Amikor Jézus az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá tanítványai külön, és ezt kérdezték: "Mondd meg nekünk: mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?"
Jézus így válaszolt nekik: "Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket!
Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus! - és sokakat megtévesztenek.
Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég.
Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé.
De mindez a vajúdás kínjainak kezdete!
Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért.
Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást.
Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek.
Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül.
De aki mindvégig kitart, az üdvözül.
Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég."
"Amikor pedig meglátjátok a pusztító utálatosságot, ahogy Dániel próféta megmondta, ott állni a szent helyen - aki olvassa, értse meg! -, akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, aki a ház tetején van, ne szálljon le, hogy kihozzon valamit, és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elhozza felsőruháját.
Jaj a terhes és a szoptató anyáknak azokban a napokban!
Imádkozzatok, hogy ne kelljen télen, sem szombaton menekülnötök.
Mert olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha.
Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen halandó sem, de a választottakért megrövidülnek azok a napok."

Mt 24,3-22

Napi ige szerint szoktam prédikálni én is a gyülekezetben, és történetesen vasárnapra sor került a „jaj”-okra a Máté evangéliumából, és mondtam a perselypénzt számoló presbitereknek, hogy ugye megfogyatkozott nem a szeretet, hanem a perselypénz. Mondták: igen, fele a szokottnak. Az ítéletes próféciáknak ez a veszélye. Ez is egy ítéletes szakasz, legalábbis úgy tűnik. Én mégis úgy gondolom, hogy rengeteg apró, de nagyon fontos bátorító mondanivalója van Jézusnak az ítélet eljövetelével kapcsolatosan, és nyilván ezt szeretném elsősorban tisztázni.
Először is a kérdés, ami beszédes, a tanítványok azt kérdezik, hogy mikor lesznek meg ezek, és mi lesz a jele a te eljövetelednek a világ végén. Ez rettenetesen tudja foglalkoztatni az embert, hogy mikor. Jézus pedig sok-sok képben válaszol a jelekről, a mikorra tulajdonképpen csak az utolsó versben hallunk igazán választ. Nem annyira idői kötöttséget mond Jézus, mint az idői kiterjedésnek a dolgáról beszél, amikor azt mondja, hogy ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülne meg, de a választottakért megrövidítetnek majd azok a napok. Vagyis az első, ami az idői kiteljesedésére szól ennek az egész ítéletnapnak, az számomra a biztató. Nem másért, mint hogy az Isten tekintettel van az övéire, és a választottakért megrövidíttetnek azok a napok. Nem tudom, ki hogy van vele, el tudom képzelni, hogy nagyon nehéz vajúdással is lehet szülni embert a világra, meg könnyen is lehet. Talán, ha egy édesanyát előre felkészítenek, és elmondják, hogy mire számíthat, és mennyi ideig fog tartani, az segítség. Nekem mindig segítség volt – sokkal egyszerűbb helyzetben –, a fogorvos megnyugtat előre, hogy pillanat lesz az egész, és túl leszek a nehezén. Ha a megrövidített pillanatot előre közölték velem, akkor könnyebben ültem bele a fogorvosi székbe, és nem szedtem szét a karfát már az első pillanatban. Ha Jézus arról beszél a tanítványoknak, hogy nektek a mikor kérdés a fontos, és azt mondja, hogy rettenetes dolgok történhetnek, de a választottakra való tekintettel megrövidíttetnek azok a napok, akkor az én olvasatomban azt jelenti, hogy elsősorban azoknak, akik a kérdést valóban aggódásból, féltésből, a tanítványság vállalás alapjául teszik fel, az bátorításnak és vigasztalásnak hat. Nem kívánok most különösebben foglalkozni a sok-sok rettenetes részével ennek a