Lk 19,11–27

„De ő így válaszolt: Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van.” (26. v.)

    Hallottuk, tudjuk, mi lesz a gyerekekkel, ha a szülők kiteszik a lábukat otthonról. Mi történik a beosztottakkal, ha a főnöknek dolga támad, és elmegy? De mi lesz, ha maga a király távozik idegen földre, ki tudja, meddig? Kiadta alattvalóinak a feladatot, vagyonának sáfáraivá tette őket, amíg vissza jön. A megbízatáshoz mindenkinek hagyott vagyonrészt, mégpedig elegendő minát (girát), talentumot.

    Ez a király – Jézus, de nem mindenki várja Őt felelőssége tudatában vissza. Némelyek – a többség – gyűlölettel gondolnak rá. Mindent megtesznek, hogy a személyét beszennyezzék, igáját letörjék, vagy úgy tesznek, mintha nem is létezne. De a Király a maga idejében visszatér.

    Igen, az utolsó ítélet nem puszta ijesztgetés, hanem mindenkire váró reális jövő. Krisztus uralma és kegyelme megvetésének, az ellene való lázadásnak a vége a kárhozat, az örök halál. Aki viszont jól sáfárkodik kapott talentumaival, és akinek visszatérő Ura azt mondhatja, hogy jól van, jó szolgám: ez az üdvösség, ez az örök élet.

Ajánlott igeszakasz: 1Pt 4,7–11

ApCsel 3,13-15

Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az ő Fiát, Jézust, kit ti elárulátok, és megtagadátok Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, hogy elbocsátja. Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadátok és kívánátok, hogy a gyilkos ember bocsáttassék el néktek, az életnek fejedelmét pedig megölétek; kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi vagyunk bizonyságai.

Az Ékes-kapuban elhangzik a három éktelenség is. Péter megnevezi
őket: - Elárultátok a Krisztust, megtagadtátok, megöltétek
- ez legyen tudtotokra. Tudomásunkra hozza azt, amit
megpróbálunk nem tudni. De ez a három bűn az, aminél kevesebbet
tudni nem lehet. "Kívántátok, hogy a gyilkos ember
bocsáttassék el néktek- - mondják Péterék. Kicsoda ez a gyilkos?
Erre a kérdésre válaszoljon bennünk a Szentlélek! Könynyen
felmentjük magunkat, mondván, hogy ez a vád túlzás. A
Szentlélek szerint nem túlzás. A keresztyén élet nem önfelmentés,
mert van Megmentő, aki felment ingyen kegyelmével.
Egy cigány fiúcska egyszer az istentisztelet vége felé betévedt
egy templomba. Hallgatta, hallgatta; aztán a legvégén
odament a paphoz, és megkérdezte: - Kiről beszéltél? És
hogyan halt meg? - A pap elmondta neki; mire a kisfiúnak
könnyes lett a szeme: - Jaj, mennyire szégyellem magam,
hogy ezt csináltuk vele!-
A Szentlélek megszomorít, mert Ő az igazság Lelke. De Ő a
vigasztalás Lelke is. Meg van írva, hogy aki nem hallgat Rá,
az ki fog irtatni az élők földjéről. Jézus kiirtatott - éppen Ő, aki
mindig hallgatott az Atyára. Mégis vállalta értünk a kiirtatást.
Ha nem vállalom, hogy megérdemlem a kiirtatást: ez a
bűn! Ismerjem el magamat annak, aki vagyok: gyilkosnak. Ez
csak a Lélek által lehetséges. De a Lélek által ismerjük meg
a Szabadítót is. Isten nem ad önismeretet gyógyulás nélkül;
nem enged belenézni lényünk feneketlen sötét mélységébe
az Ő vigasztaló, szentséges és gyönyörű fénye nélkül. Ágoston
így imádkozik: "Ó, áldott Jóság, Aki mindnyájunkat úgy
gyógyítasz, mintha egyedül Jézust gyógyítanád! És mindnyájunkat
úgy gyógyítasz, mint egyeseket, külön-külön-.

Áhítatok az év minden napjára.
Felekezetközi, nemzetek közötti kiadvány 33 nyelven.
Kiadja a Magyarországi Metodista Egyház.