Zsolt 73.

 „Ha keseregne a szívem, és sajogna a bensőm, akkor olyan ostoba és tudatlan volnék veled szemben, mint az állat. De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet. Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz. Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban.” (21–25. v.)

Ászáf zsoltárának a megírása óta két dolog biztosan nem változott. Az egyik az, hogy jó az Isten, a másik pedig az, hogy kérkednek jólétükben a bűnösök. Viszont a ma istenfélőinek is vigyázniuk kell az irigység kísértésével. Amikor az irigység és a zúgolódás lelke kerít(ene) hatalmába, olvasd el ismét a 73. zsoltárt. Sokszor nem elég egyszer olvasni! Tapasztald meg ezalatt azt a gyönyörűséget, amit Ászáf. Csak sajnálni tudom azt a református gondnokasszonyt, aki állandóan tele volt zúgolódással, mert nem az Úrral, hanem mindig a mindenért háborgó, jólétben, de békétlenségben élő emberekkel beszélt. Jó-e neked Isten közelsége? Elmégy-e az Isten szentélyébe, hogy kiöntsd az Úr előtt a szívedet, mint Anna Silóban, Illés a pusztában vagy Ászáf Jeruzsálemben? Megváltónk mindenkor kereste a Mennyei Atyával való kapcsolatot, s meg is találta Őt a zsinagógákban, a templomban és a belső szobájában, kinn a pusztában vagy egy magas hegyen egyaránt. „Keressétek, amíg megtalálható, hívjátok segítségül amíg közel van!” (Ézs 55,6)

Ajánlott igeszakasz: Jn 17.

Jak 3,3-8

Ímé a lovaknak szájába zabolát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nékünk, és az ő egész testüket igazgatjuk. Ímé a hajók is, noha mily nagyok, és erős szelektől hajtatnak, mindazáltal igen kis kormánytól oda fordíttatnak, ahová a kormányos szándéka akarja. Ezenképpen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Ímé csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt! A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyásá

Mi az, ami segít? - veti fel a kérdést Jakab. A zabola, a kormányrúd,
a tűz? S azt a következtetést vonja le, hogy az
emberi természeten nem segít semmi. Kell a zabola, de a ló
akkor is ló marad, ha zabola van a szájában. A kormányrúd
valóban változtat az irányon, de a hajón nem változtat. A tűzön
sem változtat a gyehenna tüze - a nyelvünk alatt égő
tűz lángol továbbra is. Hányszor sértjük meg a feleségünket?
Hányszor engedjük hegyes nyelvünk kígyómérgét gyermekeinkbe?
Hányszor megbántjuk a másikat, a szomszédot,
az anyánkat, az apánkat, hányszor az öregeket, hányszor a
nyomorultakat, hányszor a cigánygyerekeket...?
Az igében nyilvánvalóvá válik az is, hogy rengetegféle zabolával
próbálkozunk az életben. Millió zabola-pedagógia létezik;
s amióta ember van a földön, azóta valamiféleképpen ott
bujkál benne a szándék, hogy zabolát tegyen a másik szájába. Minden nevelés csak zabola. Nem azt mondom, hogy
nem kell - többről van szó: nyilvánvalóvá kell hogy váljon
számunkra, hogy nem juttat bennünket előbbre az ideológiai
nevelés, sem a jó szándékú vallásos nevelés. Az egyház vigyázzon,
nehogy zabolás pedagógusa legyen az Ő népének!
Mindezt nagyon pontosan illusztrálja egy kis mese.
Volt egyszer egy ifjú, és ennek az ifjúnak volt egy nagyon
elegáns, kedves, hízelgő cicája. Az ifjú szinte szerelmes lett
belé, azt mondta egy nap a jó tündérnek: - Te jó tündér! Változtasd
át a cicát leánnyá, és én elveszem feleségül! - A jó
tündértől minden kitelik, megtette ezt a fiú érdekében; s a cicából
egy gyönyörű menyasszony lett. Boldogan éltek a fiatalok,
roppantul nagy volt köztük a szerelem - de mi történt?
Egyszercsak, óvatlanul, besurrant egy egér a boldog fiatalok
szobájába, és a gyönyörűséges menyasszony egycsapásra
visszaváltozott macskává! Nem sokáig tartott a boldogság. Jó
volna persze kiirtani az egereket. Valaki egyszer azt mondta:
"Akarsz világhírű lenni? Találj fel egy jobb egérfogót!- Egér
mindig van bőségesen! És mindig akkor jelenik meg, amikor
nem számolunk vele. Ki kellene irtani az egeret, de nem
megy. Ki kéne irtani a bűnt! De nem megy. Jöhet akármilyen
pedagógia, kormányrúd, vezetés, zabola - az egér nem adja
meg magát. Nem könnyű ezt belátni. Adjam meg hát magamat,
mert az egér hatalmasabb, mint én vagyok, és erősebb,
mint minden nevelő szándékunk és eszközünk!
Egy férfinak nehézségei voltak az alkohollal. Mikor hallotta,
hogy van lehetőség a megszabadulásra, ő azt felelte magabiztosan:
"Én nagy nikotinista voltam - megszabadultam ettől a szenvedélytől; nagy kártyás voltam - megszabadultam;
most alkoholista vagyok - de olyan erős akaratom van,
hogy ebből is megszabadulok!- Ám ha meg is szabadulna
Krisztus nélkül, akkor is az a helyzet áll elő, hogy kártya
nincs, cigaretta nincs, alkohol nincs, de van egy megromlott
ember! Ezzel mit csinálunk?

Áhítatok az év minden napjára.
Felekezetközi, nemzetek közötti kiadvány 33 nyelven.
Kiadja a Magyarországi Metodista Egyház.