ELJÖN AZ ÚR NAPJA, AMIKOR OSZTOZKODNAK, A TŐLED ELVETT ZSÁKMÁNYON. MERT ÖSSZEGYŰJTÖK MINDEN NÉPET, HOGY HARCOLJANAK JERUZSÁLEM ELLEN. ELFOGLALJÁK A VÁROST, KIFOSZTJÁK A HÁZAKAT, ÉS MEGGYALÁZZÁK AZ ASSZONYOKAT. A VÁROS FELE FOGSÁGBA MEGY, A MEGMARADT NÉPET AZONBAN NEM ŰZIK KI A VÁROSBÓL. DE AZ ÚR HARCBA SZÁLL MAJD AZOKKAL A NÉPEKKEL, AHOGYAN HARCOLT EGYKOR A CSATA NAPJÁN. MEGVETI MAJD LÁBÁT AZON A NAPON AZ OLAJFÁK HEGYÉN, AMELY JERUZSÁLEMTŐL KELETRE VAN. AZ OLAJFÁK HEGYE PEDIG KÖZÉPEN KETTÉHASAD; KELETNYUGATI IRÁNYBAN EGY IGEN NAGY VÖLGY LESZ, MERT A HEGY EGYIK FELE ÉSZAKRA, MÁSIK FELE DÉLRE MOZDUL EL. AKKOR MENEKÜLJETEK A HEGYEK SZAKADÉKAIBA, MERT A HEGYEK KÖZÖTT A SZAKADÉK ÁCALIG ÉR. ÚGY FUSSATOK, AHOGY UZZIJÁNAK, JÚDA KIRÁLYÁNAK AZ IDEJÉBEN FUTOTTATOK A FÖLDRENGÉS ELŐL! MERT ELJÖN AZ ÚR , AZ ÉN ISTENEM, SZENTJEIVEL EGYÜTT . AZON A NAPON NEM LESZ SEM HŐSÉG , SEM HIDEG , SEM FAGY. AKKOR CSAK NAPPAL LESZ - AZ ÚR TUDJA EZT. NEM LESZ KÜLÖN NAPPAL ÉS ÉJSZAKA, VILÁGOS LESZ MÉG ESTE IS . AZON A NAPON FOLYÓVÍZ FAKAD JERUZSÁLEMBŐL, EGYIK ÁGA A KELETI TENGER FELÉ FOLYIK , MÁSIK ÁGA A NYUGATI TENGER FELÉ; ÍGY LESZ TÉLEN-NYÁRON ÁT. AZ ÚR LESZ A KIRÁLY AZ EGÉSZ FÖLDÖN. AZON A NAPON AZ ÚR LESZ AZ EGYETLEN ISTEN, ÉS NEVE AZ EGYETLEN NÉV.

                                                                                                                      

Karácsony előtt pár nappal rendhagyó bibliakör volt a könyvtárban. Nem a sorozatot folytattuk, hanem körbeültünk s beszélgettünk a régi történetről, mit jelent nekünk, másoknak, mit várunk, őrzünk a szívünkben, miféle régi karácsonyok határozzák meg mostani, ünnepi készülődéseinket? Különös este volt... Olyanféle áhítat vett minket körül, mely érezni engedte a szeretetével felénk hajló Mindenhatót... Ezt tervezni, szervezni, kitalálni, rendezni nem lehetett, isteni adomány, ajándék volt számunkra.

ELJÖN AZ ÚRNAK NAPJA...

Miféle NAP az, mely az ÚRÉ? Mitől övé? Mi adjuk neki? Vagy épp fordítva, mi kerülünk bele abba, amit Ő tenni, megcselekedni akar? Mit adhatunk neki mi? Mit adhat a Mindenható Úr?

