FENYEGETŐ JÖVENDŐLÉS. AZ ÚR IGÉJE SZÓL IZRÁELRŐL. ÍGY SZÓL AZ ÚR, AKI AZ EGET KIFESZÍTETTE, A FÖLDNEK ALAPOT VETETT, AKI LELKET ADOTT AZ EMBERBE. ÍME RÉSZEGÍTŐ POHÁRRÁ TESZEM JERUZSÁLEMET A KÖRÖTTE LEVŐ NÉPEK SZÁMÁRA. JÚDÁRA IS RÁKERÜL A SOR, AMIKOR OSTROMOLJÁK JERUZSÁLEMET. AZON A NAPON MAJD SÚLYOS KŐVÉ TESZEM JERUZSÁLEMET MINDEN NÉP SZÁMÁRA: AKI FÖL AKARKA EMELNI, MIND MEGSZAKAD BELE, MÉG HA ÖSSZEFOG IS ELLENE A FÖLD MINDEN NÉPE. AZON A NAPON - ÍGY SZÓL AZ ÚR - AZZAL VEREM MEG ŐKET, HOGY A LOVAK MIND MEGVADULNAK, ÉS A LOVASOK ELVESZTIK A FEJÜKET. JÚDA HÁZÁT ÉBEREN ŐRZÖM, DE A NÉPEK LOVAIT VAKSÁGGAL VEREM MEG. JÚDA TÖRZSFŐI EZT MONDJÁK MAGUKBAN : JERUZSELEM LAKÓINAK EREJE ISTENÜKBEN, A SEREGEK URÁBAN VAN. AZON A NAPON OLYANOKKÁ TESZEM JÚDA TÖRZSFŐIT, AMILYEN A TÜZES SERPENYŐ A FAHASÁBOK KÖZT, ÉS AMILYEN A FÁKLYA A KÉVÉK KÖZT: JOBBRA-BALRA ÉGETIK A KÖRÜLÖTTÜK LÉVŐ NÉPEKET, DE JERUZSÁLEM TOVÁBBRA IS BÉKÉBEN MARAD A MAGA HELYÉN. ELŐSZÖR JÚDA SÁTRAIT SZABADÍTJA MEG AZ ÚR, HOGY NE DICSEKEDJÉK DÁVID HÁZA, ÉS NE DICSEKEDJENEK JERUZSÁLEM LAKÓI JÚDÁVAL SZEMBEN. AZON A NAPON AZ ÚR OLTALMAZZA JERUZSÁLEM LAKÓIT, ÉS OLYAN LESZ KÖZÖTTÜK MÉG A BOTLADOZÓ IS AZON A NAPON, MINT DÁVID. DÁVID HÁZA PEDIG ELŐTTÜK JÁR, MINT ISTEN, MINT AZ ÚR ANGYALA. AZON A NAPON MEG FOGOK SEMMISÍTENI MINDEN NÉPET, AMELY JERUZSÁLEMRE TÁMAD. DÁVID HÁZÁRA ÉS JERUZSÁLEM LAKÓIRA PEDIG KIÁRASZTOM A KÖNYÖRÜLET ÉS A KÖNYÖRGÉS LELKÉT. RÁTEKINTEK ARRA, AKIT ÁTDÖFTEK, ÉS ÚGY GYÁSZOLJÁK, AHOGYAN AZ EGYETLEN GYERMEKET SZOKTÁK, ÉS ÚGY KESEREGNEK MIATTA, AHOGYAN AZ ELSŐSZÜLÖTT MIATT SZOKTAK. AZON A NAPON OLYAN NAGY GYÁSZ LESZ JERUZSÁLEMBEN, AMILYENT HADDAD-RIMMÓNÉRT SZOKTAK TARTANI A MEGIDDÓI VÖLGYBEN. GYÁSZOLNI FOG AZ ORSZÁG, KÜLÖN-KÜLÖN MINDEN NEMZETSÉG: KÜLÖN A DÁVID HÁZÁNAK NEMZETSÉGE, ASSZONYAIK IS KÜLÖN; NÁTÁN HÁZÁNAK A NEMZETSÉGE, ASSZONYAIK IS KÜLÖN; KÜLÖN LÉVI HÁZÁNAK NEMZETSÉGE, ASSZONYAIK IS KÜLÖN* KÜLÖN SIMEI NEMZETSÉGE, ASSZONYAIK IS KÜLÖN. A TÖBBI NEMZETSÉG IS MIND, KÜLÖN MINDEN NEMZETSÉG, ASSZONYAIK IS KÜLÖN.

