Krisztusban tehát egészen nyíltan megparancsolhatnám neked azt, ami kötelességed volna, a szeretet miatt azonban inkább csak kérlek, mert ilyen vagyok én, az öreg Pál, most még fogoly is Krisztusért.
Kérlek pedig téged az én fiamért, akit a fogságban szültem, Onészimoszért, aki egykor neked haszontalan volt, most pedig neked is, nekem is hasznos.
Visszaküldöm neked őt, vagyis az én szívemet, pedig magamnál szerettem volna tartani, hogy helyetted szolgáljon nekem az evangéliumért szenvedett fogságomban.
Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.
Hiszen talán azért szakadt el tőled egy időre, hogy örökre visszanyerd, most már nem úgy, mint rabszolgát, hanem rabszolgánál jóval többet: aki nekem is, de sokkal inkább neked, testi értelemben is és az Úrban is szeretett testvéred.
Ha tehát engem társadnak tartasz, fogadd őt úgy, mint engem!
Ha pedig valamivel megbántott vagy tartozik, azt nekem számítsd fel!
Én, Pál, saját kezemmel írom ezt: Megadom neked! Azt nem akarom mondani, hogy önmagaddal is tartozol nekem.
Bizony, testvérem, bárcsak hasznodat vehetném az Úrban! Nyugtasd meg az én szívemet Krisztusban!
Engedelmességedben bízva írok neked, mert tudom, hogy többet is megteszel annál, amit mondok.
Egyúttal készíts szállást is nekem, mert remélem, hogy imádságotokért ajándékul kaptok engem.
Köszönt téged Epafrász, fogolytársam Krisztus Jézusban, Márk, Arisztarkhosz, Démász és Lukács, az én munkatársaim.
Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel!

Filemon 8-25