Amikor a parancsolatok közé került az Úr napjának betartása, vajon mire is kapott előírást az ember? Hisz a pihenés, a hétköznapi tevékenységek mindennemű beszüntetése, még nem ünnep. Mitől, hogyan szentelődik meg a napunk? Pilinszky János így ír erről:

"...Az ünnep az élet egészébe való visszatalálás lehetőségét kínálja... Ha az ünnepnek van mozgás-mintája, mozgás modellje, az semmiképpen se a rohanó gép, hanem a virágba boruló fa. A növények képzeletünkben egyszerre mozdulatlanok, ugyanakkor villámcsapásszerűen, egyik napról a másikra öltenek lombkoronát... A láthatatlanul halmozódó erőfeszítések, s a kegyelemszerűen megjelenő bőség jelképei, mozgásmintái... A városi ember még az ünnep tempóvételét is kezdi elfelejteni... Viszont az is igaz, hogy vissza-visszavágyik a zöldbe. Valószínűleg azért is rohan ünnepenként a szabadba... De ez még nem elég... Szeretni is kell a növényvilágot, tanulni is kell tőle...A lélek hosszú, és látszólag mozdulatlan készülődésének ütemét s a virágbaborulásét, mely gyorsabb minden gyorsaságnál. Egyszer csak itt van, mint a kegyelem gyümölcse, mint egy ünnepélyes villámcsapás..."

Ma reggel megnéztem, kinyílott-e már a golgotavirágom készülődő bimbói közül valamelyik? Még minden bimbó zárva volt. Mikor közel másfél óra múlva a virág mellé léptem, meglepve láttam rajta a nyíló virágot, de nem azt, amelyiket én legközelebb nyílónak gondoltam, avagy tippeltem volna... A virág készülődése, virágzása benne rejlő lehetőség, megjelenése csoda.

Megszületett a negyedik unokám. Nem azon a napon, melyre édesanyját kiírták, néhány nappal előbb érkezett, más lett az ő napja. Nem mi rendeltük így. Meghatottan figyeltem a lányomat, aki boldog elvarázsoltan gyönyörködött a várva-várt, hihetetlen, elképesztő csodában, az a gyermek, aki benne növekedett immár karjában van, rá van bízva, szeretheti, éltetheti, gondozhatja. Napról, napra figyelemmel kísérhette fejlődését, de a teljesülés ajándék...

Vannak olyan események, napok, órák, percek, mikor életünk, időnk és lehetőségeink, nem a mi kezünkben vannak. Egyszerűen kikerül a kezünkből. Vagy épp csak akkor ébredünk rá, hogy nem a mi kezünkben vannak a dolgok? Szeretnék példát hozni erre. Tőlem távol eső helyre hívtak szilveszterezni. Miután a párom ez ügyben kimozdíthatatlan, vártam a rábólintással. De amikor megnéztem az újévi üzenetet, az eldöntötte, oda el kell mennem. Miért? Két esztendővel ezelőtt ez az ige volt az, mely egy héten belül, több mint háromszor talált el, érkezett meg hozzám, a szívembe íródott, hogy soha ne feledjem, hova, kikért küld engem Isten szava. Épp ezért a közösségért, csoportért harcolt hinni nem akarásommal szemben.
Nem sokkal később kértek volna a kárászi táborosok is, legyen szilveszteri találkozó nálunk. Ám addigra már igent mondtam az engem kötő isteni szó miatt azoknak, aki előbb hívtak...

Mikor 31-én déltájban megérkeztem oda, kiderült, egy debreceni csoport van ott, senki se jött el a mieink közül, a házgondnokon és feleségén kívül. Ha én ezt tudom, - villant eszembe mindjárt, - akkor nem utazom ide Bajáról, a párom nélkül, hanem otthon maradok, és azokat hívom hozzánk, akik hónapok óta kérve-kérnek egy találkozót. Minek is jöttem ide? Egyébként se volt könnyű a szívem, de akkor szinte fojtogatott a szomorúság. Aztán beszélgetni kezdtünk, ismerkedni azokkal, akiket addig nem ismertem, azután elmondtam azt is, ami akkor igei üzenetként rám volt bízva. Valaki így mondta másnap záráskor: Otthon akartam maradni, te is, én is és te is és másokkal akartál találkozni, de neked is, nekem is, el kellett jönni, hogy halljam, értsem azt, ami itt elhangzott... Miféle nap volt? AZ ÚR NAPJA. Amikor nem én, nem a másik, hanem maga az Úr akarata hozza, viszi, veszi kézbe az övéit...

