGYMÁST MAGATOKNÁL ALÁZATOSAN KÜLÖNBNEK TARTSÁTOK. NE NÉZZE KI-KI A MAGA HASZNÁT, HANEM MINDENKI A MÁSÉT IS.

Minek örülne Pál? Ha a versengést legyőzhetné az együttérzés, ha az önzést legyőzhetné a veszíteni tudás, a kivagyiságot legyőzhetné a másik becsülése, ha a dicsőségvágyat, legyőzhetné az alázat, ha az önigazságot legyőzhetné az egyetértés készsége, a szerzésvágyat az áldozatkészség...Lenne miért harcolnunk, hogy egyek lehessünk, közösséggé legyünk? Készek vagyunk rá? Vagy csak vergődve egymásra mutogatunk?

AZ AZ ÉRZÜLET LEGYEN BENNETEK, AMELY A KRISZTUS JÉZUSBAN IS LAKOZOTT, AKI MIKOR ISTEN FORMÁJÁBAN VOLT, NEM TARTOTTA ISTENNEL VALÓ EGYENLŐSÉGÉT RAGADOMÁNYNAK, HANEM MEGÜRESÍTETTE MAGÁT, SZOLGAI FORMÁT VETT FEL, ÉS EMBEREKHEZ LETT HASONLÓVÁ. ÉS MIKOR MEGJELENT EMBERI ÁBRÁZATBAN, MEGALÁZTA MAGÁT, ÉS ENGEDELMES VOLT HALÁLIG, MÉGPEDIG A KERESZTHALÁLIG.

Mi lakozott Krisztusban? Szeretnénk krisztusiak lenni? Először is azt kéne látnunk, hogyan lett Őbenne hely annak számára, ami Istentől való. Mert itt a gond. Nincs helyünk. Mi miért fértünk bele az ő szívébe? Mert helyet készített:

ÖNMAGÁT MEGÜRESÍTETTE... MEGALÁZTA MAGÁT... ENGEDELMES VOLT

Talán emlékszünk rá. Mindig elhárította a dicsőséget, sosem önmagáért, maga hasznáért élt, pedig a teste neki is ezt diktálta volna. Meg tudott szabadulni a test kényszerítő erejétől.
Mindent, amit tudott, látott, tett, akart, vágyott... visszatett Isten kezébe. Onnan kért, nyert.

"Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy ismét felvegyem azt. Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le magamtól. Van hatalmam, hogy letegyem, és van hatalmam, hogy ismét fölvegyem..." János 10: 17-18.

Egyetlen hatalmat kínál és ad az Isten vég nélkül az övéinek: azt a hatalmat, hogy lemondjunk a test kényszerítéseiről. Mi azt szeretnénk tudni, mi a jó, mi a rossz, és választani, és lépni a jót, de képtelenek vagyunk rá, akár beismerjük, akár nem. Ő más utat kínál. Az alázat és engedelmesség útját. Aki lemond a saját vágyairól, bölcsességéről, kívánságairól, késztetéseiről, akaratáról... azaz aki MEGALÁZZA magát, annak lelkében lesz helye és tere az ENGEDELMESSÉGNEK, kaphatja, átveheti, befogadhatja, amit Isten visszaad.

Aki kipróbálta már miféle áldássá lett a hit és bizalom diktálta valóságos odaadás, az megtapasztalhatta, mit ér az amit Istentől így kap vissza, az tudja mi az éltető jelenlét és bizonyosság. Amit Ő így ad, azt senki se veheti el tőlem, mert nem evilági kincs, több, tisztább, maradandóbb, az ami majd az örökkévalóságban magától értetődően lesz jelen. Míg itt a földön élünk, ez csak a veszteni tudásra való isteni ráfelelés pillanataiban élhető meg...

EZÉRT AZ ISTEN IS FELMAGASZTALTA ŐT ÉS AJÁNDÉKOZOTT NEKI OLYAN NEVET, AMELY MINDEN NÉV FELETT VALÓ, HOGY A JÉZUS NEVÉRE MINDEN TÉRD MEGHAJOLJON, A MENNYEIEKÉ, A FÖLDIEKÉ ÉS A FÖLD ALATT VALÓKÉ, ÉS MINDEN NYELV VALLJA, HOGY JÉZUS KRISZTUS AZ ÚR, AZ ATYA DICSŐSÉGÉRE.
Miféle NÉV az, mely előtt minden térd meghajol, ha felismeri benne, amit Isten általa adhat?
ÖRÖKKÉVALÓ, TEREMTŐ, MINDENHATÓ, MEGVÁLTÓ, SZABADÍTÓ - van ennél több?
És az én számomra mit hordoz, mit kínál nekem az Ő NEVE? TÉRDRE hullok előtte hittel?

Az előadást email üzenet mellékleteként szoktam elküldeni, sok embernek egyszerre. Akik igénylik, akikkel ez által is összetartozom. A múlt hetit ma küldtem el. Egy óra múlva figyelmeztetett valaki, a levél megjött, de az előadást, elfeledtem mellékelni. Megnéztem, igaza volt, tehát újra küldtem, figyelve, hogy a melléklet is menjen. Alig egy óra múlva, ugyanerről a listáról üzent valaki, köszöni az előadást, kétszer kapta meg. Valóban? Mit látott, mit nem? Van akinek nem elég, hogy jött, rögtön látni és olvasni akarta, amit írtam...

GERHARD KIEFEL
- TÚRMEZEI ERZSÉBET
                         MA

Ma,
az idő tovasiető folyamában,
most,
abban a percben, amelyikben élsz
a tegnap árnyai
és a holnap bizonytalanságai között...

ma -
a mindennapi élet sodrában,
sok kötelességtől megkötözötten,
ezerszer csődbe jutottan,
megelégelve magadat,
ezt a világot és a többieket...

ma -
a bénító kérdés alatt roskadozva:
"Változik-e valaha valami?"
és a mérgező valóságtól megsebzetten:
"magad is mindig a régi maradsz"...

ma -
a gondok alpesi álma alatt,
és az elmulasztottak nehézségi erejétől láncraverten
hív téged Istened a szabadságba.

Ma -
úgy, amint vagy, mint akit megjelölt az élet,
s a naptár még nyitott napjai ellenére
már életed végén -
enged neked Isten mégegyszer egészen újat kezdeni!

Lányom óvodás Anyák napi ünnepére kellett mennem. Kicsit elkéstem, mert még utolsó pillanatban is telefonált valaki. A gyerekek már kiálltak, kezdtek körbejárni, táncolni... Látni kellett volna a lánykámat, hogyan változott meg, mikor észrevette megérkezésemet. Abban a pillanatban már csak nekem volt jelen, nekem verselt, nekem énekelt, nekem táncolt, képtelen volt másfelé fordítani ragyogó szemét, mosolygó arcocskáját... Mi változtatta meg? A jelenlétem. Várva-várt, végtelenül örült, hogy ott vagyok. Jelenlétem nélkül olyan volt, mint egy ígéretes rózsabimbó. Benne minden, amire való, amivé lehet. Megtanulta, jól tudta a szerepét, pontosan mondta addig is, de ahogy rám felelt, az már az éltető fénynek ellenállni nem tudó, nyíló, illatozó virághoz hasonlítható...

JÉZUS NEVÉRE MINDEN TÉRD MEGHAJOLJON, A MENNYEIEKÉ, A FÖLDIEKÉ ÉS A FÖLD ALATT VALÓKÉ, ÉS MINDEN NYELV VALLJA, HOGY JÉZUS KRISZTUS AZ ÚR, AZ ATYA DICSŐSÉGÉRE.