                                                                                                                        

Vasárnap egybegyűlt a család, kicsik és nagyok, majd mind itt voltak. Az adventi üzenetet olvasva arról beszélgettünk, mit jelent: "Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas..." (Zak.9:9.) Felfogjuk igazi értelmét, vagy csak tudjuk, amit tudunk? Mert uralkodni jön, ha engedjük, de nem erőszakkal foglalja el szívünket, ott uralkodik, ahol a teret átengedjük, ő tud uralkodni, igaz módon, diadalmasan, ha van mi fölött. Ha nem szolgának akarjuk, ha nem mi diktáljuk neki, mit tegyen, mit ne... Uralkodhat? Van tere? Királyt várunk? Vagy óhajainkat, parancsainkat teljesítő mindenható szolgát...Mitől keseredik az életünk?

Gyerekeim gyerekei ragaszkodnak egymáshoz, örömünk telik benne. Egész nap itt voltak, együtt játszottak, a vaskútiak, a gyömrőiekkel. Hanem egyikük kitalálta, második nap nem Baján szeretnének aludni, hanem Vaskúton. Nem volt értelme, hisz itt már vetett ágy volt, s az édesanyjuk se volt otthon. Mondtuk nekik, de hiába, nem akartak lemondani arról, amit kigondoltak. Ez persze nekik is rossz volt, meg nekünk is. Mert újra meg újra ütközött akará-suk, a mi akaratunkkal. Pedig közben vígan játszhattak volna lefekvésig, mert addig együtt lehettek, és saját kedvüket sem szegték volna az erőszakos kérencséléssel, meg a miénket se a kényszerű elutasítással... Nem ilyenféle módon élünk, lépünk mi is Isten felé?

FENYEGETŐ JÖVENDŐLÉS. AZ ÚR IGÉJE SZÓL IZRÁELRŐL. ÍGY SZÓL AZ ÚR, AKI AZ EGET KIFESZÍTETTE, A FÖLDNEK ALAPOT VETETT, AKI LELKET ADOTT AZ EMBERBE

Ismét egy fenyegető jövendölés. Ki üzen? Az eget, földet alkotó, lelket adó Teremtő Isten. Akinek hatalma van végrehajtani, amit mond, amit ígér. Kell ezt mondani, újra meg újra választott népének? Igen, mert az ostoba ember csak az orráig lát. Azt vizsgálja, azt értékeli ami emberi szemmel jónak gondolható, s képes a bajban, szükségben, nyomorúságban, elvettetésben azt hinni, hogy mint ő az ember, tehetetlen az Isten is. Egyszerűbb tehetetlennek gondolni Istent, mint szembenézni a problémákat, bajt kiváltó okokkal. Mert rejtve vannak, mert igazolásaink elfedték előlünk, és éppen ezért időbe telik míg nyilvánvalóvá válhatnak.

Egy életrajzi írást kezdtem olvasni. Egy nyolcvan fölötti asszony ír az életéről, őszintén, egyszerűen, nevén nevezve, amit dolgaira, életének történéseire visszatekintve lát:

"Egy rövid ideig szabad ember voltam mindenféle szerelemtől, csak az szomorított el többször, hogy múlik az idő, és én mindig ilyen szerencsétlenül járok. Hogyan fogok majd férjhez menni... Ekkor érkezik életembe valaki, akit már gyermekkorom óta ismertem a szomszédból, és akivel együtt jártunk, egy évfolyamra a teológián... Abban az időben már komolyan az Úr vezetése alatt éltem. Mindent megkérdeztem tőle, kicsi és nagy dolgokat egyaránt. De itt most megtorpantam. Hátha Isten nemet mond erre a kapcsolatra. Ezt nem bírnám ki. Meddig várjak még a férjhez menetellel? Az Úr szavának meghallgatása nélkül, igent mondtam, mikor megkérte a kezemet. Nem volt valami boldogító a jegyességünk... 1947-ben én külföldi ösztöndíjjal Svájcban...ő pedig 1948-ban, Skóciában volt...Az esküvőt 1948 decemberére terveztük, mikor váratlanul, minden előzmény nélkül, november lején levél jött tőle, amiben bejelenti, hogy felbontja velem a jegyességet... Az indokot csak annak a baráti körnek írta meg, akikkel akkor missziói közösségben voltam: "Egy református lelkész, mint ő, nem vehet feleségül egy k-t, aki a professzorának szeretője..." Magam olvastam el a levelet, amit egy közös barátnőnknek küldött. Összeomlottam. Először, és talán utoljára az életemben. Három napig negyven fokos ideglázam volt..." (Szabó Éva - Süt a nap)