MIKOR OSZTOZKODNAK A TŐLED ELVETT ZSÁKMÁNYON. MERT ÖSSZEGYŰJTÖK MINDEN NÉPET, HOGY HARCOLJANAK JERUZSÁLEM ELLEN. ELFOGLALJÁK A VÁROST, KIFOSZTJÁK A HÁZAKAT, MEGGYALÁZZÁK AZ ASSZONYOKAT. A VÁROS FELE FOGSÁGBA MEGY, A MEGMARADT NÉPET AZONBAN NEM ŰZIK KI A VÁROSBÓL,
DE AZ ÚR HARCBA SZÁLL MAJD AZOKKAL A NÉPEKKEL, AHOGYAN HARCOLT EGYKOR A CSATA NAPJÁN...

Mi előzi meg az ÚR NAPJÁT választottjai számára? Mi mindent élnek át azok, akikhez meg akar érkezni? HARCBAN való legyőzetést, elvesztett tereket, lehetőségeket, szerepeket, ügyeket, kapcsolatokat... Amikor akarva-akaratlan helyzetek állnak elő, ütközünk, kínlódunk, háborgunk, az már érkezéséről, eljöveteléről szólhat az övéi számára. Ha nem a vesztésre, problémára, kínra merednek, ha merik hinni a benne rejlő majdani lehetőséget.

Hányszor kellett elesnie Izráelnek? Hányszor győzhették le, hogy alázatot tanuljon? Jöttek, jöhettek ellene, eltiporhatták hatalmas birodalmak: egyiptomiak, babilóniaiak, perzsák, görögök, rómaiak...És hányszor könyörült rajtuk a Mindenható? Azok a hatalmas birodalmak, melyek megindultak népe ellen, mind megsemmisültek. De nekik és utódaiknak áll az ígéret.
Majd két évezreddel az egykori szétszóratás után újra alakulhatott a zsidó állam... Mennyi-mennyi megfejthetetlen titka van Istennek!

Az ő későbbi törvénykönyvük neve, a Misna. A szógyök, ismétlést jelent. Ismétléssel tanulhatunk mindent - ha tanulunk. Hányszor kell valamit újraolvasnunk, újrahallanunk, tapasztalnunk, el-elveszítenünk... hogy valóban érjen valamit, amit Isten keményebben tanító eszközei által féltő szeretetéből megérezhetünk, értünk való harcaira csodálkozva megtudhatunk?

ADY ENDRE

               JÖN AZ ISTEN

Oszlik lelkemnek barna gyásza:
Nagy, fehér fényben jön az Isten,
Hogy ellenségim leigázza.

Az arcát még titkolja, rejti,
De Nap-szemét nagy szánalommal
Most már sokszor rajtam felejti.

És hogyha néha-néha győzök,
Ő járt, az Isten, járt előttem,
Kivonta kardját, megelőzött.

Hallom, ahogy lelkemben lépked
S az ő bús "Ádám hol vagy?"- ára
Felelnek hangos szívverések...

