"Az isteni teljesség felé haladva semmi nem történt és nem is történhet velünk, amit ne lehetne jóvá tenni."
Philip Yancey
Holnapután
Nem a holnapra, hanem a holnaputánra kell gondolni a fiatalok nevelésekor – tartja Suba Lajos. A nagykőrösi Arany János Református Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium igazgatója azzal indokolja ars poeticáját, hogy a pedagógusok munkájának gyümölcse gyakran csak évek múlva látható, hiába vár a világ azonnali eredményeket. A Lorántffy Zsuzsanna-díjas pedagógussal a Dunamelléki Református Egyházkerület székházában beszéltünk.
Suba Lajos minden szállal Nagykőröshöz kötődik, első diplomája megszerzése után nevelőtanár lett egykori iskolájában, majd 1983-tól az Arany János Református Gimnáziumban tanított földrajzot és testnevelést. Kollégái temperamentumos, igyekvő pedagógusnak tartják, aki minden területen igyekszik megfelelni a kihívásoknak. 1992-ben kérték fel a nagykőrösi kollégium vezetésére, majd öt évvel később a nagykőrösi református egyházközség megbízta a református gimnázium irányításával is. Munkássága elismeréseként a Dunamelléki Református Egyházkerület Lórántffy Zsuzsanna-díjjal jutalmazta az elmúlt év végén.
Elkötelezettség, műveltség, igényesség
Amikor megszerkesztettük iskolánk pedagógiai programját, egy pillanatig sem volt kétséges, hogy három fő irányt határozunk meg, és ezt képviseljük a gyerekek nevelésében ma is – mondja Suba Lajos.
– Az a célunk, hogy művelt, jellemes, keresztyén fiatalok kerüljenek ki az iskolánkból, akik magyar nemzetünk hűséges polgárai és készek valódi értékeket közvetíteni. A hármas elvben az elkötelezettség az jelenti, hogy iskolánk keresztyén közössége az evangéliumot, valamint a nemzeti kultúra időtálló értékeit igyekszik átadni. Kollégáimmal azon dolgozunk, hogy felkészítsük a diákjainkat az érettségire és a továbbtanulásra. Szeretnénk önállóan gondolkodó gyerekeket nevelni, akik megbízható tudással rendelkeznek minden területen, bárhová vetődnek az életben, vagyis fontos a műveltség akár a szakmában, a kultúrában, a sportban, a művészetekben és még sorolhatnám. Keresztyén iskola vagyunk, ezért különösen hangsúlyos a fiataljaink erkölcsisége és igényessége. Szavahihető, tisztességes, becsületes embereket szeretnénk adni a hazának. Arany János iskolája vagyunk, a név pedig kötelez minket a kulturált beszédre, magatartásra és megjelenésre – teszi hozzá az igazgató.
A valódi eredmény
Suba Lajos az iskola közösségéről azt mondja, hogy olyan tanárok oktatnak intézményükben, akik elfogadták a református egyház által képviselt értékeket, szeretettel és elkötelezettséggel végzik munkájukat.
– Többségében nagykőrösiek és környékbeliek tanítanak nálunk, de érkeztek hozzánk határon túli magyarok Erdélyből, a Felvidékről és a Délvidékről is, és nagyon sokat tettek hozzá iskolánk lelkületéhez. A diákjaink hatvan százaléka református, negyven százalékuk pedig római katolikus. Jó kapcsolatot ápolunk a katolikusokkal, közös érdekünk, hogy jellemes keresztyén fiatalokat bocsássunk ki iskolánkból. Bár a világ gyakran azonnali eredményeket vár el, a valódi eredmény sokszor csak évek múlva tapasztalható, és akkor látjuk, amikor eljönnek az osztálytalálkozóra a fiatalok. Ha szép családban élnek, megkeresztelték a gyerekeiket, becsületes munkájuk van, mindig nagy öröm számunkra. Sok tanítványunk tanult tovább a teológián, sőt lelkészi szolgálatba állt, ez pedig különösen jó érzéssel tölt el minket.
Szívesen hordják
Suba Lajos örömmel beszél arról, hogy diákjaik szívesen hordják az iskola egyenruháját, számára ez azt jelzi, hogy a fiatalok büszkék arra, hogy náluk tanulhatnak.
– Aktívan részt veszünk a város életében is: mi emlékeztünk meg először a trianoni országcsonkításról, mi tartottuk meg először a hősök napját, amikor a parlament még nem is határozott erről. A gyerekek csaknem száz sírt gondoznak Nagykőrösön, így emlékezve a hős elődökre.
Nagy elődök
Az elődökről beszélgetve pedig szóba kerül, hogy ebben a gimnáziumban tanított – többek között – Arany János költő, Szász Károly református püspök és Szigeti Warga János, aki 1839-ben a nagykőrösi gimnáziumot tanítóképző osztályokkal bővítette és 1855-ben megszervezte az önálló tanítóképzőt.
– Amikor megválasztottak a gimnázium vezetőjének, rögtön átfutott az agyamon, milyen nagyszerű elődök nyomában járhatok. Iskolatörténettel is foglalkozom, sokat kutattam iskolánk múltját, most éppen az első világháborúnál tartok. Szomorúan látom, hogy erről az időszakról alig írnak a történelemtankönyvek. Tudta, hogy az érettségin nem is tétel az első világháború? – kérdezi csak úgy mellékesen, majd hozzáteszi, hogy ezért is vitték el diákjaikat az első világháború néhány fontosabb helyszínére.
– A gimnázium földszintjén emléktáblát állítottunk iskolánk jelentős igazgatóinak. Érdekes élmény volt az életükkel ismerkedni, olvasni beszédeiket. Az évnyitókon és évzárókon elhangzott beszédeket megőrizték az évkönyveink, örökérvényű gondolatok vannak bennük, olyanok, amelyeket most is át lehet adni a diákoknak, természetesen a mai kor nyelvén.
A Lorántffy-díjjal kitüntetett igazgató azt mondja, végigjárta a ranglétra minden fokát Nagykőrösön, a pincétől a padlásig.
– Minden helyen eltöltöttem néhány évet, és fontosnak tartom, hogy jó kapcsolatban voltam az emberekkel. Igyekszem mindig észben tartani Kálmán Attila (volt közoktatási államtitkár, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának volt világi elnöke – a szerk.) tanácsát: bármilyen magasra jutsz, ne felejts el mindenkinek köszönni!
Fekete Zsuzsa
Fotó: Füle Tamás