képnek, mert ez a napi hírmennyiségünkben ott van: háborúk, mindenféle természeti katasztrófák, éhség, halál, nemzet nemzet ellen támad. Az már beszédesebb, hogy Jézus úgy készíti fel a tanítványokat, hogy ezek a nemszeretem időkben nem lesznek ők sem kivételek, hiszen éppen azért fogják őket üldözni, mert az én nevemért fognak benneteket számon kérni. Itt pedig egy – szerintem nagyon fontos részhez érünk. Amikor előkerült etika órán, hogy a keresztyén üldözések időnként megújulnak, a zsidó üldözésekben is van egyfajta visszatérő dolog, és a keresztyének sem kivételek, föl kell készülni arra, hogy ilyen idők is lehetnek, akkor nagyon plasztikusan azt mondja Vályi Nagy Ervin: arra figyeljenek kedves kollegák, hogy ne a hülyeségünkért üldözzenek bennünket. Mert akkor megérdemeljük. Ha a hűségünkért üldöznek bennünket, Krisztus iránti elkötelezésünkért, akkor vigyáz ránk az Úristen és megadja azt az erőt is, amellyel elhordozhatók ezek a dolgok, még ha rövidített időben is. Úgy gondolom, sokat mondó ez a fajta hozzáállás is. Az egész lényegének és szívének tartom a fejezet közepén megjelenő néhány mondatot, mert gyakorlatilag ezek az ítéletes képek arról szólnak, hogy elbizonytalanítanak. Legyetek bölcsek, hogy az igazat a hamistól meg tudjátok különböztetni. Megrettentenek ezek a képek. Aki viszont Istennel tart, az nem lehet félelmes szívű, gondoljunk csak a Bibliának azon gedeoni jeleneteire, ahol végül 300-an maradnak, és Isten velük győzelmet ad, mert akik féltek, akik másképpen álltak hozzá, magukat féltették, azok nem voltak alkalmasak a csatában való helytállásra. Itt azért az egésznek – úgy gondolom – a lényege ott van, hogy miközben a gonoszság megsokasodik – írja Máté – a szeretet sokakban meghidegül. Utána következik az aranymondásnak is tűnő szöveg, ami nagyon idetartozik: De aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül. Megint csak bátorít, megint csak vigasztal, elébe megy a nehézségeknek, és szerintem arról beszél, ami az alapvető mondanivalója a Szentírásnak, az első és legfőbb parancsolat ez a törvény és a próféták: szeresd az Urat teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből, és szeresd felebarátodat, mint magadat. Agusztinuszi módon: szeress, és tégy, amit akarsz. Ha a szeretet meghidegül, ha éppen ezért támad ember ember ellen, szomszéd szomszéd ellen, meghasonlanak családok, nemzetek egymás ellen feszülnek, akkor mi a tanítvány feladat? Minden erejét összpontosítani arra az egyre, hogy akkor is, ott is arra van kötelezve, és arra hívatott el, hogy benne ne hidegüljön el a szeretet, szeresse az Urat, az Istent, és próbálja ezt a maga környezetében képviselni egy elembertelendő világban, és feltartóztatni ezeket a szörnyű képeket. Hozzátartozik ehhez, hogy ezek csak a kezdetek, szinte a sorozatban, de ez nem ment fel attól, hogy hirdettessék az evangélium, ez is a szeretet cselekedete, hogy nemcsak magamnak akarom megszerezni az evangélium mondanivalóját, hanem tovább is szeretném adni. Minél szomorúbb dolgot, több fájdalmat, ítéletet látok a világban, annál inkább szeretném megosztani az Isten eszköztárát a körülöttem élőkkel vagy a bajban lévőkkel. Befejezem azzal, amivel kezdtem, hogy kitartásra és helytállásra hív Jézus, nem ijesztget, és nem feleslegesen nehezíti meg a tanítványi utat, és ennek egy utolsó mozzanata az, amivel kezdtem is, hogy tulajdonképpen végbemehetne az ítélet a napok sokaságán keresztül is, de a választottakért megrövidíttetnek. Kívánom, hogy senkinek ne hidegüljön meg a szíve egy elhidegülő korban, senkinek ne legyen gyávaság a bélyege a keresztyén helytállásban és szolgálatban, és senki ne rettenjen meg attól, hogy jaj, én ezt nem fogom bírni, összeroppanok a nagy terhek alatt. Éppen a választottakra nézve nem hagy feljebb kísértetni, mint hogy elhordozhatnánk, és megrövidíttetnek azok a napok.