Beszélgettem valakivel, akinek épp úgy fájt közös barátunk távozása, mint nekem. Csak neki több lehetősége volt utolsó félévének keserves kínjait, szenvedéseit látni. Hatszor műtötték, felére fogyott, kiszolgáltatott tehetetlenül vergődött hónapokon át, bal keze megmerevedett a sok infúziótól, tele volt felfekvéssel, övéi nem merték hazavinni hiába kérte... Azt kérdezte tőlem ez a hölgy, mikor pár napja beszélgettünk: miért kellett ennyit szenvedni ennek a végtelen kedves embernek? Ki tudná megmondani? Egy biztos, közeledett hozzá, akihez megtérhetett. Persze megvallom, később az is eszembe jutott, hogy mi az ember, s mit ér jóféle akarata? Amikor fél évvel ezelőtt kórházba került, megállt műtét közben a szíve. Az orvosok újraindították. Fél évvel későbbi halálának oka: szívmegállás. Van egy félelmetes kérdésem: Mi módon úszhatta volna meg a temérdek kínt és szenvedést, míg szíve végleg megállt? Jaj, ha az ember istent játszva akar jót tenni, megtartani, másokat gyógyítani, tovább éltetni!

Vajon, ha valakivel, vagy valakiért AZ ÚR SZEMBESZÁLL - ki állhatna meg vele szemben?
És ha engedi? Ki veszít, ki nyer? Merünk-e ráismerni a történésekben? Értünk való harcaira, szembenállására, jöttére, közeledésére?

MEGVETI MAJD LÁBÁT AZON A NAPON AZ OLAJFÁK HEGYÉN, AMELY JERUZSÁLEMTŐL KELETRE VAN. AZ OLAJFÁK HEGYE PEDIG KÖZÉPEN KETTÉHASAD; KELETNYUGATI IRÁNYBAN EGY IGEN NAGY VÖLGY LESZ, MERT A HEGY EGYIK FELE ÉSZAKRA, MÁSIK FELE DÉLRE MOZDUL EL. AKKOR MENEKÜLJETEK A HEGYEK SZAKADÉKAIBA, MERT A HEGYEK KÖZÖTT A SZAKADÉK ÁCALIG ÉR. ÚGY FUSSATOK, AHOGYAN UZZIJÁNAK, JÚDA KIRÁLYÁNAK AZ IDEJÉBEN FUTOTTATOK A FÖLDRENGÉS ELŐL!

Ki tudott a földrengésről, mely december 31-én volt? Ki számított rá? Mit érzett át, aki hallotta a morajlást, s billent vele szoba és ház? Miféle erőkről ad jelt, az alattunk meginduló föld? Hát még, ha egyszer maga a Teremtő, maga a Mindenható indul meg!

Az Olajfák hegye keresztbe hasad. Félreérthetetlenül pontosan szól, kiderül, nem arról a völgyről van szó, mely most körülöleli! Akkor miféle kép ez amit láttat? Az Olajfák hegye évszázadok óta tanúként magasodik Jeruzsálemmel szemben. Nyilván ha lenn a völgyben megmozdul a föld, felfelé kell futni, de ha az a hegy keresztbe hasad, akkor mindenkit elnyel az a hasadék, ami ott támad.

Amikor Isten visszajön ítélni eleveneket és holtakat, nincs hova bújni előle. Ahol a törvény betűje ítél, ott ember meg nem állhat. Akiknek a neve addig fel nem íratott a Bárány könyvébe, akik nem kérték és nem kapták Krisztus váltságát, bűneik feloldozását, azok az akkori igazságos ítélet részesei, elszenvedői lesznek.

MERT ELJÖN AZ ÚR, AZ ÉN ISTENEM, SZENTJEIVEL EGYÜTT. AZON A NAPON NEM LESZ SEM HŐSÉG, SEM HIDEG, SEM FAGY. AKKOR CSAK NAPPAL LESZ - AZ ÚR TUDJA EZT. NEM LESZ KÜLÖN NAPPAL ÉS ÉJSZAKA, VILÁGOS LESZ MÉG ESTE IS. AZON A NAPON FOLYÓVÍZ FAKAD JERUZSÁLEMBŐL, EGYIK ÁGA A KELETI TENGER FELÉ FOLYIK, MÁSIK ÁGA A NYUGATI TENGER FELÉ; ÍGY LESZ TÉLEN-NYÁRON ÁT.

