Jel 3,14Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten
teremtésének kezdete.
Jel 3,14Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten
teremtésének kezdete.
Jel 3,14
Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten
teremtésének kezdete.
Bemutatkozik a levéldiktáló, a levélíró. S e levélben Ő önmagunknak
is bemutat, mert olyan nem fordulhat elő, hogy Ő
bemutatkozzon nekünk anélkül, hogy minket be ne mutatna
önmagunknak. Ezt a levelet mi kaptuk.
A levél ámennel kezdődik, pedig ahhoz vagyunk szokva,
hogy azzal végződjön. Ritkán íratik le a Szentírásban, hogy
az Úr neve: Ámen. Ezt a nevet mindig csak Ő használja,
mondatai, imái elején. Mi unottan, automatikusan, szárazon
biggyesztjük imáink végére, hogy "hát, ámen". Pedig amikor
kimondom az Áment, Jézust mondom ki, az Ő nevét! Hideg
maradhat-e ilyenkor a szívem? Lehet-e ez egy hideg ámen?
Az első keresztyének úgy mondták ki az áment, hogy megmozdultak
a hegyek! Soha nem fog megmozdulni a hegy,
soha nem fog megmoccanni ez a világ, ha az egyház fűrészporos
szárazsággal ejti ki száján az áment, az Ő szent, drága
nevét. Baal Sém Tov, a haszid ébredési mozgalom egyik
elindítója egyszer így kiáltott fel: "Uram, csak azon csodálkozom,
hogy miként nem robban fel a testem, amikor kimondom
a Te Nevedet, az Adonájt!"
Az Ámen azt is jelenti: hűséges és igaz az Isten. Ebből fölismerhetem
magamat, aki nem vagyok hű. Ebben lepleződik
le csalárdságom. "Legyen a ti beszédetek: Úgy úgy, nem
nem" - mondja Jézus. (Mt 5,37) Az Evangélium kategorikus.
A névből olvasni lehet. Annak idején, amikor a Securitate sanyargatott,
történt egyszer, hogy a kihallgatóterem előszobájában
várakoztunk sok más szorongó emberrel együtt. Mindmáig
előttem van egy asszony, aki egy széken ült és az
asztal alatt morzsolgatta a rózsafüzérjét; mások idegesen
járkáltak le-fel - én magam is. Mindenki várta, hogy mikor
jönnek érte, hogy kihallgatásra vigyék. A várószoba falán volt
egy hatalmas világtérkép. Odaálltam elé, és egyszercsak
megláttam, hogy ceruzával valaki több helyen is ráírta:
"Uram, könyörülj rajtam!" (Volt ennyi ideje és bátorsága - áldott
legyen érte az Isten, hogy a ceruzát erre is lehet használni
a Securitate pofonokkal és bilincsekkel váró várószobájában!)
Ez az ima az én imám is lett. Nézegettem a
világtérképet, és neveket láttam - mennyi név! Például Sao
Paolo. És akkor a szívemben nagy öröm lett: "Áldott legyen
az Úr! Hiszen ez Pál, Szent Pál, aki annyit szenvedett - és
kitartott!" San Pietro: "Megtagadott, Uram, s megsiratta tagadását".
Aztán Los Angeles: "Az angyalok! Hát nem az van az
Igében, hogy elbocsátja az angyalsereget, hogy kézen hordozzanak,
védeni fognak és visznek? Hát ne légy ostoba, ne
félj! Angyalseregek kísérnek be a Securitate kihallgató-cellájába!"
Olvassunk a nevekből. Miért nem tudunk olvasni?
Bibliai elmélkedések Visky Ferenctől
