Jóel 2,12–17

„De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és visszavonhatja még a veszedelmet!” (12–13. v.)

    Szomorúan olvasom a Jelenések könyvében, a 9. és 16. részekben, hogy az angyalok által közvetített csapások után az emberek nem tértek meg. Miért e lázadás, miért e konok ellenszegülés? Sok ószövetségi könyvben is találkozhatunk azzal, hogy az Úr hívja népét, csapásokkal sújtja, de nem akarnak hozzá fordulni. Milyen nagy az Ő türelme, és még ezek után adta Fiát engesztelő áldozatul: „önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért”. (Ézs 53,12b) „Úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye.” (Zsid 9,28b) Van-e ennek elég ereje számunkra? Reménykedem, hogy igen, és alázattal, hódolattal tudunk leborulni a könyörülni akaró Isten előtt, aki olyan egyértelműen megmondta mai igerészünkben is, hogy mit kell tennie annak, aki meg akar térni. Tudja az Úr, hogy süketek vagyunk a hallásra és vakok a látásra, mert elvette érzékeinket a bűn, ezért vár még és szólongat, hívogat nagy szeretettel ma is.

Ajánlott igeszakasz: Lk 13,34; 2Kor 6,2

1Jn 5,4-5

Mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten fia?!

A világ kétszeresen legyőzetett. Először hatalmába kerítette a
Sátán, a bűn. Azután pedig legyőzte Jézus. S mi most azt a
mandátumot kapjuk, hogy eredjünk és győzzük le ezt a kétszeresen
legyőzött világot. De mennyire szégyenletes az, amikor
a világ legyőzi az egyházat! Ne engedjük meg ezt a szégyent.
Elérkezünk ahhoz a kérdéshez, hogy mindennapi életünkben
hogyan történhet meg e győzelem. Azt olvassuk, hogy
az győz, aki Istentől született. A születés szent misztérium.
Az Atya gyermekei az Atyától születtek. A hit is az Atyától
született - a Szentlélek munkálja bennünk; nem a mi erőfeszítésünk
eredménye, nem a konfirmáció vagy valami nagy
élmény miatt kapjuk. A János 3,16 igéjét túlságosan megszoktuk
már - pedig megszokhatatlan. Eszünkbe se jut megkérdezni:
ki az, "aki hiszen Őbenne"? Persze könnyen jön a
válasz, hogy aki megtér, aki bűnbánatra jut, aki nagy élményeken
megy keresztül... Nem igaz! Egyes egyedül Jézus
bízik az Atyában forró hűséggel, egyedül Ő hisz valóságosan,
hitelesen! Több helyen meg van írva, hogy azokat igazítja
meg az Atya, akik a Jézus hitéből valók. Vajon én a magam
hitével hiszek, vagy a Jézus hitével?

Áhítatok az év minden napjára.
Felekezetközi, nemzetek közötti kiadvány 33 nyelven.
Kiadja a Magyarországi Metodista Egyház.