Ma, ha a másnapi Időjárásra vagyunk kíváncsiak, bekapcsoljuk a rádiót, vagy a televíziót, s hallhatjuk, láthatjuk az előrejelzéseket. Az időjárás behatárolja a lehetőségeinket. Ha nincs hó, nem érdemes síelni, ha nincs nap, nem lehet napozni, ha nincs eső, minek ültetni... Akkor amikor az Ő napja eljön, nem izzaszt többé HŐSÉG, nem diderget HIDEG, megszűnik minden ilyenféle függés, ez a behatároltság...

De nem csak ez. Miféle szabadságot jelent, ha nincs NAPPAL és ÉJSZAKA? Nem függünk többé az időtől, megszűnik az addig-ameddig szorítása, a tegnapi mulasztás önvádja, a ma végzendő feladatok sürgetése, a holnapra halasztás kényszerűsége, a jövő bizonytalansága, a nincs tovább ijesztése... Mindig NAPPAL lesz...felfoghatatlan súlyú és mértékű, nem tűnő, nem szűnő, nem változó, éltető fény, örök világosság ...

FOLYÓVÍZ FAKAD JERUZSÁLEMBEN... Ott ahol örök gond volt a szomjúságot csillapító, tisztálkodást lehetővé tevő víz hiánya, folyóvízként árad, egészen a tengerig, átszeli az eddig kietlen, terméketlen pusztaságot... Akkor nem kínoz szomjúság, nem gyötör tisztátalanság, nem roskaszt hitetlenség, kétség, nem pusztít többé sem önsajnálat, sem önvád...

ADY ENDRE

              AZ ÚR ÉRKEZÉSE

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon,
De háborús éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De ôt a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.

AZ ÚR LESZ A KIRÁLY AZ EGÉSZ FÖLDÖN. AZON A NAPON AZ ÚR LESZ AZ EGYETLEN ISTEN, ÉS NEVE AZ EGYETLEN NÉV.

Sokféle emberi vágy, akarás, érzelem, törekvés, erőszak és önkény uralkodik itt felettünk. Amikor Ó LESZ AZ ÚR, A KIRÁLY, nem lesz több uralkodója szívünknek. Csak Ő. Megszűnik a minden teljesíteni akarás, bizonyításvágy, ellentét, ellenkezés, szembenállás...

Szabad visszagondolni a virághasonlatra. Vajon érinti-e egy fűszál növekedését, fejlődését, kibontakozását, hogyha kitör egy forradalom? Nevetséges! Mi érinti? Ha nincs élet lehetősége. Jó föld, napfény és éltető víz kell neki. Ha el nem vesszük tőle, abból él, amit Isten neki, számára teremett. Aszerint él, ahogy Isten azt felőle rendelte. Magától? Nem! Általa...

AZON A NAPON AZ ÚR LESZ AZ EGYETLEN ISTEN...Akkor majd Istenről szól minden. Magától értetődően áldatik az Ő neve. Már most is Őt dicsőíthetné minden lélek aki él, és Róla szólhatna minden, de süketek, vakok vagyunk arra, amit hallhatnánk, láthatnánk, érezhetnénk, élhetnénk... Ha végre ÚR és KIRÁLY lehetne, számunkra EGYETLEN ISTEN...

Van egy kánon, amit az én kárászi táborosaim nagyon szeretnek. Nem tudom ki szerezte.
Amikor először halottam, éreztem, van benne valami különös fény, az egymásra felelő szóban és dallamban. Akinek szívében ez született, annak lelkét érintette az isteni irgalom...

A sötétség szűnni kezd már,
Az a csillag eljő hozzád,
Véget ér a gyász a sóhajtás.

Mikor az a csillag kigyúl
A többi mind elhalványul
Őelőtte minden térdre hull.

Ahol annak fénye árad
A halálból élet támad,
A gonosznak híre sem marad.

Ébredj föl hát aki alszol,
Támadj föl a halálból
S felragyog majd néked a Krisztus.