Méltatlan volt a vád, a mód. Keserves nehéz helyzet. Miért? Miért? Miért? - kérdezte megrendülten mindaddig, míg rá nem ébredt az okra. Mert a hűtlenség vádja jogos volt, igaz, nem földi vőlegényét csalta meg, hanem a mennyei vőlegényt hagyta ki az életét meghatározó döntésből, mintha kevésnek tartotta volna élete megoldására...

"Jogos volt, hogy az Úr megszégyenítsen. És elfogott a keserves sírás az Úrhoz való hűtlenségem miatt. Így érkezett hozzám a bocsánat is. Elmúlt a lázam, felkeltem, és másnap el tudtam menni egy nagy missziói konferenciára, és nyugodtan néztem az emberek szemébe. Nem magyarázkodtam, elég volt az Úr bocsánata."

ÍME RÉSZEGÍTŐ POHÁRRÁ TESZEM JERUZSÁLEMET A KÖRÖTTE LEVŐ NÉPEK SZÁMÁRA. JÚDÁRA IS RÁKERÜL A SOR, AMIKOR OSTROMOLJÁK JERUZSÁLEMET. AZON A NAPON MAJD SÚLYOS KŐVÉ TESZEM JERUZSÁLEMET MINDEN NÉP SZÁMÁRA: AKI FÖL AKARKA EMELNI, MIND MEGSZAKAD BELE. MÉG HA ÖSSZEFOG IS ELLENE A FÖLD MINDEN NÉPE. AZON A NAPON - ÍGY SZÓL AZ ÚR - AZZAL VEREM MEG ŐKET, HOGY A LOVAK MIND MEGVADULNAK, ÉS A LOVASOK ELVESZTIK A FEJÜKET. JÚDA HÁZÁT ÉBEREN ŐRZÖM, DE A NÉPEK LOVAIT VAKSÁGGAL VEREM MEG.

RÉSZEGÍTŐ POHÁRRÁ TESZEM JERUZSÁLEMET... Mit jelent ez? Aki borral tele poharat vesz kezébe, és kiüríti, azt részegítheti meg az ital. Aki Izrael földjét akarja megszerezni, aki kinyújtja érte a kezét, Isten haragját vonja magára. Lehet hogy addig ameddig tehette, nem volt következménye, de akkor AZON A NAPON szembefordul vele Isten az ő népéért.

SÚLYOS KŐVÉ TESZEM... a másik fordítás szerint: NYOMTATÓ KŐVÉ... AKI FÖL AKARJA EMELNI - MIND MEGSZAKAD BELE - Addig tűnhetett úgy, könnyű elbánni vele, el lehet söpörni őket az útból, de AZON A NAPON, aki ellene lép, Istennel találja szembe magát...
JÚDA TÖRZSFŐI EZT MONDJÁK MAGUKBAN: JERUZSELEM LAKÓINAK EREJE ISTENÜKBEN, A SEREGEK URÁBAN VAN. AZON A NAPON OLYANOKKÁ TESZEM JÚDA TÖRZSFŐIT, AMILYEN A TÜZES SERPENYŐ A FAHASÁBOK KÖZT, ÉS AMILYEN A FÁKLYA A KÉVÉK KÖZT: JOBBRA-BALRA ÉGETIK A KÖRÜLÖTTÜK LÉVŐ NÉPEKET, DE JERUZSÁLEM TOVÁBBRA IS BÉKÉBEN MARAD A MAGA HELYÉN.

Olyan sokszor kesergünk tehetetlenség, elhagyatottság, kiúttalanság, emberi sötétség miatt, s elfeledkezünk arról, hogy Isten akaratára bízhatnánk magunkat, az övére, aki, ha akarja, s aZN A NAPN... OLYANNÁ TEHET... AMILYEN A TŰZES SERPENYŐ A FAHASÁBOK KÖZT... AMILYEN A FÁKLYA A KÉVÉK KÖZT ...Ha Ő megindul, megindít, minden lángra gyúl körülöttünk... Kérjük? Hisszük? Kapjuk?

