"Az anyagi javakon és birtokolt értékeken alapuló identitásmeghatározás hamis utakra csábít. Megtéveszt és manipulálja az embert. Ha attól vagy valaki, amid van, akkor vesztesként egy perc alatt semmivé válhatsz."
Bagdy Emőke
Elemi odafigyelés életünk forrására
A böjti idő roppant érzékeny szakasz az életünkben, mert súlyosan fenyegeti az a teljesítmény-elv, amely régen is és ma is uralkodik a világban.
Pár napja megróttam valakit böjt dolgában. Ezúton kérek elnézést tőle.
Nem azért korholtam ugyanis, mert nem böjtölne, hanem azért, mert - legalábbis az adott pillanatban úgy éreztem -, kérkedik, vagy inkább alkalmatlanul hozta szóba, hogy böjtöl. De hát Szent Ágostonnal szólva: ki látott fekete hattyút?
Jézus arra tanít minket a Hegyi Beszédben, hogy amikor böjtölünk, azt szinte teljesen titkon tegyük, s ezt éppenséggel az adakozásra és az imádkozásra is kiterjeszti. Azt kéri Jézus, hogy amikor böjtölsz, ne nézz komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony mondom nektek, mondja Megváltónk: megkapták jutalmukat. Ha böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, csinosítsd ki magad, mintha lakodalomra mennél, ne az emberek lássák böjtölésedet, hanem mennyei Atyád. Végezd titkon - Ő megfizet nyilván.
Vagyis a böjti idő roppant érzékeny szakasz az életünkben, mert súlyosan fenyegeti az a teljesítmény-elv, amely régen is és ma is uralkodik a világban. A böjtölőnek tudnia kell, éppen úgy, ahogyan az imádkozónak is, hogy nem Istennek van szüksége böjtjére, imádságára, hanem neki magának. A böjtölő lemondása valójában elemi odafigyelés az életünk forrására. S ebben a roppant odafigyelésben, ugyan, mi dolgunk másokkal, mások tetszésnyilvánításával, helyeslésével, hiszen éppenséggel végső meghatározottságunk felé igyekezünk?!
A 21. század emberét azonban nemcsak a teljesítmény-elv gyötri, a mi korunk a vélemény-terror évszázada. Ezért kérek elnézést, ha valaki böjtjéről vélekedni merészeltem. Aki Istenhez igyekszik, az megtapasztalhatja, milyen fenséges-sodró ereje van annak, hogy Isten szabad utat nyit számunkra önmagához - az imádkozásban is, az adományozás jóságában is, és a böjt szerénységében is. Ki látott fekte hattyút? – kérdezi a bölcs egyházatya. Tudom, a képzelőerőnk képes arra, hogy a tapasztalatainkból és érzéki benyomásainkból kikeverjünk efféle furcsaságot. S ki látott mosolygó böjtölőt? Hiszen a böjt a megüresedés, az alázat, a töredelem, az esdeklés, mi több, a gyász egyik formája. A Mennyei Atya azonban azt is látja, amit emberi vélekedés sosem dönthet el. Látja az övéit, ahogy magukat is megüresítve keresik az Ő akaratát. Igen, ez Jézus szavainak mélyebb értelme: a böjtnek ez az ellentétébe fordított külsősége, gyászból derűsre, sötétlésből csillogóra fordított arcunk, amely elrejti és megvédi az istenkeresőt az emberi ítéletek elől –, ez Istennél a végtelen a kegyelemnek, a feloldozásnak, az igazi életnek az előjele – a végtelen boldogság előíze.
Lélektől lélekig
Elhangzott 2016. február 21-én.