Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe. 

Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. 

A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben, és várták a víz megmozdulását. 

Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett. 

Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. 

Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni? 

A beteg így válaszolt neki: Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe. Amíg én odaérek, más lép be előttem. 

Jézus ezt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj! 

És azonnal meggyógyult ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt.

Ján 5,1-9