Hírt hallottam valakiről, aki hónapok óta beteg. Emberileg minden ereje oda, lefogyott, elerőtlenedett, gyenge, esendő. Merem-e hinni, hogy érte történik, s ha Isten úgy akarja, erőt nyer, megerősödik? Megtartott élete akkor, AZON A NAPON majd egyértelműen Istenről szól...

TÚRMEZEI ERZSÉBET

                   ÉSZREVÉTLEN

Ki vette észre csillogó Athénben,
egy szürke barbár hogy jő-megy,tanít.
A bajnok győzni acélozta testét,
a művész kőbe véste álmait.
A bölcsek eszmék útait keresték,
a lantot dalra hangolták az esték.
Lágyan illatozó virágok lepték
a márványistenek oltárait.

És Pál ott járt-kelt szürkén, észrevétlen.
Történetírók büszke stílusa
miért jegyezte volna a napot?
De láng lobogott szavában, szívében,
és szívről-szívre égve átcsapott.
Kigyúltak, mint az Úrnak csipkebokra.

S porladás várt a márványtemplomokra.
Nőtt a kereszt s a kereszt Krisztusa,
Aki halott világokat lerombol.
Új világ és új Athén született
az észre sem vett Evangéliomból.

Ma se jegyezd fel, ó történelem,
ha sebzett szívünk csendesen kitárul,
és közöttünk a Krisztus van jelen.
Titkon jön el és észrevételen.
Hadd számoljon tovább a porral, sárral,
vassal és arannyal a vak jelen!
Bábeltornyai semmivé omolnak.
Mi Reá nézünk, Akié a holnap,
a mindent újjá tévő győzelem!

ELŐSZÖR JÚDA SÁTRAIT SZABADÍTJA MEG AZ ÚR, HOGY NE DICSEKEDJÉK DÁVID HÁZA, ÉS NE DICSEKEDJENEK JERUZSÁLEM LAKÓI JÚDÁVAL SZEMBEN. AZON A NAPON AZ ÚR OLTALMAZZA JERUZSÁLEM LAKÓIT, ÉS OLYAN LESZ KÖZÖTTÜK MÉG A BOTLADOZÓ IS AZON A NAPON, MINT DÁVID. DÁVID HÁZA PEDIG ELŐTTÜK JÁR, MINT ISTEN, MINT AZ ÚR ANGYALA.

Mikor Zakariás élt, már mindkét országrész, mindkét tartomány elveszett. Júda, bár tovább maradt önálló Isten kegyelméből, ám ugyanarra a sorsra jutott, mint a másik országrész... NE DICSEKEDJÉK , se emez, se amaz. Mi a baj a dicsekvéssel? Aki dicsekszik, vagy magára mutat, vagy magáért beszél. Istennél sem egyikünknek, sem másikunknak nincs előjoga, érdeme... Oltalmát nem tudjuk se kiérdemelni, se biztosítani, ahogy nem várhatta el sem Júda, sem Izráel, mert egyformán méltatlanok voltak Isten oltalmazó, könyörülő szeretetére. Mit mond, kit emel szava a nép által becsült, elismert, szeretett Dávid király mellé? A BOTLADOZÓT! Aki nem tud lépést tartani a többivel, aki nem tud kellőképp tájékozódni, aki gyakran eltéveszti a lépést, akit ki kell húzni a gödrökből, amibe kerül... Szóval minket.

Szeretnénk mások előtt járni? Választhat erre Isten? MINT AZ ÚR ANGYALA? Mi az akadálya? A hitetlenségünk, gyávaságunk, hiúságunk, restségünk, meg nem felelésünk, magunkra nézésünk, múltunk csődjei, igyekezetünk kudarcai, mások lekicsinylő, elmarasztaló ítélete...Mi szeretnénk, ha nem látszana botladozásunk. Pedig épp ezáltal látszik a Megtartó.

SÍK SÁNDOR

              NE FÉLJ!

Ember, ne félj a rossztól!
Arkangyal áll a poszton,
Van, aki hallja hangod:
Szabadíts a gonosztól.

Ne félj a fájdalomtól:
Nem kontár kése koncol,
Próbált sebész az Isten;
Megifjodol, ha boncol.

A bűnt se féld: a pázsit
Gyomot is hajt, ha ázik.
Ravasz művész az Isten:
A rossz is jót csírázik.

Még magadat se féljed:
Isten kezén a mérleg.
Ha még oly semmi volnál:
Majd megnagyít a Lélek.

Ha napba, holdba lőnek,
Örülj a szép erőnek:
Minden javára munkál
Az Istent szeretőnek.

A kék magasba nézz föl,
Ne kérdd, hogy meddig érsz föl.
Egyet pillant az Isten,
És egész lesz a részből.

AZON A NAPON MEG FOGOK SEMMISÍTENI MINDEN NÉPET, AMELY JERUZSÁLEMRE TÁMAD. DÁVID HÁZÁRA ÉS JERUZSÁLEM LAKÓIRA PEDIG KIÁRASZTOM A KÖNYÖRÜLET ÉS A KÖNYÖRGÉS LELKÉT. RÁTEKINTEK ARRA, AKIT ÁTDÖFTEK, ÉS ÚGY GYÁSZOLJÁK, AHOGYAN AZ EGYETLEN GYERMEKET SZOKTÁK, ÉS ÚGY KESEREGNEK MIATTA, AHOGYAN AZ ELSŐSZÜLÖTT MIATT SZOKTAK.

A másik, a régi fordítás szerint így hangzik ugyanez: ...KIÖNTÖM A KEGYELEMNEK ÉS A KÖNYÖRÜLETESSÉGNEK LELKÉT, ÉS REÁM TEKINTENEK, AKIT ÁTSZEGEZTEK, ÉS SIRATJÁK ŐT, AMINT SIRATJÁK AZ EGYETLEN FIÚT... SÍR AZ EGÉSZ FÖLD...

AZON A NAPON... Amikor eljön az idő, amikor Isten akarata teljesedik, akkor kiárasztja a kegyelem és könyörületesség lelkét, nem érdem szerint, nem valakik ellen, hanem népéért

AZON A NAPON OLYAN NAGY GYÁSZ LESZ JERUZSÁLEMBEN, AMILYENT HADDAD-RIMMÓNÉRT SZOKTAK TARTANI A MEGIDDÓI VÖLGYBEN...

OLYAN GYÁSZ LESZ JERUZSÁLEMBEN... Miféle gyász? HADDAD, a növényvilág Istene a pogány népek világában. Minden évben sírtak, gyászoltak Megiddónál, mikor a fák levelei lehullottak, s a virágok elhervadtak, siratták a téli dermedtségbe vesző növényvilág istenét...

Hogyan teljesül a jövendölés? Egyszer majd így sír az egész nép az átszegzettért, a Fiúért.
AZON A NAPON, amikor valóságos lesz a gyász, az értem elveszőért, az értem átszegzett Megváltóért, akkor kiárad az irgalom, a kegyelem, a könyörületesség.

GYÁSZOLNI FOG AZ ORSZÁG, KÜLÖN-KÜLÖN MINDEN NEMZETSÉG: KÜLÖN A DÁVID HÁZÁNAK NEMZETSÉGE, ASSZONYAIK IS KÜLÖN; NÁTÁN HÁZÁNAK A NEMZETSÉGE, ASSZONYAIK IS KÜLÖN; KÜLÖN LÉVI HÁZÁNAK NEMZETSÉGE, ASSZONYAIK IS KÜLÖN; KÜLÖN SIMEI NEMZETSÉGE, ASSZONYAIK IS KÜLÖN. A TÖBBI NEMZETSÉG IS MIND, KÜLÖN MINDEN NEMZETSÉG, ASSZONYAIK IS KÜLÖN:

KÜLÖN... KÜLÖN... KÜLÖN... Mennyire hangsúlyos, hogy nem együtt, hanem külön-külön.
Amiért az ember személy szerint felelős, arra nézve személyes bűnbánat és feloldozás kell.

Mindenki kapta a megváltás lehetőségét, de valóságos bűnbánat által lesz érvényes a bocsánat. Meghaltak miattam. Mi miatt? Tudom? Látom? Bánom? Személy szerint vagyok felelős azért, amit élek. Mindenkinek külön-külön kell, önmaga miatt sírni és gyászolni. A mindenkiért veszni engedett Krisztust, hogy bennünk támadjon fel, születhessen meg, elevenedjünk Isten Lelkének tüze által. Áradhasson a kegyelem, az irgalom, a könyörületesség...

AZON A NAPON... Miénk a lehetőség, megindulhat felénk, várjuk, adhatja, akkor, amikor?